A család, amely nem termel szemetet

 

Az ELTE előadótermében ezen az estén kiugróan magas volt a kulacsok száma, nem véletlen, hogy a büfében, a PET-palackos ásványvizet vásároló srác el is szégyelli magát egy kicsit. Persze, ezen nincs miért meglepődni. Az előadás ugyanis a hulladékmentes életmódról szól, az előadó pedig a mozgalom leghíresebb képviselője, Bea Johnson. A francia származású, Kaliforniában élő családanya az Ecolife Magazin szervezésében elindított Zöld Hősök programsorozat első előadójaként mesélt arról, milyenek a hétköznapok egy olyan család életében, mely szinte semmi hulladékot nem termel.

 

 

A hulladékmentes életmód képviselői ma már egyre többen vannak világszerte. Ők azok, akiknek elegük van a fogyasztásorientált világból, abból, hogy rengeteg felesleges dologgal vesszük körül magunkat. Épp ezért arra törekszenek, hogy minél kevesebb holmit birtokoljanak, kerülik a csomagolt és egyszer használatos árukat, ezáltal radikálisan csökkenteni tudják az általuk termelt hulladék mennyiségét is.

 

WC-papír helyett egy kis moha?

 

Bea Johnson au-pairként érkezett az Egyesült Államokba, akkor még nem sejtette, hogy húsz évvel később világsztár lesz belőle, akit a New York Times a hulladékmentes életmód legfőbb papnőjeként emleget majd. Bea Johnson és férje 2008-ban egy költözés során jött rá, mennyire sok felesleges holmijuk van. A régi házból már kiköltöztek, az újat még nem találták meg, ezért egy hónapra átmenetileg albérletbe költöztek, holmijuk nagy részét pedig egy raktárban helyezték el. Az egy hónap alatt aztán rájöttek, hogy remekül megvannak úgy is, hogy csak a legszükségesebb dolgok vannak náluk, így hamar eldöntötték megválnak a feleslegtől.

 

Az első és legfontosabb lépés az volt, hogy megtanultak nemet mondani mindarra, amire nincs szükségük. Nemcsak a szülők, de a gyerekek is. Bea igyekezett mindenre környezettudatos alternatívát találni, de mivel előtte még kevesen jártak ezen az úton, nem volt túl sok ember, akitől ötleteket vehetett volna át, így számos módszert neki magának kellett kikísérleteznie. Az átmenet azért nem volt zökkenőmentes, akadtak bőven zsákutcák is. Boltban vásárolt sampon helyett például hónapokig ecet és szódabikarbóna keverékével mosta a haját, mígnem a férje egyszer kifakadt, hogy elege van már abból, hogy állandóan ecetszagúan bújik be mellé az ágyba. Az illatos, színezett WC-papírra is szerette volna a legtermészetesebb alternatívát megtalálni, ezért például megpróbált papír helyett mohát használni, a módszer azonban nem vált be, mivel a begyűjtött moha hamar kiszáradt, és olyan lett, mint a dörzspapír.

 

Egy bőröndnyi ruha bőven elég

 

Bea szórakoztató előadásában képeket is mutatott az életükről, a házukról, használati tárgyaikról. Az otthonuk tágas, világos és a nagyon-nagyon minimalista. Kizárólag a legszükségesebb bútorok vannak benne, a két tinédzser fiú szobájában például az ágy, asztal, szék hármas mellett csupán egy laptop és egy fejhallgató van, hisz, mint Bea mondja, mi másra van még szüksége egy tinédzser fiúnak. „Na persze, okostelefonjuk is van” - tette azért hozzá.

 

A ruházkodás terén is jelentősen eltérnek az átlagtól, ruháik egy-egy bőröndben elférnek, és szinte mindent second-hand üzletekből szereznek be. A becslések szerint egy átlagember ruhatárának csupán 20%-át használja rendszeresen, a többi feleslegesnek tekinthető. Hát, ők csak azt a 20%-ot tartották meg. Beának például 15 ruhadarabja van, ezekből azonban legalább ötven különböző szettet tud kialakítani. A tisztálkodó szerekből sem találunk túl sokat a lakásban, szinte mindenre szappant használnak, és Bea kozmetikai termékei is saját keverékek, bronzosítóként például kakaóport használ. A fogkeféjük nyele fából van, így komposztálható, csak a sörtékkel nem lehet mit kezdeni, így azok egyelőre bekerülnek az éves szemetet tartalmazó befőttesüvegbe.

 

  

 

Egy fakanál, harminc borospohár

 

A tisztítószereket is száműzték otthonukból, ecetet és szódabikarbónát használnak szinte mindenre. A konyhában is kizárólag a legszükségesebbeket találjuk, fakanálból csak egy van, üvegpohárból és textilszalvétából viszont legalább harminc, hisz gyakran rendeznek partikat is, ami bizonyítja, hogy ilyen életmód mellett sem kell remeteként, teljes visszavonultságban élni.

 

Fogyasztásorientált világunkban a vásárlás sokak számára már nem egy szükséges tevékenység, hanem szórakozás, sőt hobbi. A nulla hulladékos életmód egyik sarkalatos pontja is a tudatos vásárlás. Bea listával a kezében, vászonszatyorral, vászontasakokkal, befőttesüvegekkel és újratölthető kannákkal jár bevásárolni. Csak kimért termékeket vesz, a csomagolt árukat messzire elkerüli, még a húst is befőttesüvegben szállítja haza, és a bort is újratölthető, csatos üvegben veszik. A tökélyre fejlesztett, környezettudatos életmódjuk ellenére minimális hulladék azért az ő háztartásukban is keletkezik, annak azonban döntő hányadát szelektíven gyűjtik, és mindent, amit csak lehet, komposztálnak.

 

  

 

Bea Johnsont látva és inspiráló előadását hallgatva, az ember tényleg úgy érzi, hogy a hulladékmentes életmód nem arról szól, hogy az ember folyton lemond mindenről, és vágyakozik azok után a dolgok után, melyekről az elvei miatt lemondott. Sokkal inkább tűnik egy izgalmas kalandnak az egész, amivel nemcsak a Földnek és az egészségünknek teszünk jót, de még jelentős összeget is megtakaríthatunk, és nem mellesleg sokkal boldogabbak is lehetünk. Hisz, ahogy Bea Johnson is fogalmazta, az igazi boldogsághoz nem a birtoklás útján juthatunk el, hanem úgy, ha megéljük az életünket.

 

 

Kapcsolódó cikkeink:

A zöldhulladék is hulladék

Nem a kirándulók szemetelnek a legtöbbet

Csak kísérleteznek az erdei kukák megszüntetésével