Természetvédelmi területté nyilvánították a délvidéki földikutya bajai élőhelyét, amely kulcsfontosságú lépés a föld alatti járatokban közlekedő, fokozottan védett faj megóvása terén.
A földművelésügyi miniszter február 28-ai rendeletével - mely március 8-án lépett hatályba - védetté nyilvánította a délvidéki földikutya bajai élőhelyét. Az állat fokozottan védett, és az új rendelet által a közvetlen élőhelye és a körülötte lévő természeti terület is védelmet élvez. A 114 hektár kiterjedésű területen a jelen állapot fenntartása a cél, tehát az értékes gyep és a különböző állományalkotó fajok megőrzése.
A délvidéki földikutya [Nannospalax (leucodon) montanosyrmiensis] a világon összesen három helyszínen, mintegy 6-700 egyedszámban fordul elő, amiből kettő a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság területén, Baján és részben Kelebia-Ásotthalom térségében, a harmadik pedig a szerbiai Vajdaságon található.
A bajai helyszín jelentőségét az adja, hogy jelen pillanatban ez a világ egyetlen olyan védett területe, amit kifejezetten a délvidéki földikutya megmentésére és védelmére hoztak létre. Itt él a jelenlegi ismeretek szerint a legnépesebb egybefüggő populáció, a kelebiai állomány ugyanis több kisebb részre tagolódik. A bajai állomány életképességét bizonyítja, hogy egyedszáma már felfedezése óta jelentősen gyarapodott.
Csorba Gábor, a Magyar Természettudományi Múzeum főigazgatója szerint a kijelölt környék nemcsak természetvédelmi célokat szolgál, hanem napelemparkként is funkcionál majd. Mivel a bajaiak olyan páratlan természeti érték között tölthetik a mindennapjaikat, mint a Duna mellékágai vagy a Gemenci-erdő, megtanulták védeni a környezetüket, és ez a földikutyák szempontjából nagy segítség lehet - állítja Zsigó Róbert, a Földművelési Minisztérium Élelmiszerlánc-felügyeletért felelős államtitkára.
A délvidéki földikutya a föld alatt tölti életének túlnyomó részét, s csak a legritkább esetekben merészkedik a felszínre. Odalent kifinomult szaglásával és hallásával tájékozódik, de képes a Föld mágneses terének, illetve a szeizmikus impulzusok érzékelésére is. Állandó és (ideiglenes) táplálkozójáratok alkotta „labirintusában” kitüntetett szerepe van a táplálék raktározására, az ürülék elhelyezésére, valamint a fialásra szolgáló kamrák rendszerének. Járatrendszerének összesített hossza a több száz métert is meghaladhatja. Túrásokat készít, amelyek rendszerint szélesebbek és magasabbak a vakondok kupacainál. A Nannospalax genus képviselői leggyakrabban 6-8 centiméter átmérőjű, kemény falú, orrukkal elegyengetett felületű járatokat hoznak létre.
A magányos életmódú délvidéki földikutya elsősorban föld alatti növényi részeket - gyökereket, hagymákat, gumókat, rizómákat - fogyaszt, de nem veti meg a hajtásokat és a gyümölcsöket sem, ha azok elérhető közelségben vannak. Vizet külön nem iszik, beéri menüjének természetes nedvességtartalmával. Viszonylag hosszú a párzási időszaka (január-március), ami a sajátos, föld alatti életmóddal van összefüggésben. A 28 napig vemhes nőstények évente rendszerint egy almot vetnek, és 2 vagy 4 apróságnak adnak életet. Az ifjú földikutyák még első párzása 10-11 hónapos korukban valószínűsíthető.
Kapcsolódó cikkeink:
Területi védettséget a földikutyáknak
Megyerikum lett a délvidéki földikutya
Rejtélyes talajlakó - a délvidéki földikutya
