Viharsarki pár vagyunk, alföldi gyerekek, környékünkön számos fürdőhely kínálja magát, de mi a hegyeket szeretjük a közelünkben tudni, látni, érezni. Így nem volt kérdés számunkra, hogy nyaralásaink csakis ilyen vidéken telhetnek el. Sok magyarországi csúcsot meghódítottunk már, azonban a férjem már rég szeretett volna határon túli hegyeket bebarangolni.
Kilátás a Ló havasról
Addig nézelődött, amíg rá nem talált a Csabai Bihargók Turista Egyesületre. Jelentkeztünk egy őszi nyílt túrájukra még 2012-ben, amely a Bihar-hegység egyik csúcsát vette célpontba, név szerint a Tatár-havast. Ekkor köteleztük el magunkat az Erdélyi-szigethegység iránt. Azóta aktív tagjai lettünk az egyesületnek, barátokra leltünk, akikkel a természet iránti szeretet és tisztelet különös, manapság ritka kettőse is összeköt. Itt ismerkedtünk meg a geoládázással is, amely amellett, hogy jó játék, nagyon szép helyekre visz el. Ezt azért tartom fontosnak megemlíteni, mert a most következő túra az első és eddig egyetlen ládánk rejtésének útvonala. Amikor túrát szervezünk, előtte mindig figyeljük az időjárást, hogy tudjuk, mire számíthatunk. Bár a Bihar-hegység ebből a szempontból kiszámíthatatlan, pompásan ellabdáznak a felhőkkel a hegyek, és lehet, hogy pont a mi fejünk felett lyukadnak ki. Tavaly július 19-ére is kissé felhős időt jósoltak, így bátran készülődhettünk. Ez is - mint minden határon túli kirándulásunk - korai keléssel kezdődött, felvettük egy kedves barátunkat, és irány a határ. Célunk a hegység szívében található Biharfüred volt. Itt nem szabad elfelejteni Czárán Gyula nevét, aki a környék népszerűsítése terén (a „Bihar-hegység apostolaként”) szerzett halhatatlan érdemeket. Seprősi birtokait hátrahagyva Menyházán telepedett le, de csak télen tartózkodott itt, mivel nyarait a Bihari-havasokban töltötte. A legrátermettebb hegylakókat felfogadta, velük együtt járta be a vidéket, és kijelölte a legvadregényesebb részeken áthaladó ösvények nyomvonalát - összesen mintegy 664 kilométernyit.
A Csoda-forrás
Jó társaságban gyorsan telik az idő, így fel se tűnt a háromórás utazás. Biharfüred előtt, az egyik legkedvesebb helyem mellett, a Buckás-liget mellett suhantunk el, de nem sóvárogtam, hiszen tudtam, ezt is megjárjuk még ma. Autónkat hátrahagyva máris megcsodálhattuk a Csoda-forrást. Pillanatokon belül az erdőben találtuk magunkat, a fenyők között gombák emelték kalapjukat a természet szépségeire rácsodálkozó vándorok előtt. Lassan emelkedni kezdett az ösvény, közeledtünk a Kis-havas alatt lévő turistautak találkozási pontjához, ahol egy barázdabillegető köszöntött minket. Itt már jó rálátásunk volt a Bocsásza három púpjára, amelyek a következő héten jól megtréfáltak minket, de ez egy másik történet.
Bocsásza három púpja
A meseszép réten tehenek legelnek - ha csak eddig felkapaszkodik az ember, már akkor megérezheti és megértheti, miért érdemes ide járni. A Kis-havast megmászva és magunk mögött hagyva folytattuk utunkat a Ló-havas felé. Közeledtünk az Édenkert-kilátóhoz, ahonnan jól látszik a Bocsásza három, tájat uraló púpja, mögötte pedig a rajta lévő meteorológiai állomásról könnyen megismerhető Vigyázó. Ha letekintünk, a Dregán (Nagy-Sebes-patak) völgye zöldell. Távolabb szépen kirajzolódik a Nagy-havas gerincének egy része, úgymint a Sík-havas, a Kopott-csapás nyerge, a Horgas-havas, a Mező-havas, amely mögött megbújik az Istenek havasa és a Szeglet-havas. Itt helyeztük el „GCEDEN”-ládikónkat.
