Ha megkérdeznénk, tíz emberből kilenc biztos azt válaszolná, hogy a hazai erdők fogyatkoznak. Ehhez képest a számok ennek épp az ellenkezőjét mutatják; az első világháborút lezáró békék óta közel duplájára nőtt az erdővel borított területek nagysága Magyarországon.
Jelenleg az ország területének 22%-át borítják erdők, míg 1920-ban ez az arány 11,8% volt. „A 2017-ben készített országos közvélemény-kutatás eredményei szerint az emberek nemcsak azt gondolják, hogy hosszú távon fogyatkoznak a magyarországi erdők, hanem nagy részük szerint az elmúlt 50 évben a felére csökkent az erdőterület. Pedig ez hatalmas, napi szinten észlelhető változás lenne a környezetben, aminek semmi alapja nincs” - mondja Szentpéteri Sándor erdőmérnök, az Országos Erdészeti Egyesület ügyvezető igazgatója. „A lakosság nagy része nyilvánvalóan a médiából szerzett ismereteit vetíti ki a hazai helyzetre is, akár még fel is erősítve a negatív folyamatokat. Éppen ezért nagyon fontos a valós eredményeket bemutató tájékoztatás arról, hogy Magyarország az elmúlt száz év alatt megduplázta az erdőterületeinek nagyságát.” Ezért készült az Országos Erdészeti Egyesület A növekvő erdők nyomában című filmje is, amelyet bárki megnézhet az interneten.
Erdész, természetvédő egy személyben
A filmben bepillantást nyerhetünk a hazai erdőgazdálkodás százéves múltjába. Az ezt megelőző időszakban az erdőgazdálkodásban a fakitermelések minél hatékonyabb lebonyolításán volt a hangsúly, az erdőtelepítések, az erdőterület növelésének igénye még nem merült fel. A trianoni békeszerződéssel azonban az ország erdőterületeinek 84%-át elvesztettük, és az ennek következtében fellépő fahiány hatalmas problémát jelentett.
Ebben a helyzetben Kaán Károly volt az, aki új irányt adott az erdészeti politikának, amelynek legfőbb célja az erdőterületek növelése, illetve a megmaradt erdők védelme lett. Ennek szellemében született meg az Alföld fásítását szorgalmazó törvény, amely előírta, hogy be kell erdősíteni a mezőgazdasági művelésre alkalmatlan földrészleteket, a többit pedig erdősávokkal, fasorokkal kell körbevenni.
Kaán Károly a tarvágásokkal szemben a természetes felújítást javasolta előtérbe helyezni, ezen belül is a szálalásos gazdálkodási módot szorgalmazta. Elsőként ismerte fel azt is, hogy az erdőknek gazdasági hasznuk mellett fontos turisztikai, közjóléti és egészségvédelmi funkciója is van. Kaán Károly az erdészeti szemléletet ötvözni tudta a természetvédelmi szempontokkal. Nevéhez köthető a hazai természetvédelem alapjainak lefektetése, 1931-ben megjelent Természetvédelem és természeti emlékek című munkája ma is a magyar természetvédelem egyik fontos alapműve.
Kopárok fásítása
Az Alföld fásítása mellett a hegy- és dombvidékek korábban kiirtott erdői helyén kialakult kopárok fásítását is célul tűzték ki. Például a Pilisben vagy a Budai-hegységben az egykori erdők helyén álló szőlőültetvények művelésének felhagyása és a túllegeltetés miatt kialakult erózió következtében 1872-re már kopáran álltak a domboldalak. Ezeken a területeken a 19. század vége felé kezdték telepíteni a Dél-Európában és Kis-Ázsiában honos feketefenyőt.
„A feketefenyő ültetése előtt a kopárokon egyáltalán semmilyen termőréteg, avartakaró nem volt. A talaj a csupasz szikláig lepusztult. A sziklák erdősítésekor az volt a fő kérdés, hogy egyáltalán milyen fafaj bírja ki azokat a viszonyokat. Bár a feketefenyő alatt nem a legjobb humusz alakul ki, de 50-60 év alatt mégis képződik valamiféle talaj, ami már alkalmas az őshonos fajok spontán vagy mesterséges visszatelepítésére” - magyarázza Szentpéteri Sándor.
