A Szentgotthárdtól alig néhány kilométerre kiépített víztározó, amit Hársas-tónak is neveznek, a nyugalom szigete. Én is nyugodtan ültem volna partján, de a tó közepén valami olyan dolgot pillantottam meg, ami azóta sem hagyott nyugodni.
A tóban ugyanis áll egy termetes gémeskút. Először arra gondoltam, itt egy kulák falut árasztott el a faluromboló rezsim a múlt században, vagy szörnyű természeti katasztrófa söpörte el az életet, de erről már biztos hallottam volna.
Igyekeztem észszerű megoldást taláni, de nem igazán tudtam olyan funkcionalitást adni eme vízkiemelő szerkezetnek, pláne vödörrel a végén, amely indokolttá tenné jelenlétét a víztározóban.
A Máriaújfalui-víztározó rejtélye from Turista Magazin on Vimeo.
Benyomtam hát az oknyomozó gombot, és körbetelefonáltam a helyi horgászszövetségeket. Hamarosan rá is akadtam a megfelelő emberre, aki elmondta ennek a gémeskútnak csupán annyi a funkciója, hogy gondolkodásra késztesse az embereket.
Kérem ez egy műalkotás, neve is van: Sziget. Tasnádi József alkotása azonban nem mindenkinek okoz olyan derültséget, mint nekem, amikor megfejtettem a Hársas-tó rejtélyét. Informátoromtól, Puskás Norberttől, aki a Vas Megyei Horgász Szövetség ügyvezető elnöke, megtudtam, hogy erőteljes közfelháborodás fogadta az idén júliusban a tóba telepített installációt.
Pedig a mű, ha kicsit jobban belegondolunk, mégiscsak szól valamiről. A tó partján tábla is figyelmeztet minket arra, hogy „Egy gémeskút szelleme kísért a Hársas-tavon”. Persze újságíró lévén csak írni tudok, olvasni nem, ráadásul az ilyen kiküldetéseken mindig rohanunk és késésben vagyunk, így elkerülte a figyelmemet ez a kulcsfontosságú információ.
Az akkumuláció, a hódítás és
a fogyasztás fölöslegességéről…,
a halmozásról és a szükségtelenségről…,
a sokról és a többről…,
az ambícióról és a harcról…,
a bizonyosság arroganciájáról…,
a konkrétumok és a részletek hegemóniájáról…,
az összegzés lehetetlenségéről…,
az egyensúly törékenységéről
szóló meditáció helye.”
Meditálni pedig valóban lehet a szépséges tó partján. Egy osztrák urat zavartam meg olvasás közben a parti padon. Kicsit beszélgettünk a videográfiáról, mert ő is ugyanolyan kamerával dolgozik, mint én, de aztán rohanni kellett tovább.
Én csak azon gondolkozom azóta is, hogy mikor adta meg az élet legutóbb nekem azt, hogy kiülhessek egy tó partjára, egyedül egy könyvvel, vagy akár könyv nélkül.
Tasnádi Józsefnek köszönhetően pedig újabb gondolataim ébredtek. Valóban úgy élünk, ahogy élnünk kellene? Mennyi felesleges és szükségtelen gond nyomaszt minket mindennapjainkban. Az is szimbolikus, hogy a tájidegen alkotás napjai meg vannak számlálva. Lehet, hogy kiemelik a szigetet a vízből. Persze lehet érvelni amellett is, hogy egy szép (bár mesterségesen létrehozott) tó víztükrébe nem való egy művészi alkotás, pláne ha az gémeskút.
Ti mit gondoltok erről???
Korábban már írtunk erről a tóról!
