Az apró zempléni falu fölött áló vár évszázadok történelmét őrzi, miközben egy nagyösszegű európai uniós támogatás a vár történetében is új fejezetet nyitott. Vajon a változások után mi marad a „régi” Regécből?
Mesélő kövek között
A vár valószínűleg a tatárjárás utáni években épült, majd többi várunkhoz hasonlóan számos alkalommal gazdát cserélt. A 17. századig megfordult falai közt Lazarevics István szerb fejedelem éppúgy, mint a királyi csapatok vagy a törökök, akik kirabolták és egy részét fel is gyújtották.
A vár legismertebb időszaka viszont később, 1644-ben kezdődött, amikor I. Rákóczi György seregével megostromolta és elfoglalta Esterházy Miklóstól: innentől kezdve a Rákóczi-család egyik fontos birtoka. Később ide költözik Zrínyi Ilona újszülött fiával, az akkor egyéves II. Rákóczi Ferenccel, aki ötéves koráig élt itt. A közben özveggyé vált Zrínyi Ilona aztán itt ismerkedett meg a vidéken bújkáló kurucok vezetőjével, Thököly Imrével, akihez később feleségül ment. Ezzel Regéc a kuruc felkelők egyik központjává, de egyben a Habsburg csapatok célpontjává is vált.
1685 őszén, Thököly török fogságba kerülése után, az osztrák csapatoknak harc nélkül sikerült elfoglalniuk, és a következő évben lerombolták. A romos várnak a Rákóczi-szabadságharcban így már nem volt szerepe, a következő évtizedekben pedig a környék lakossága elhordta a jól megfaragott köveket saját építkezéseihez. A romokat a 20. század közepéig csak néhány utazó és kiránduló látogatta, majd a hetvenes évektől már önkéntes várbarátok és az erdőgazdaság munkásai is, de tevékenységük sokáig csak az alkalmanként meg-megismételt bozótirtásra korlátozódott.
A vár szervezett régészeti feltárása, továbbra is részben önkéntesek segítségével, az 1990-es években kezdődött, miután a mindössze 120 lakosú Regéc falu önkormányzata magára vállalta az ezzel kapcsolatos teendőket. Ekkor kezdődött a várbejáró út helyreálítása, a falak között pedig a biztonságos ösvények és lépcsők kiépítése. A nyaranta megrendezett egyetemi régésztáborok és az ott előkerült leletek nemcsak a tudomány, de a túrázók tágabb közönsége előtt is ismertté tették a várat. A 2010-es évtizedre már egy rendezett várrom állt a hegytetőn, viszont változatlanul fennállt a hasonló építmények problémája: az álagmegóvás. Az eredeti állapotú falak ugyan szépek, de a fedetlen felületüket és kötőanyagukat lassan erodálja a természet. Szerencsére számos ma töb hazai és Európai Uniós pályázat is támogatja a váraink jelentősebb felújítását, és hosszas előkészítés után Regécen is lehetőség nyílt egy korábbiaknál jóval nagyobb felújításra.
Épüljön-e vár a 21. században?
Ahogy a vár helyzete rendeződött, a helyi döntéshozók elé újabb nagy kérdés került: mi legyen a vár „végső” állapota? Meddig tart a műemlékvédelmi állagmegóvás, pontosabban, hol a határ az értéket hosszú távra megmentő helyreállítás és a díszletépítés között? Egyáltalán: a munkával járó útépítés, a toronydarus szerelés és az éjszakai díszkivilágítás vállalható-e a Zempléni Tájvédelmi Körzet szívében?
A kérdés jócskán túlmutat a vár falain: Regéc a viharos 20. században is megőrizte az ősi falvak egyutcás, szalagtelkes szerkezetét, és a mára egyre ritkább 60-as, 80-as éveket idéző faluképét.
Regéc, fő utca
A falu az utolsók között csatlakozott az országos közúthálózathoz: 1976-ig csak két keréknyom vezetett ide. Menetrend szerinti buszjárat is csupán néhány évvel későbbtől tér be a faluba. Ma is csak napi két alkalommal, reggel és délután fordul be a Novajidrány vasútállomásától idáig közlekedő járat, a legközelebbi városi rangú település pedig még autóval is közel fél órára van. Összefoglalva: Regéc az a falu, aminek képe, hangjai és részletei először jutnak eszébe az átlagos bakancsos kéktúrázónak vagy az egyszerű városi embernek a „kis magyar hegyi falu” elnevezés hallatán. A vár nagyarányú újjáépítése pedig várhatóan nem csak az építkezés idejére hoz majd ide többszörös járműforgalmat, friss betont és olyan látogatókat, akik néhány nappal korábban talán még nem is hallottak Regécről. A mérleg másik oldalán viszont épp a forgalom, a friss beton és a látogatók azok a kulcsszavak, amire sok falu döntéshozói felkapják a fejüket, amikor jellemzően nem is fejlesztésről, hanem inkább a lassú leépülés megállításáról gondolkodnak.
Panoráma a Cserehát felé
A falak közt látványos, korhű dekorációk fogadnak. A leglátványosabb változás az újjáépült öregtorony, amelyben négy szinten fedett kiállítótér létesült. Stabilizálták és részben visszaépítették a palotaszárny falait is, illetve sok helyen kicserélték az elöregedett falépcsőket és feljárókat.
A várhoz vezető utat az újjáépítés előtt alaposan felújították és kiszélesítették, így a minősége alapján akár személyautóval is járható. A járműforgalom szabályozása azóta is várat magára, jelenleg még semmi nem tiltja, hogy személyautóval bárki a vár kapujáig kanyarogjon az erdőben. Ezzel a lehetőséggel szerencsére már ma is csak azok élnek, akik önerőből nem tudnák megtenni a hegyre vezető másfél kilométeres sétát.
A vár minden nap reggel 9-től este 7-ig tart nyitva, a bejárat mellett büfé és mosdó is várja a kirándulókat.
Kapcsolódó cikkeink:
A Zempléni-hegység titkai- 2.rész: Rákóczi-úton
