Az UTMB, azaz az Ultra Trail du Mont Blanc a terepfutás olimpiája, aki meg akarja magát méretni, az itt van. Németh Csaba nem akárhogy fut a világ legjobb futóiból álló mezőnyben: egyedüli nem szponzorált versenyzőként 2006-ban második lett. Akkor még háromezerrel kezdődött a rajtszáma, mint „amatőr versenyző” a hátsó sorokból indult. A miskolci futót csak néhány nepáli biztatta, akik nagyon bátornak tartották, hogy ide merészkedett abból a lapos országból.
Németh Csaba a világ legrangosabb futóversenyének magyar esélyese
Írta és fotók: Molnár Anikó
Németh Csaba egy tizenegyezer forintos női edzőcipőben negyedikként futott be a világ legrangosabb terepfutó versenyén tavaly augusztusban. A Mont Blanc körül 168 kilométert kellett megtenni, összesen 9600 méter szintemelkedést leküzdve (ez több, mintha tengerszintről a Mount Everest tetejére futnának fel). A világon elsőként, ötödször teljesítette az extrém távot, amit a hatalmas szintkülönbség, az extrém viszonyok tesznek rendkívül nehézzé. Az UTMB, azaz Ultra Trail du Mont Blanc a terepfutás olimpiája. Aki meg akarja magát méretni, az itt van. Németh Csaba nem akárhogy fut a világ legjobb futóiból álló mezőnyben: egyedüli nem szponzorált versenyzőként 2006-ban második lett, s akkor nem sok hiányzott a győzelemhez. Akkor még háromezerrel kezdődött a rajtszáma, mint „amatőr versenyző”, a hátsó sorokból indult, a miskolci futót csak néhány nepáli biztatta, akik nagyon bátornak tartották, hogy ide merészkedett abból a lapos országból. A második helyezés után már hősként fogadták, legalábbis Chamonix-ban. Németh Csaba nevét ma jobban ismerik a franciaországi Chamonix környékén, mint Magyarországon.
A 2011-es verseny esőben, hóban
5 órát csúszott a rajt az eső miatt. Este fél hét helyett éjfélkor indult a mezőny, hogy ne a legdurvább időjárásra érjenek fel a hegyekbe. Így Chamonix-ban még esett, de mire felértek az első 2500 méteres hágóra, már kitisztult az ég. Igaz, hogy hó volt, de a mínusz 4 fokot még ki lehet bírni. Ez nem teremsport, ezt bírni kell. Sőt, Csaba kifejezetten szereti az extrém körülményeket. A mostani verseny hasonló időjárást ígér.
A versenyen kötelező hosszú nadrágot és dzsekit vinni, de a versenyzők gondosan a legkönnyebbet választják mindenből, ami azt jelenti, hogy XXS-es női dzsekit visznek, amiből a súly miatt gondosan kivagdossák a zsebeket, címkéket. Amíg mozogsz addig nincs gond, de ha megállsz, elkezdesz kihűlni.”
Az egyetlen futó, aki ötször futotta végig az UTMB-t
A 2006-os első tízből már senki sincs a mezőnyben. Az UTMB-n az indulók átlagéletkora 42 év. Csaba szerint a mélyebb, nagyobb önismeret többet számít, mint a fizikai állapot. Ezt nagyon nehéz hosszú éveken keresztül csinálni, sok fiatal eltűnik. „Nekem az az előnyöm, hogy a fiatalabbaknak még nincs meg az a tapasztalata, amit én az elmúlt húsz évben szereztem a Kinizsi 100-on, a Mátrabércen. Akkor még nem tudtuk, hogy ez mire jó, mert Európában a terepfutás 2002-ben indult el.”
Sziklamászóként kezdte, még a kilencvenes években. Szlovákiában, a Magas-Tátrában azóta is ámulnak a rövidnadrágos magyar teljesítményén, aki kötélbiztosítás nélkül, egyedül megmászta a Tátra egyik legkeményebb útját. „A Tátrába kirándultunk a barátaimmal. Úgy volt, hogy a csoport másnap felmegy a közeli csúcsra. Azt gondoltam, én nem gyalogolok, inkább felmegyek a falon.” A sziklafalon beletévedt egy igen nehéz sziklaútba. Amikor nem érte el a falban a szöget (a hegymászók biztosítópontként szögeket ütnek a sziklarepedésekbe), talált egy otthagyott kötéldarabot az egyik ilyen szögben. Abban pihent egy kicsit, egyik combját beletuszkolva a kötélgyűrűbe. Majd kiállt belőle, lekötötte a kötelet és a szögbe akasztotta. Annak segítségével fel tudott kapaszkodni a következő szögig, ami viszont mozgott. „Amikor éreztem, hogy a szög mozog a falban, akkor azt gondoltam, vagy eljött az idő vagy nem. De megcsináltam.”
