Szentpéteri Sára egyike volt azoknak, akik elsőként teljesítették a Gyöngyők útja hosszú szakaszát. Mátraverebélyről vágtak neki a 800 km-es 33 napos testi és lelki kalandnak.
A ZARÁNDOKLAT
Szentkút akkoriban még nem volt olyan exkluzív szállás, mint manapság. Az első szállásuk egy romos kis épületben, egy „matrac-lágerben” volt. Már a kezdetek kezdetén elgondolkodott azon Sára, hogy vajon miért is van itt. A Gyöngyök útja első szakasza ismerős vidéken, az Országos Kéktúra mentén haladt. Gáll Zsófia, a zarándoklat főszervezője sok önkormányzattal felvette a kapcsolatot a szervezés során. Sok településen étellel, itallal várták a zarándokokat a helyiek, akik kicsit fura marslakóként kezelték őket. Nehezen tudták felfogni, miért jó az, ha 33 napon át gyalogol valaki.
Sára pihenők idején élményeit vetette papírra
A Cserhátban, Érsekvadkerten a helyi cserkészházban szálltak meg. Bár a negyedóránként szóló templomharangtól nehezen tudtak aludni, de a helyiekkel jó kapcsolat szövődött, ez azóta is él, rendszeresen visszajárnak ide. Nógrádmarcalon nagy szeretettel fogadták őket. A megélhetési problémákkal küzdő helyieknek nem volt pénze nagy vendéglátásra, csak szendvicsre futotta nekik. Abból azonban olyan sokat készítettek, hogy a zarándokok három napig ették az útravalót. Azóta minden év adventi időszakában gyűjtést szerveznek a nógrádmarcali rászorulóknak, és sok-sok tartós élelmiszert adnak ajándékba, megköszönve az első jócselekedetet.
ÁTKELÉS A DUNÁNTÚLRA
A Gete és a Gerecse megmászása után könnyebb részek következnek a Gyöngyök útján. Mármint, ha valaki a hosszú utat járja végig. Az alapút Csobánkánál leágazik Budapestre, amely Szent Margit sírjáig visz, a Margit-szigetre.
Péliföldszentkereszten a rendházban szállt meg a zarándok csapat, esős időben caplattak tovább a Gerecse erdőségében.
A csapat összekovácsolódott
„Nincs rossz idő, csak rosszul felszerelt zarándok. Persze kellemetlen másnap a nedves cipőbe bújni. A lábbeli egyébként kulcszereplő. Én nem bakancsban mentem, hanem egyszerű túrafélcipőben. A vízállóságot feláldoztam a kényelem oltárán. Nekem ez nagyon fontos volt. A bakancsosok sokan a vízhólyagjaikkal küzdöttek, nekem nem volt ilyen gondom.
A szállások ára nem vészes, cserébe ne várjunk nagy komfortot, de minden lesz, amire este alapvetően szükségünk van. Mi csak Ausztriában aludtunk egyszer panzióban, hát az a”luxus” szinte szokatlan volt a sok turistaszállás után. Az alapúton mindenhol lehet találni ilyen éjszakázásra szolgáló helyszíneket Budapestől Mátraverebélyig.”
A Dunántúlon sok meglepetés várt rájuk, Tatán TV-stáb fogadta őket, és egész nap róluk forgattak. Nagyon hangulatos volt a remeteség épületeiben megszállni, nagyot aludni. Sáráék itt kicsit megálltak, pihentek. Ilyen szusszanásokra is szükség van egy egybefüggő túrán. Napi 25 km átlagot mentek, a pihenőnapokon csak tizenegynéhányat, persze volt 30 feletti szakasz is, ilyenkor előfordult olyan is, hogy csak késő este érkeztek meg a szállásra.
Megérkezés Majkra
A megérkezésekkor a legfontosabb Sárának általában az volt, hogy igyon egy frissítőt, majd zuhanyzás, mosás, hogy legyen idő a száradásra is. Ő 3 váltás fehérneműt, 2 pólót, 2 nadrágot vitt, így ha volt idő rá, hogy a nehezebben száradó nadrágot is ki tuda mosni időnként, megszáradt a hátizsákon másnap.
Cipelni kell még ugye a hálózsákot, akkoriban még csak egykilós zsákja volt, azóta már beszerzett egy 600 grammost. Derékaljból az önfelfújó matracok a legkönnyebbek, és kényelmesek is. Vitt még egy füzetet is, írt egy naplót magának. Ezt később sokszor fellapozta, hogy felidézze az élményeket.
Hamarosan folytatjuk...
A mennyországba vezető utak nincsenek kikövezve - 1. rész
