Úgy indult, hogy Olivér, legnagyobb fiam (16) közölte, hogy ha a hétvégén (november eleje) megyünk valahová túrázni, akkor valami komolyabb helyre menjünk. Oké. A Magas-Tátra már lezárva, az Alacsony-Tátrát már ismeri, a Schneeberg és a Rax is megvolt. Valahogy beleakadtam a neten a Kis-Fátrába: van látványos láncos-létrás szurdok, 1600 méteres csúcs, tökéletes lesz.

1 / 20

Aztán utolsó pillanatban kiderült, hogy Olivérnek otthon kell maradnia tapétázni, így öccsével (12) még kisebb öccse (9) jött helyette a fátrai kalandra. Tudtam, hogy ez így már nehéz ügy lesz, de az út már el volt határozva, szállás lefoglalva. Szombaton, dél körül indultunk, 4,5 óra alatt leautóztunk a 280 km-re fekvő Terhelyre (Terchová), a szlovákok Rózsa Sándorának, Juraj Jánošíknak a szülőhelyére.

Az 1700-as évek elején aktív Jánošíkról már a naszályos posztban írtam, miszerint a Násznép-barlangban rejtette el a néphit szerint a kincsét. De azt csak most tudtam meg, hogy a Rákóczi-seregben is szolgáló katonából, majd rabőrből lett rablóvezért 2008-ban František Kašický szlovák védelmi miniszter sokak megrökönyödésére őrnaggyá léptette elő. Zseniális. Terhely környékén egyébként dúl a Jánošík-kultusz, sok szobor, patak, kocsma és egyéb mindenféle őrzi az emlékét. Sőt, a szurdokrendszert is, ahová igyekeztünk, róla keresztelték el.

2 / 20

Vasárnap reggel nyolckor indultunk a szurdok-körútra. Beautóztunk az öt kilométerre fekvő üdülőfaluba, Štefanovába (magyar nevén Istvánkirályfalva), és 2 euróért letettük a kocsit a parkolóban. Štefanová tele van új, vagy szépen kitatarozott apartmanházakkal, teljesen nyugati szint, de érvényes ez az egész fátrai részre, amit láttam.

3 / 20

A parkolótól fél órányira már a Podžiar kunyhónál jártunk (a térképen a sárga út). A köves-saras ösvény roppantul csúszott a párás, hűvös időben. Szóltam is a fiúknak, hogy vigyázzanak, nehogy seggre üljenek a sárban. Alig fejeztem be a mondatot, hangos huppanást hallottam a hátam mögül. Vili fiam eltaknyolt. Már éppen le akartam teremteni, amikor egyik kezemben a fényképezőgéppel én is pereceltem egy óriásit.

4 / 20

A szakadékvölgyek bejáratához érve egy nagy táblára helyezett térképbe ütköztünk. Éppen jókor, mert a mobilomon levő gps-es térképen a turistautak ugyan fel voltak tüntetve, de a szurdokok nevei nem. Eredeti tervem szerint a Vežký Rozsutec 1609 méteres csúcsára akartunk felmászni, a vadregényes Horné diery szakadékvölgyön keresztül, de az 1000 méteres szintkülönbség a 9 éves Vilinek sok lett volna. Ezért úgy gondoltam, hogy megyünk, amíg tudunk, legalább mondjuk a Vežký Rozsutec (Nagy-Rozsutec) és a Malý Rozsutec (Kis-Rozsutec) közötti nyeregig, aztán lejövünk.

5 / 20

Szóval álltunk a térképtáblánál, amin három szurdokot is jelöltek: a Horné dieryt (Felső-szakadék), a Dolné dieryt (Alsó-szakadék) és a Nové dieryt (Új-szakadék), én viszont elfelejtettem, hogy a három közül melyik is kell nekünk. Találomra elindultunk a Dolné dieryn (a kék turistaút).

6 / 20

Az ösvény egyre szűkebb sziklaszorosban vezetett. Kis fémhidak segítették a sziklákon az átkelést. A szurdok egyetlen nagyobb vízesése, és egyben legnagyobb látványossága az út végén várt ránk egy vaslétra és egy óriási kőszál társaságában.

7 / 20

A vízesésen túl Alsó-szakadékunk völgye összeért az Új-szakadék völgyével, ami a sziklafal túl oldalán haladt. Az Ostrvné találkozópont után még egy szoroson lehet átsétálni, profi acélrámpákon, ami szintén látványos, de nem annyira izgalmas. Ezért visszafordultunk, immár az Új-szakadékon (a sárga úton).

8 / 20

Ezen az útvonalon hamarosan egy nagyon szép szikla-létra kombinációba futottunk.

9 / 20

A szakadék tetején egy kilátó van. Sajnos nem sokat láttunk ki belőle. Egyrészt a köd, másrészt az elé nőtt fenyők miatt. Innen még egy 20 percnyi gyaloglás volt, amíg visszaértünk kiindulópontunkra a Podžiarhoz. Meg kell mondanom, kicsit csalódott voltam, hiszen a két szurdokban csak egy-egy ponton volt vízesés-létra-sziklaszoros hármas, a többi része ugyan szép, de kevésbé látványos volt. Ez meglátszott a fiúkon is, akik kissé elcsüggedve ballagtak.

