A kakasmandikó és társai
Mi a kakasmandikó? Színes tollú madár, virág vagy egy domb neve? Akár egy kvízműsor kérdése is lehetne. Néhány évvel ezelőtt még nem tudtam volna határozott feleletet adni. Egy kis gondolkodás után a dombot választottam volna, a Kandikóval, a Zalai-dombság egyik legmagasabb pontjával összefüggésbe hozva. Kandikó, kakasmandikó? Hasonló szavak végül is. Tévedtem, nem domb, bár a Zalai-dombvidéken is él kakasmandikó.
Nem is madár, nem is állat, bár a latin nevének utótagja (Erythronium dens-canis) kutyafogat jelent, és kapcsolatba is hozzák egyes vidékeken a kakas férfiasságával. A kakasmandikó védett virág, mint a vele egy időben nyíló tőzike is.
Tőzikék az erdő mélyén
A kora tavasz egyik legszebb növénye. Megpillantani először, és most már sokadszorra is és mindig élmény számomra, amint előtör a száraz avarból, karcsú szálon bókol törékeny virágja, kecses balett-táncosnő az erdő növényei között. Szirmai először a talaj felé néznek, majd hátrahajlanak, nincs mese, vége a télnek. Sietni kell, ha meg akarjuk csodálni a kakasmandikót, hiszen olyan gyorsan elvirágzik. Védett növény, erdőkben él, például bükkösökben, nem sok helyen az országban, így az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság területén is.
A csodálatos kakasmandikó csak rövid ideig virágzik
A Zalalövő környékén tett erdei séta után a túrázónak nem nagyon akaródzik visszatérni a civilizációba, annyi a látnivaló, annyi a rácsodálkozás. A tavasz virágai élnek itt együtt egymás szomszédságában, a legnagyobb harmóniában, színek kavalkádjában. Lilás a kakasmandikó és az ujjas keltike, fehér a hóvirág, a tőzike, a berki szellőrózsa, kék az ibolya és a csillagvirág, sárgászöld a veselke. Sárga a szártalan kankalin és a tyúktaréj. Nem hiányozhat a zöld hunyor sem.
Egy kis eső nem jelentett akadályt
Ennek a télbúcsúztató, tavaszt váró erdőnek a növényvilágát jöttünk megnézni lelkes, természetkedvelő diákjainkkal a Zalaegerszegi Kölcsey Ferenc Gimnáziumból. A túrát Pozsik Lajos tanár úr, érdemes természetjáró vezette.
Kosárkötő fűz
A zalalövői vasútállomásról indultunk, az utat az erdő felé vizes talajt kedvelő fűzfafélék szegélyezik. Kecskefűz, rekettyefűz avagy nem is tudom, annyi féle van belőlük, én csak barkabokornak ismerem és cicamacának, mert nálunk Zalában így hívják a virágzás előtti szürkés-fehér bolyhos pihéi miatt. Néhány lusta barka még csak most pattant ki a rügyből. A sietősebbek már zöld-sárga virágba borultak.
A Zala folyó itt még inkább kanyargó patak
Más növényekkel is találkozunk az út mentén, ezek már elszáradtak. Hol van már a tavalyi nyár? Erre csak a különös nevű héjakút mácsonya barna buzogányai emlékeztetnek. Közben a Zala folyó hídjához érkeztünk. Folyó? Itt inkább kanyargó patak, mellette szebb napokat megért, elhagyott egykori malom árválkodik. A képzelet már látja felújítva turistaházként, nyári erdei iskolaként. Érdemes lenne megmenteni ezt a szép épületet!
Ismét a kakasmandikók vonzzák magukra a figyelmet
Ahogy az erdő széléhez értünk eleredt az eső, zuhogott, előkerültek az esernyők, de ez nem szegte kedvünket. És amikor feltűnt az első kakasmandikó, mindegy volt. hogy esik vagy nem, rögtön fényképeztük: lehajolva, letérdelve, de fekve készültek a legjobb fotók egy magasságban a virággal, a perspektívájából láttatva a környezetét.
