Áradó vizek, napfény, az utolsó hó - A hét képei

Friss napfény a martonvásári Brunszvik-kastély mocsárciprusának tövében. A 70 hektáros kastélypark 1953 óta természetvédelmi terület. Fotó: Körmendy Zizi

 

A havasi daravirág az európai hegyvidékek mészkőszikláinak kora tavaszi dísze. Az első példányok egyike a bükki Köpüs-kő csúcsán nyílik Béres Attila friss felvételén.

  

A Bükk egyik északi oldalának egyik kevésbé ismert különlegessége a Csondró-patak szurdokvölgye Szentlélek és Mályinka között. Az egész évben nehéz terepnek számító völgy az elmúlt napok esőzései után sok helyen csak gumicsizmában járható. Fotó: Gutter Krisztián

  

Bár a tavasz nagyon itt van a levegőben, a környező országok hegyein még bőven lehet hódolni a téli örömöknek is. Fotó: Gyárfás-Tóth Gábor
 

Télies kilátás a Magos-kőről: néhány napra középhegységeink magasabb régióiba is visszatért a tél. Fotó: Molnár Péter
 

A hazánkban igen ritka barkóscinege a kiterjedt nádasok észrevétlen lakója. A stabil állomány kialakulásához talán apró segítséget jelent a védett madarakat tizedelő baranyai gyanúsított lebukása is. Fotó: Molnár Péter
 

A Mátrafüred melletti Bene-patak a déli napsütésben. Nem véletlen, hogy a környéken a 19. század elejéig 17 kallómalom és 26 vízimalom működött, jól látszik a képen a patak ereje, amely nagyobb esőzések idején 3-4 méter szélesre is megduzzad. Hasonló képeddel te is nevezhetsz aktuális fotópályázatunkon! Fotó: Szatmári Zsolt

  

Dübörgés és fellövellő vízpára tölti meg a lillafüredi Palotaszálló függőkertjének levegőjét: az esős hét végére hazánk legmagasabb vízesése is szokatlanul nagy vízhozammal zuhan a 20 méteres mélységbe. A természet erőinek félelmetes hangját a közelmúltban megújult sétányról csodálhatjuk. Fotó: Gulyás Attila