A Fény Nemzetközi Évében teljes joggal körözhette le a nagy szentjánosbogár (Lampyris noctiluca) a vándorpoloskát és a zöld lombszöcskét a Magyar Rovartani Társaság internetes szavazásán.
A Magyar Rovartani Társaság internetes szavazásán a nagy szentjánosbogár vitte a prímet: a világító ízeltlábú lett a 2015. év rovara. Azért is érdekes, hogy erre a fajra esett a választás, mert az UNESCO - az Európai Fizikai Társulat kezdeményezésére - 2015-öt a Fény Nemzetközi Évének nyilvánította. A szentjánosbogár és a fény ugyanis elválaszthatatlanok: e bogárfaj legismertebb és legfeltűnőbb élettani megnyilvánulása az, hogy képes világítani.
Aki nyári éjszakákon erdőszéleken, réteken sétál, apró, zöldesfehér fénypontokat fedezhet fel a fűben - a szentjánosbogarak lámpásait. A repkedő hím pontosan ezt a fényt keresi. Ha észreveszi, tudja, hogy odalent szárnyatlan, repülésre képtelen nőstény bogár vár rá. Mikor egymásra találtak, a rövid nász után a hím hamar el is pusztul, de a tojásait lerakó nőstény sem él már sokáig. A tojásokból kikelő lárvák csigákkal táplálkoznak. Ezek is világítanak, de nem azért, hogy könnyebben megtalálják a másikat, hanem a ragadozók elriasztásának céljából.
A szentjánosbogarak fénye a potroh világítószervében keletkezik. A benne lévő luciferin nevű anyag a luciferáz enzim segítségével oxidálódik, ami fény kibocsátásával jár. A bogár a világítószerv oxigén-ellátásának szabályozásával ki-be kapcsolgathatja a lámpását.
Az európai hiedelemvilágban többféle jelentést hordoz a világító bogárka
A szentjánosbogarak által kibocsátott fény úgynevezett hideg fény, ugyanis a folyamat nagyon jó hatásfokkal működik: a fény előállításához használt energia több mint 90 százaléka a fénytermelésre fordítódik, miközben hő alig keletkezik. (A felforrósodó villanykörtéknél az energia alig 4 százalékát teszi ki a fény.)
A nagy szentjánosbogár folyamatosan világít. A trópusi fajok fénye azonban az adott fajra jellemző gyakorisággal és erősséggel villog.
Az éjszaka sötétjében felparázsló eleven fényforrás már régen felkeltette az emberek figyelmét. Számos hiedelem kapcsolódik a szentjánosbogárhoz, mely nevét is Szent János (a szávoknál Szent Iván) napjáról, június 24-éről kapta: a nyári napforduló napja éppen a szentjánosbogarak fő rajzási idejére esik. Az európai hiedelemvilágban többféle jelentést hordoz a világító bogárka: a halottak örökkön égő lelkének szimbóluma, de utalhat elásott kincsre is, és reményt nyújt a sötétben eltévedteknek.
Látogasd meg a Magyar Rovartani Társaság honlapját még több infóért!
