Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Szerző:
2017. május 29.

A Mátra legszebb csúcsa: a Kopasz

A Mátra déli oldalán, Gyöngyöstarján felett magasodik a hegység talán legszebb csúcsa, a Világos-hegy. A helyiek által csak Kopasznak hívott orom meghódítása embert próbáló, de panorámája kárpótol mindenért.

A Mátra kevésbé ismert településéről, Gyöngyöstarjánról vezet az út a hegység legszebb csúcsára. A kedvező fekvésű község különleges boraival, mediterrán jellegű klímájával és csodálatos természeti környezetével várja az idelátogatókat.

 


Az itt élők címerében is látható 708 méteres csúcsnak mesebeli története van. A helyiek úgy tartják, hogy valaha élt a falu felett egy óriás, akit állatokkal etettek. Amikor a jószágok elfogytak, a szörny az embereket kezdte tizedelni. A falusiak által ásott árokba beleveszett óriás kilógó, nagy feje búbja maga a hegy. Az elnevezés reálisabb alapja a délről feltűnő sziklás, fákkal nem takart kopasz folt. A Gyöngyöstarján feletti hegyek hosszú körtúrával járhatók be. Vagy a katolikus templomtól induló zöld háromszögön vágunk neki, vagy tartalékolva energiáinkat Fajzatpusztáig autóval rövidíthetünk.

 


Mi jó érzékkel ez utóbbit választottuk, és kocsival a pusztáig mentünk. A Kalinka- és Szamos-völgy közötti hegyhát festői környezetében fekszik a térkép szerint az Almásy kúria. Az 1800-as években épült kastély láthatatlanul bújik meg a természet sűrűjében. A történelem során többször is gazdát cserélő Fajzatpusztát 1633-ban Pázmány Péter szerezte vissza és a Jezsuita majorrá tette. A későbbi tulajdonos, Almásy Pál építette a klasszicista épületet és alakította ki körülötte az angolparkot. A napjainkban magánkézben lévő területből az egyszerű kiránduló nem láthat túl sokat.

 


Tábla figyelmeztet a - hangja alapján is - harapós kutyára, elrettentve az illetékteleneket. Egy darabig ugyan besétáltunk a keskeny, sűrű ösvényen, de bátorságunkat vesztve visszafordultunk. Sajnálatos módon a kúriából így csak egy repkénnyel benőtt fal került lencsevégre. A kastély szomszédságában lévő vendégház előtti aszfalt, a zöld és sárga kereszt útelágazása.

 

 


Kelet felé indulva vetettük be magunkat az erdőbe. Átgázoltunk egy patakon, majd élesen jobbra kanyarodtunk a zöld jelzés mentén. Több helyen virágos rétek tarkítják az ösvényt. A csúcsot jelző háromszögnél irányt váltva felsétáltunk a Kőmorzsás-tetőre. Megtévesztő módon kezdetben kellemesen enyhe a szintemelkedés. Széles erdei földút következett, ahol már feltűnik az óriás kopasz feje. Egy kerítés mellett újból jobbkanyar, majd árnyas fenyves következett. Az eddigi kényelmes erdőjárás aztán bedurvult, a szelíd emelkedőket csaknem függőleges hegyoldal váltotta.

 

 


Az utolsó párszáz méteren fel kell kötni a gatyát, hogy az utunkba kerülő sziklákat leküzdjük. Hamarosan megjelent az alagút vége, és a fák felett kivillant az alattunk elterülő völgy. Felértünk a sziklás aljára, ahol pihenésképpen sokáig csodáltuk a páratlan panorámát. A túrázóknak igazuk van, a 10 legszebb orom közé sorolják ezt a felejthetetlen helyet. Délre messze ellátni Gyöngyöstarján házai felett az Alföld felé, keletre pedig a sástói sárga kilátótorony és a Kékes tűnik fel.