Egy kellemes emelkedőt leküzdve már a Ló-havason találtuk magunkat, ahol megebédeltünk, s közben csodáltuk az elénk táruló panorámát. Innen nem a turistaösvényen ereszkedtünk le, hanem egy kevésbé járt utat követtünk. Így találtunk rá egy vízesésre, amely itthon híres és látogatott lenne, itt meg „csak úgy a maga módján” alázúdul. Kosborok színesítették az egyébként is szép látványt. Kis lejtmenettel közelítettük meg a Horgas-patak völgyét, ahol csodálatos nappali pávaszemeket láttunk. A Horgas- és a Jád-patak találkozásánál egy víztározót hoztak létre - itt értük el a Biharfüredet Jádremetével összekötő, néhol betonozott, alacsony autóknak nem ajánlott utat, amelynek egyik oldalán sziklák magasodnak, míg a másikon a patak fut sebesen.
Kellemes sétánkat hamarosan egy izgalmas patakátkeléssel folytattuk. Lapuleveles, dús növényzettel körbeölelt, keskeny ösvényen kanyarodtunk a Miss-vízesés felé. Az utolsó pár 100 méter pulzusemelő hatással bír. Jó érzés volt közel menni a magas sziklatoronyról hangosan alázúduló vízhez, kellemes hűvössége felfrissített minket. Úgy tűnt, nem csak innen kapunk vizet, felhők gyülekeztek fejünk felett, de mivel már jártasak voltunk az itteni létben, előkerültek az esővédő felszerelések, és folytattuk utunkat. „Ne nézz aggodalmasan - kell vagy nem - az égre! Hagyd a felhők járását, sose törődj véle! A legnagyobb zápor is mi kárt tehet benned? Legfeljebb, hogy megáztat, s más ruhát kell venned!” - írta Czárán Gyula Kalauz a biharfüredi kirándulásokra című könyvében.
A Miss és a Triccs-traccs vízesés
A már említett Jád-völgyben kanyargó útra visszatérve folytattuk a sétát, és hamarosan megcsodálhattuk a Fátyol-vízesést. Nem sokat kellett mennünk, hogy ismét egy zuhatag örvendeztessen meg minket, nevezett Triccs-traccs, amely a Kis-Jád-patak Jádba torkollása előtt zúdul alá. Mielőtt elértük volna, egy újabb röpke zápor kényszerített minket a sziklafal tövébe húzódni. Eljutott ide is a civilizáció: táblák ismertetik a növény- és az állatvilágot. A Jád völgyéből felkapaszkodtunk a Kis-Jád-patak völgyébe. Itt izgalmas, néhol nem is veszélytelen a vizes sziklákon felfelé haladni, főleg akkor, ha esőkabát is van az emberen, ezért praktikus inkább levenni, hiszen - hála az ilyenkor sűrű lombú fáknak - úgysem ázunk annyira. A keskeny, hullámzó ösvényen haladva több kis zúgót lehet megcsodálni. Végül elértünk az egyik számunkra legkedvesebb vízeséshez, a Szerenádhoz, ahova ezúttal már korlátba kapaszkodva is le lehetett jutni. Itt mindig szívesen elidőzünk. A vízfolyást követve, majd átkelve a Kis-Jád-patakon, egy fincsi emelkedőn felkapaszkodva értünk ki a Buckás-liget területére, amely az év ezen szakában csodás zöld mezőivel magával ragadó látvány. Legelő tehenek és birkák tarkítják a tájat, és néhány pásztorkutya, akiktől én személy szerint mindig tartok. A Biharfüredre vezető utat elérve még mintegy három kilométernyi betontaposás várt ránk, ami már kevésbé volt kellemes. Ha az időjárás engedi, jól jön ilyenkor egy túraszandál. Összesen mintegy 26 km-t tettünk bakancsainkba. A hazafelé vezető úton már azon gondolkodtunk, mikor térjünk vissza, mi legyen következő túránk célpontja, hiszen lehet tavasz, nyár, ősz vagy tél, mindegy milyen évszak, elkápráztat és feltölt minket ez a vidék, mindig más arcát mutatja, és mind oly kedves számunkra.
A cikk a Turista Magazin 2015. októberi számában jelent meg, és a Cikkíró pályázat 2. helyezettje. Ha Te is szeretnéd másokkal is megosztani a túrázás közben szerzett élményeidet és képeidet, küld el nekünk a szerkesztoseg kukac turistamagazin.hu címre!
Kapcsolódó cikkek:
Elvarázsolt világ, ahol lelassul az idő - Mohos-tőzegláp