Tátra, Mátra, Fátra, a három címerhegy

Hogy a figyelmüket lekössem, elmeséltem nekik, hogy a Fátra egyes vélemények szerint (pl Werbőczy) a magyar címerben látható három hegy egyike a Tátra és a Mátra mellett. Ennek nagyon örültek, mert így már elmondhatták, hogy a címer valamennyi hegyén jártak. Korábban találkoztam olyan véleménnyel is, hogy a három hegyből a Mátra egyfajta anyaszerepet töltene be, a Fátra pedig megfelelne az apának, de ahogy utánaolvastam, kiderült hogy ez így elég légből kapott. A vonatkozó források szerint "a Tátra-Fátra-Mátra a hegységnevek eredetileg egymástól eltérően hangoztak, és csak utóbb közeledtek egymáshoz".

10 / 20

Miközben falatoztak, én a táblatérképet böngésztem ismét, és meglepve fedeztem fel, hogy a Horné diery is innen indul, pont az ellenkező irányba. Ráadásul az útvonal felvisz a Medzirozsutce nyeregbe, ahonnan a két Rozsutec is elérhető, de legalább látható. Az újabb szurdok ígéretével rábírtam a fiúkat az indulásra. Vilit az is inspirálta, hogy az 1200 méter magas nyereg meghódításával magassági rekordot állít fel.

11 / 20

Nagyon hamar rájöttünk, hogy a Horné diery sokkal érdekesebb, mint másik két társa. Leó elismerően jegyezte meg a harmadik vízesésnél, hogy ez a szakadékvölgy már felér a Szlovák paradicsom szurdokaival. Egymás után sorjáztak a zuhatagok mellett/fölött elhaladó fémlétrák-fémlépcsők.

12 / 20

A fiúktól sem hallottam már panaszkodást. Folyamatosan hüledeztek, hogy micsoda mászókákat kell leküzdeni. A sziklahasadékokon nagyrészt rozsdamentes acélból épített lépcsők segítettek át. Ritkábban találkoztunk régebbi vaslétrákkal, és néhány helyen a klasszikus szlovák láncos kapaszkodó is megvolt még.

13 / 20

Bő félórányi mászás után kijutottunk a szurdokból. A nyereg közeledését az is jelezte, hogy néha már megcsillant fölöttünk a napfény.

14 / 20

Az egyik árnyékosabb-hűvösebb szakaszon még havat is találtunk.

15 / 20

A nyeregbe érve teljesen kiértünk a szurdokokat elborító ködpárából. Kristálytiszta égbolt fogadott. Balra a Kis-Rozsutec sziklatömbje emelkedett.

16 / 20

Jobbra szomorúan néztem a Nagy-Rozsutec csúcsát, amit eredetileg meg akartam hódítani. Szó se lehetett arról, hogy feljebb menjünk. A fiúk láthatóan elfáradtak, teljesen fölöslegesen erőltettem volna a tovább haladást. Vili a rekorddöntők örömével falta a csúcscsokit. A Csóványos után a Medzirozsutce is nagy ugrást jelent.

17 / 20

A nyereg előtti napos mezőn sokan pihentek. Kezelésbe vettem két ragtapasszal Vili lábát, amit feltört a bakancs. Pihenés után elindultunk lefelé az ereszkedő úton. (A szurdok ugyanis elvileg egyirányú.) Olyan érzés volt visszasüllyedni a ködös völgybe, mint amikor a kihűlt kádvízbe ereszkedik bele az ember. Az utolsó napsugártól egy fa tövében búcsúztunk.

18 / 20

A leúton sokkal gyorsabban haladtunk. A két fiú belemerült egy számomra kínai beszélgetésbe a Tank online játék fegyverzeteiről és egyéb nyalánkságairól. Néha huppantak egyet a sáros ösvényen. Mire leértünk a parkolóba, két sárgombóc gurult mögöttem. Az egész út a három szurdokkal összesen hat órán át tartott. Közben 8-10 kilométert, és összesen körülbelül 800 méter szintet tettünk meg.

19 / 20

Hazafelé autózva kicsit többet láttam a tájból, mint odafelé a sötétben, és meg kellett állapítanom, hogy a Kis-Fátra rendkívül érdekes. A zöldellő legelők és erdők egyből a sziklás tető alá futnak be, nincs a lépcsőzetes rétegződés, mint az Alacsony-Tátránál vagy a Magas-Tátránál. Azért a Kis-Fátra sem olyan kicsi: legmagasabb csúcsa a Nagy-Kriváň 1709 méter magas, magasabb, mint a tőle délre fekvő Nagy-Fátra bármelyik csúcsa.

20 / 20

Még a fenti faszörny sem riaszthat el attól, hogy visszajöjjünk ide, ideális terep a magashegyi szezonon kívül eső időszakra. A színvonal Szlovákiának ezen a részén már majdnem nyugati, az árak azonban a hasonló osztrák területek árainak a felét sem teszik ki. Az apartman például fejenként 10 euróba került, olyan konyhával és étkezővel, amiben az egész szombat estét tök jól eltöltöttük.

Kommentelheti a posztot a Szép kilátás! blog Facebook-oldalán is.