 

 


Rövidke szusszanó után, összeszedve erőnket nekivágtunk az utolsó etapnak. A hátralévő métereket akár háttal is megtehetnénk, a kilátás annyira magával ragadó. A hegy északi oldalára átlépve hasonló látvány tárult elénk. A Kávától kezdve a Muzslán át Galyatetőt csodáltuk. Az Árpád-korban a csúcsot szinte teljes egészében elfoglalta egy vár, figyelmesen szemlélve felfedezhetjük megmaradt nyomait. A minden oldalról meredek lejtőkkel határolt erősség történetéről túl sokat nem tudni, de fekvéséből ítélve biztosan bevehetetlen volt.

 


Fáradalmaink bőséges jutalmát magunk mögött hagyva leereszkedtünk a sánc aljára, alig egy kilométerre a Tót-hegyesétől. Mivel eléggé eltelt az idő, és még csak félúton jártunk, ezt a csúcsot kihagyni kényszerültünk. Döntésünkbe némileg a fáradtság is szerepet játszott, de az edzettebbek szélesíthetik a megtett kört. A zöld négyzeten a bővizű Babik-kút hozott felfrissülést, majd újult erővel vágtunk neki a hátralévő útnak. A sárga kereszten haladva ereszkedtünk lefelé, amikor balról feltűnt a meghódított Kopasz. A Nádas-kút mellett és a Závoz-réten beazonosítatlanul vágtunk keresztül, csak az tűnt fel, hogy ismét egy kerítés következett. A következő jelzőtábla információval szolgált hollétünkről, Faizat (ahogy Fajzatpusztát régiesen nevezik) már csak 2,3 kilométer. Az iránykereszt útmutatása szerint a Káva oldalára értünk.

 


Újabb kaptató következett. Ez azért könnyebben leküzdhető, mint feljutni a Világos-hegyre, ellene szól viszont, hogy kilátással nem szolgál. Keskeny gerincén eléggé kellemes séta adódott, két irányból a fák között sejthető kilátással. Mikor már újabb meglepetésre nem készültünk, még egy tarjáni- és gyöngyöspatai látképpel búcsúzott a hegy. A Sóstó-domb lankáin még egyszer ránk köszönt a Kopasz, mielőtt a fajzati vendégház csúcsa tűnt fel.

 


Könnyűnek nem nevezhető, turistáktól nem hemzsegő, de annál látványosabb túrával lettünk gazdagabbak. Fáradt lábakkal szálltunk be az autóba, és a teljesítés örömével indultunk haza a mátrai szőlők között.

 

Szöveg és fotók: dr. Kocsis Tünde


Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!

Teljesítménytúrázás kutyával

Teljesítménytúrázás kutyával

2024.12.04.

Négylábú túratársammal idén ősszel a 30 kilométeres Börzsöny vándortúrát, és a könnyed Téli tókerülő 15-ös távját abszolváltuk. Mostanra szokásunk lett felkerekedni és együtt teljesítménytúrázni, így kiléphetünk kicsit a komfortzónánkból. Az ilyen helyzetekben válnak szorosabbá leginkább a barátságok, s nincs ez másképp a mi kapcsolatunk esetében sem.

→ Tovább
Örményország keleten innen, nyugaton túl

Örményország keleten innen, nyugaton túl

2024.10.28.

„És aludni mikor fogtok?” – kérdezte Hovhannes a taxiban, aki maga sem emlékszik, hogy ő mikor aludt utoljára. Hajnali érkezésünk miatt a kérdés jogos, de aludni majd csak este fogunk, messzire kell még eljutnunk aznap. Jerevánt elhagyva kopár dombok szegélyezik az utat, markánsan más a táj, mint nálunk. Furcsán kacskaringóznak a feliratok, próbáljuk kisilabizálni az elsuhanó örmény betűket, mindhiába. Majd felbukkan a Szeván-tó kéken csillogó vize, már ránézni is frissítő.

→ Tovább