Ibolya, csillagvirág,
veselke és szártalan kankalin
Vajon mit érzékel a világból, a fákból, a bokrokból ez az aprócska növény? Ezen elmélkedésemből elragadtatott felkiáltások zökkentettek ki. Ott egy szellőrózsa! De kár, hogy nem nyitja ki szirmait, persze nem süt a nap. Nézzétek azt a zöld hunyort! Ott fenn az oldalban mennyi tőzike virágzik egy csoportban! A salátaboglárka még csak bimbózik, vagy fél az esőtől? Itt lenn a kék csillagvirág! Az amott a zsibavirág! Zsibavirág - nálunk ez a szártalan kankalin neve. Ennyiféle virág egy helyen! Láttunk még ibolyát, veselkét, orvosi tüdőfüvet és húsos somot, amelynek sárga virágai épp most lombfakadás előtt nyílnak.
Pincék a Pacsa-hegyen
Egy tisztáshoz érve elállt az eső, felszakadozott a felhőzet. Mennyivel színesebb így az erdő! Egy meredek kaptatón felmásztunk a szőlőhegyre. Régi és új építésű pincék sorakoznak egymás mellett. Látszik, művelik a területet. Vágják a kosárkötő fűzet, vesszőiből fonják a kétfülű kosarat, a silingát. Hogy ne érje baj a birtokot, se jégverés, se korai fagy, se kártevők a hegyközség díszes faoszlopot állíttatott Szent Orbánnak, a szőlő, a szőlőművelők és a kocsmárosok védőszentjének.
Az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság mellett Szent Orbán is vigyáz a környékre
Rövid pihenő és közös fényképezkedés után újra az erdőbe vettük utunkat. Pozsik tanár úr már az erdő fáiról mesélt. Megél itt a bükk, a gyertyán, a tölgy. Egy kis földrajz, egy kis biológiaóra túra közben. A szellem, a lélek és test pallérozása ezen a kellemes március eleji szombat délelőttön. Még néhány fotót készítettünk a kakasmandikóról, nem lehet betelni velük, és visszaértünk a Zala-hídhoz.
A következő felvonás: hamarosan virágzik a kockásliliom
Ahogy egyre melegebb, kellemesebb lesz az idő, a kakasmandikó elvirágzik, visszahúzódik, tápanyaggal töltődik fel, pihen jövő tavaszig, majd újra láttatja magát a természet örökös körforgásában. Azonban hamarosan átadja helyét más gyönyörűségeknek, ritka védett virágoknak. Még egy kicsit, pár hetet kell várni, és kibújik a földből a kockásliliom, és lehet is fényképezni, szigorúan csak fényképezni ezt az igazán fotogén virágot. No, nem itt az erdőben, odébb a Zala menti réteken. A kakasmandikó túrát a kockásliliom-túra követi. Melyik tetszik jobban? A kakasmandikó vagy a kockásliliom? Apró csodák, drága kincsek életünkben.
Szöveg és fotók: Kovácsné Csonkás Erika Veronika
Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!
Kapcsolódó cikkeink:
Helló tavasz, tömegesen virágzik az egyhajúvirág és a tarka sáfrány
Több millió tőzike között sétáltunk a Csáfordjánosfai-erdőben
Nyílnak a kökörcsinek a Bükkben
Örményország keleten innen, nyugaton túl
„És aludni mikor fogtok?” – kérdezte Hovhannes a taxiban, aki maga sem emlékszik, hogy ő mikor aludt utoljára. Hajnali érkezésünk miatt a kérdés jogos, de aludni majd csak este fogunk, messzire kell még eljutnunk aznap. Jerevánt elhagyva kopár dombok szegélyezik az utat, markánsan más a táj, mint nálunk. Furcsán kacskaringóznak a feliratok, próbáljuk kisilabizálni az elsuhanó örmény betűket, mindhiába. Majd felbukkan a Szeván-tó kéken csillogó vize, már ránézni is frissítő.
→ TovábbEgy nap az Országos Kéktúrán, Tapolcától Tördemicig
Az alábbi túraleírásból kiderül, milyen élmény egyedül felfedezni a legismertebb túraútvonalunk egyik legkülönlegesebb szakaszát a Balaton-melléki tanúhegyeket is megmászva. Egy rövid spoilerezés: a Kéken sosincs egyedül az ember.
→ TovábbDolomitok – a túrázók paradicsoma
Most már ősz van, de még élénken él bennem a sikeres nyári magashegyi túra élménye, a világ legszebb magashegységének szépsége, a Dolomitok túráinak varázsa. A leglátványosabb túránkat osztom most meg veletek.
→ Tovább