A közel száz főt számláló, mára már üdülőfaluvá váló Óbányától nyugatra kezdődik a Kelet-Mecseki Tájvédelmi Körzet egyik leghíresebb völgye, az Óbányai-völgy. Járjuk be most ezt a közel 3 km-es hosszúságú völgyet, és ismerkedjünk meg földtudományi értékeivel.
A Kelet-Mecsek erdővel fedett bércei között, a „magyar Svájcnak” is nevezett területen bújik meg a kicsiny falucska, Óbánya. Az Árpád-kori eredetű település német ajkú lakói a 18. században érkeztek a területre, ősi foglalkozásukat Óbánya német neve mutatja meg (Altglashütte, azaz a „régi üveghuta”).
Óbánya szélső házait elhagyva, nyugat felé haladva pár perces sétával érkezünk meg a pisztrángos tavakhoz, amelyek után a völgy összeszűkül, oldalai sziklássá és meredekké válnak. A továbbiakban a patak által létrehozott természetes geológiai feltárások sora következik egészen Kisújbányáig, amely mentén kiváló földtani megfigyeléseket tehetünk. A patak bevágódása a Kelet-Mecsek szinte teljes középső-jura és alsó-kréta rétegsorát feltárja, nyitott könyvként mutatva be a terület változatos földtani fejlődéstörténetét és képződményeit.
A völgy elején tengeri eredetű foltos mészkövek és márgák ritmikus váltakozásából álló rétegsor tanulmányozható, amely később fokozatosan megy át nagyobb karbonáttartalmú, kovás mészkőváltozatokba. Helyenként tűzkőgumók és rétegek is láthatók, s az ősmaradvány-tartalom is változatos lehet bizonyos szintekben (pl. ammoniteszek, belemniteszek, pelágikus kagylók). A völgy felső harmadában, már nem messze Kisújbányától egy varázslatos „zuhatag” állja utunkat, amely a Ferde-vízesés névre hallgat. A több száz millió évvel ezelőtt vízszintesen lerakódott, átlagban 10-15 cm vastagságú mészkő- és márgarétegek a tektonikai hatások miatt ma közel 30 fokkal kibillenve tanulmányozhatók.
A közel 150-160 millió éves kőzetrétegekhez képest fiatalnak számítanak azok a forrásmészkövek (travertinók), amelyek az oldott karbonátokat tartalmazó, réteglapok között kiáramló (karszt)vizekből váltak ki. A forrásmészkövek képződése kb. 15 ezer évvel ezelőtt kezdődhetett és még napjainkban is tart. A meszes víz szén-dioxid tartalmának elvonásában szerepet játszanak azok a moha- és zuzmófélék is, amelyekre folyamatosan válik ki a friss mészanyag. A leglátványosabb, likacsos travertinóból álló képződmény Csepegő-szikla névre hallgat.
Még több A kövek mesélnek blogbejegyzést itt olvashatsz.
Kapcsolódó cikkeink:
Elveszett paradicsom a Mecsekben
Új e-tanösvény a Kelet-Mecsek tájegységben
Barangolás Pécs tetején, a Tettyén