„Amikor a Mont Blanc környékén voltam, és nem jött meg a felszerelésem, meguntam a várakozást, és elindultam egy edzőcipőben a Dent du Geant jeges gerincén.” Körülötte csak hágóvasas, jégcsákányos hegymászók voltak. Nem találta az utat és elindult felfelé a falon. „Akkor már filmeztek és fotóztak. Úgy jó 20 méterről lekiabáltam: biztosan ez a normál út?” Azt mondja, valami különös higgadt állapot szállja meg a nehéz helyzetekben. Amikor egy meredek sziklafalon leoldódott róla a mászókötél, nem kétségbeesést vagy félelmet érzett. „Abban a pillanatban olyan érzésem volt, mintha csak egy langyos fuvallat lett volna, hogy most nem fogok meghalni. Megnyugodtam, és automatikusan tudtam, hogy mi a jó döntés: volt alattam egy kuloár (folyosó a falban), és leugrottam 15 métert. Volt egy hang, amiről tudtam, hogy jót akar és én hallgattam rá. Nem a mámort keresem az extrém helyzetekben, hanem a kapcsolatot ezzel a magasabb rendű valamivel, nevezhetjük Jóistennek.”
Kéktúra a mezen
Csaba az Országos Kéktúrát népszerűsíti, a mezein ez a felirat szerepel. A három nagy kék jelzésű túraútvonal (Országos Kéktúra, Dél-Dunántúli Kéktúra és Alföldi Kéktúra) alkotja az ún. Országos Kék kört, ami 2500 kilométer hosszan, szinte mindent megmutat Magyarországból, amit látni érdemes. Csaba volt az első, aki végigfutotta az egészet 19 nap alatt 2002 telén. Azt mondja, ezen a túrán feltétlenül rádöbben az ember arra, nem kell elmenni az országból ahhoz, hogy szépet lássunk.
A Kéktúra nagyköveteként támogatja a Magyar Természetjáró Szövetség azon célját, hogy a jelzéseket felújítva, megújult infrastruktúrával, megfelelő szálláshelyekkel, szolgáltatással, a jelenleginél is népszerűbb túraútvonal legyen. Minél többen érezzék a késztetést végigjárásához, ahogy ma sokan (hazánkból is nagy számmal) a spanyolországi El Caminóhoz viszonyulnak.
Esélylatolgatás
Régóta lehetett tudni, hogy a háromszoros győztes Kilian Jornet nem indul. Csaba szerint így a Salomon csapat másik két futója, a két baszk, Iker Karrera és Miguel Herras az esélyesek a győzelemre. Nagyon sokan elfutják majd magukat, hisz Kilian távollétében mindenki nyerni akar. Csaba azt mondja, okosan kell előre jutni, nagyon kell figyelni, hogy mi történik. 100 kilométer környékére jósolják a legnehezebb körülményeket, a legnagyobb szelet és ott fog elválni, hogy ki mit bír. Csaba azt gondolja, a rossz idő kedvez neki, mert jobban bírja a megpróbáltatásokat. Az fog dönteni, hogy kinek hol van a tűréshatára. Szerinte a harmadik helyért nagyon kell taktikázni, ha az első ötben lenne, azt jó eredménynek tartaná. „Maximális koncentrációra törekszem, szeretnék csak a futással foglalkozni. Ha azt érzem majd a végén, hogy kihoztam a maximumot, akkor elégedett leszek. Készültem egy évet, s ha a végén azt érzem, hogy amit elterveztem, az sikerül, akkor elégedett leszek. Ha azt érzem, hogy ennél jobban nem tudtam volna menni, az jó.”
Csabát egy nyolc főből álló csapat segíti a futás alatt, ők viszik a frissítő pontokra az előre elkészített italporokat, energiaszeleteket. Ezen kívül mindössze egy-két kekszet, banánt eszik.
A cél az, hogy a versenyt 22 óra körül teljesítse, ami ilyen zord időjárásban nagyon jó időnek számít. A huszonkét óra alatt folyamatosan kell koncentrálni, 167 ezer lépésből egyet sem lehet hibázni.
Csaba kinéz az ablakon, ömlik az eső: eljött a zabpehely ideje: „az árpa hűt, a zab az fűt”.
„Nincs olyan mély gödör az ultrában, amiből ne lehetne kijönni.” -ezt a tanulságot vonja le 25 év ultrafutás után. „Nagyon jól tudok rossz állapotból felállni és ilyenkor jól gondolkodom. Ha leesik a vércukrom, akkor találok valami megoldást, akár a földről fölszedek egy csokipapírt, vagy füvet eszem.”
Németh Csaba szerint az extrém teljesítményekhez hit és elszántság kell. Nem tartja magát különösebben tehetségesnek, csak szorgalmasnak. „Azért futok egyre hosszabbakat, mert hiába kapom meg a választ a miértre, a kérdés ott marad. Szeretek úton lenni, újra és újra átélni, hogy át tudok-e billenni a holtponton. Állítom, hogy bárki le tudná futni az UTMB-t, aki annyit tesz érte, mint amennyit én. Nem több pénz kell, hanem nagyobb hit.” - mondja és elmegy zabpelyhet főzni.
Németh Csaba versenyzését a 2012. évi UTMB-n online követheted a facebook falunkon!
