Szerettük volna már úgy igazán magunk mögött hagyni Budapestet. Távolabbra menni, egy olyan helyre eljutni, ahonnan nem lehet csak úgy hirtelen felindulásból hazaugrani estére. Két éjszakát töltöttünk el a Bükklába talán legvadregényesebb szálláshelyén, ahol a színtiszta természetélmény már a kertben rabul ejti a látogatót.
Odafelé
Az Upponyi-hegység nemcsak egy hegység neve, hanem egy 220 négyzetkilométer kiterjedésű kistájé is egyben. Némileg megtévesztő a terminológia, mert utóbbinak csupán a központi része tartozik a hátas típusú, alacsony középhegységek domborzatkategóriájába, a fennmaradó területen pedig tagolt dombságok, medencedombságok, dombhátak és mindenféle lejtők osztoznak. A kistáj 13 települése közül mi Upponyt, a szigorú értelemben vett hegység egyetlen helységét írtuk be végcélként a navigációba. A fővárostól több mint két és fél órás menetidőt dobott ki az alkalmazás a 170 kilométeres útra, és nem is tévedett. Pásztón gyorsan feltankoltuk a készleteinket, Ózd után pedig már éreztük: mindjárt megérkezünk. Természetesen autóbusszal is megközelíthető Uppony, vonattal azonban közvetlenül nem.
Ott
Az 1996 óta működő Erdész vendégház a község szélén, az Upponyi-szoros kapujában, csodálatos természeti környezetben fekszik. Percekig álltunk a kertkapu előtt. Nem a reteszeket kerestük, egyszerűen csak a monumentális sziklafalakban, a patakon átívelő hidacskában, a fákban és a szálláshely tájba illeszkedő, már első ránézésre is harmóniát és igényességet tükröző épületeiben gyönyörködtünk. Aztán persze behajtottunk, hogy a kerítésen belül folytathassuk ugyanezt. A városi ember számára hatalmasnak tűnő, közel 7000 négyzetméteres telken tényleg szinte minden van, amire szükség lehet: szépen kialakított tűzrakó hely, több hintaágy, asztalok, ülőalkalmatosságok sokasága, virágládák, árnyas és kevésbé árnyas fák, füves területek, borospince, csűr. Semmi sem hivalkodó vagy oda nem illő. Klassz.
A vendégház földszinti részét foglaltuk el, ahol két kétágyas szobát, egy tágas, ebédlőként is használható közösségi teret, egy zuhanyzós-vécés fürdőszobát és egy kis konyhát alakítottak ki. A helyiségek berendezésénél tudatosan törekedtek a természetes anyagok, elsősorban a fa használatára, illetve a funkcionalitás, a tartósság és a rusztikus miliőkre jellemző színvilág egységének megteremtésére. Tényleg nagy élmény egy olyan asztalra nehézkedni, amelyik nem recseg, egy olyan cserépkályhának nekivetni a hátunkat, amelyet valóban mesterek építettek, egy olyan gerendázatra felnézni, amely már kétszáz éve ott van.
A fűtőberendezés nem egy hétköznapi kályha, leleményes csőrendszerének köszönhetően ugyanis a tetőtér (ott egy négyágyas és egy franciaágyas szoba van egy fürdő társaságában) melegéről is gondoskodik. Konyha- és étkezőügyileg is abszolút pozitívak voltak a benyomásaink. Tányérok, poharak, evőeszközök, hűtőszekrény, gázüzemű főzőlap, mikrohullámú sütő, vízforraló, kenyérpirító és két kotyogós kávéfőző, hogy teljes legyen a repertoár. Az alvásra való szobák legfontosabb elemei kétségkívül maguk az ágyak. Szépen megvetve, két különböző méretű párnával vártak ránk már érkezésünkkor, tesztelésükre azonban csak jó pár órával később kerülhetett sor, mert miután elpakoltuk a ruháink egy részét a vállfákkal gazdagon felszerelt szekrényekbe, indultunk is túrázni a festői panorámával büszkélkedő Három-kő-bércre és a maga nemében egyedülálló Damasa-szakadékhoz.
Három-kő-bérc
Naplementére értünk vissza, farkaséhesen. Egy kiadós vacsora után betoppant vendéglátónk, hogy megnézze, minden rendben van-e velünk. A tüzet is ellenőrizte, mesélt a ház történetéről, a környék természeti látnivalóiról, az emberekről. Hozott magával valamit egy üvegben. Életünk legjobb sompálinkájával koccintottunk, az alapozást követően pedig szaladni kezdett az idő, a témák meg csak jöttek és jöttek. Reggel megállapítottuk, hogy kimondottan kényelmesek voltak a matracok. A meglehetősen komótosan induló tollászkodást követően a két Attila a közeli hegytetőn magasodó kereszt felkeresésére indult, én viszont maradtam Silviusszal a környéken sertepertélni. Délben kieszeltük, hogy ellátogatunk a közelinek éppen nem mondható Füzérradványba megnézni a Károlyi-kastélyt, hogy elkészítsük a néhány oldallal odébb található bemutató képanyagát. A beiktatott vacsorázós megálló után későn, este tíz után értünk vissza Upponyba, de még volt a somos finomságból, úgyhogy az alvással megint nem volt gond.
A füzérradványi Károlyi-kastély
Hazafelé
A második reggelen már nem hagytuk ki az élénkítő kávézást. Kellett is a lélekjelenlét, mert hátravolt még a videós anyag elkészítése szállásadónkkal, na meg a felsőtárkányi kisvasútfotózás. Nem kapkodtuk el az indulást. Valahogy nem akartunk sietni. Mikor van az ember egy olyan patyolattiszta, minden szegletében ízléses és megfizethető vendégházban, amelynek a hátsó kertjében kezdődik a hegy, fáin baglyok huhognak, ha pedig csendben vagyunk, a patak minden nesze kivehető? A Lázbérci Tájvédelmi Körzet karnyújtásnyira lévő természeti értékeit már nem is említem - oda kell menni, és fel kell fedezni őket. Megéri.
tel.: +36/30-481-58-87 és +36/30-653-00-04 (Süveges-Győrfi Géza)
Árak: 3500 Ft/fő/éj felnőtteknek + 300 Ft/fő/éj idegenforgalmi adó
Gyermekeknek 2 éves kor alatt ingyenes, 2-6 éves korig 1750 Ft/fő/éj
A cikk megjelent a Turista Magazin 2016. májusi számában.
Kapcsolódó cikkeink:
Upponyi-hegység - Egy név és ami mögötte van
Magyarország legnagyobb szurdokában
Ördögszántásban a Bükk-fennsíkon
