Választottunk kissé kilóg a tintagombák sorából, rokonai ugyanis alkohollal együtt nem fogyaszthatók. Az ízletes és népszerű gyapjas tintagomba „különcségének” ténye minden bizonnyal megnyugvással tölti el azokat, akik egy pohárka minőségi bor társaságában szeretik elkölteni ebédjüket.
A gyapjas tintagomba (Coprinus comatus) 6-14 cm magas, 3-7 cm széles, fehér alapszínű kalapja eleinte tojás alakú, majd tompán kúpos. Széle az idő előrehaladtával behasadozik, kissé felpöndörödik. Felületét szürkésbarna, illetve okkerbarna színű, gyapjasan pelyhes, többé-kevésbé elálló pikkelyek díszítik. Sűrűn és szabadon álló lemezei fiatalon fehéres tónusúak, később azonban szürkések, végül pedig feketések lesznek, miközben tintaszerűen elfolyósodnak.
Az akár 20 cm hosszúra is kifejlődő, kecses, törékeny, gyakran gumós bázisú vagy enyhén gyökerező tönk tövénél gyűrűszerű gallér is előfordulhat. Vékony, puha, vizenyős, meglehetősen törékeny, fehér színű húsa kellemes illatú és ízű. Gasztronómiai szempontból kizárólag a fiatal termőtestek tekinthetők értékesnek. Az áprilistól novemberig előforduló, parkokban, kertekben, füves területeken és erdei utak mentén, illetve útszéleken növő gyapjas tintagomba - karakterisztikus megjelenése ellenére - a ráncos tintagombával (Coprinopsis atramentaria) téveszthető össze. A begyűjtött termőtesteket feltétlenül mutassuk meg gombaszakértőnek. Az ördög sosem alszik...
A Földön előforduló gombák becsült fajszáma 750 000 és 1 500 000 közé esik. Az eleddig leírt fajok száma mintegy 100 000-re tehető. Az európai gombák becsült fajszáma kb. 75 000, amelyek közül több mint 15 000 a nagygombák, azaz a makroszkopikus termőtestet fejlesztő gombák csoportjába tartozik.
Mi a gomba?
A valódi gombák (Fungi) az eukarióták (Eukaryota) csoportjának (superregnum) önálló, az állatokkal (Animalia) és a növényekkel (Plantae) rendszertani értelemben egyenrangú országát (regnum) alkotják. A gombák rendkívül faj- és formagazdag csoportjának képviselői a mély tengerek és a zord klímájú sarkvidékek kivételével szinte mindenhol jelen vannak Földünkön.
Az életközösségek szerveződésében és a szén biogeokémiai ciklusának fenntartásában egyaránt kulcsfontosságú szereppel bírnak. A bioszféra termelő szervezetei (növények) által előállított szerves anyagok, valamint a fogyasztók (állatok) szervezeteinek, illetve anyagcseretermékeinek lebontását kizárólag gombák és bizonyos baktériumok végzik. Gombák nélkül az elhalt növényi anyagok biogén „hulladékként” halmozódnának fel bolygónkon, a bennük raktározott szén légkörbe történő hatékony visszajuttatását pedig nem lennének képesek biztosítani az ún. szaprotróf baktériumok. A termelő szervezetek számára (is) létfontosságú szén-dioxid-utánpótlás megszűnésével az atmoszferikus szén-dioxid - a becslések szerint - mintegy három-négy évtized alatt elfogyna, s ez az élet jelenlegi formáinak megszűnését idézné elő a Földön.
A gombák minden más élőlénycsoportnál „hajlamosabbak” a szimbiózisok (közvetlen együttélésen alapuló kapcsolatok) kialakítására. Ezen szimbiózisok két leggyakoribb formája a gombák között a mindkét fél számára előnyös mutualisztikus reláció, valamint az egyik fél számára hasznos, a másik szempontjából ugyanakkor káros parazitizmus. Mindkét szimbiózistípus alapvető fontosságú a bioszférában. A mutualisztikus gomba-növény relációk két legjelentősebb típusát az algákkal (zuzmó), valamint a szárazföldi hajtásos növényekkel alkotott kapcsolatok (mikorrhiza) alkotják. Fontos kiemelni, hogy a bolygónkat benépesítő hajtásos növényfajok mintegy 90%-a mikorrhizás kapcsolatban él valamilyen gombafajjal. E különleges kapcsolat hosszú (ko)evolúciós folyamat eredményeképpen jött létre.
A cikk megjelent a Turista Magazin 2013 júniusi számában.
Kapcsolodó cikkeink:
Mesebeli és mérges, a légyölő galóca