Ez történt például a Balaton-felvidéken, ahol a 30-as években telepített feketefenyvesek helyét mára átvették az itt honos lombos erdők. „A kopárokon létesített feketefenyvesek átalakítása tudatos folyamat. Ahol lehet, ott az erdészek a természet erejére támaszkodnak, és a természetes úton betelepülő őshonos fajok (molyhos tölgy, csertölgy, virágos kőris, berkenyék, korai juhar stb.) fejlődését segítik a fény és a növőtér biztosításával. A természetes folyamatok fontos segítői például a szajkók, akik a közeli tölgyesekből számos makkot rejtenek el a fenyvesekben télire, amelyek egy része kicsírázik, és az új erdő alapját képezi. Ahol a folyamat természetes körülmények között nem indul el vagy csak nagyon lassan halad, ott mesterséges makkvetéssel vagy csemeteültetéssel lehet segíteni.”
Örökerdők kontra ültetvények
Az utóbbi években fokozatosan nő a folyamatos erdőborítást biztosító erdőgazdálkodás elvei szerint kezelt erdőterületek aránya is, amelyeket örökerdőknek is hívnak. Itt nem egyszerre termelik le az egész erdőt, hanem csak fákat, facsoportokat vesznek ki, így az erdő korszerkezete, szintezettsége változatos lesz. Az ilyen természetszerű erdőkben a holtfát is meghagyják, hisz az is fontos részét képezi az erdőnek, számos élőlény lakóhelyeként szolgál.
„Az örökerdő-gazdálkodás előfeltétele a megfelelő termőhely, az őshonos faállomány jelenléte és a hosszú távú, több évszázadon át tartó zavartalan gazdálkodás. Vagyis biztosan nem lehet minden erdőterületet örökerdővé alakítani, ez nem valós szakmai cél. Ahol azonban a fenti feltételek fennállnak, ott gazdaságilag is megéri ezt a módszert alkalmazni, még az átállás esetleges pluszfeladatait és erőforrásigényét is vállalva. Nem véletlen, hogy az örökerdő-gazdálkodásra történő átállás üzemszerűen az állami erdőkben kezdődött meg, legnagyobb területtel a Pilisi Parkerdőben, ahol biztosítottabb a zavartalan, hosszú távú gazdálkodás. Örömteli azonban, hogy egyes magánerdő-tulajdonosok is ebbe az irányba mozdultak el például Nyugat- vagy Észak-Magyarországon, ami azt mutatja, hogy gazdasági szempontból is fenntartható módon kezelhető így az erdő.”
Őshonos tölgy, idegenhonos akác
2017-es adatok szerint a hazai erdőterületek 63,3%-át őshonos fajok, míg 36,7%-át idegenhonos fajok foglalják el. A hazai erdőtelepítések jelentős hányadát még ma is a rövid távon hasznosítható fafajok, az akác és a nemes nyárak ültetése teszi ki, de manapság jelentős a telepített őshonos tölgyesek aránya, ami ökológiai és hosszú távú gazdasági szempontból is kívánatos.
Az egyik legvitatottabb fafajnak számító akác az erdőterületek 24,3%-át teszi ki. Szentpéteri Sándor szerint szoros szakmai felügyelet mellett megvan az akác helye a hazai erdőállományokban. „Fontos, hogy ültetésekor és kezelésekor a szakmai és ne csupán a gazdaságossági szempontok érvényesüljenek, és akkor valóban olyan termőhelyekre kerül, amit más fafaj nem tud jól hasznosítani, és nem tud özönfajként elterjedni az őshonos fajok termőhelyeire. A civilizációs hatások az elmúlt évszázadokban jelentősen megváltoztatták a környezeti tényezőket, így vannak olyan termőhelyek, ahol az akácnak ellenőrzött körülmények között megvan a maga szerepe.”
Meddig növelhetjük a hazai erdőterületeket?
Napjaink erdőtelepítéseit elsősorban a támogatások elérhetősége határozza meg. Mivel a támogatások magántulajdonosok számára vehetők igénybe, manapság az ország azon részein telepítenek több erdőt, ahol nagyobb a magántulajdon aránya.
Az erdőterületek növelésének egyik lehetősége lehetne a kopárok további fásítása, amelyekből még jelentős területek vannak ma is. Szentpéteri Sándor szerint a jobb termőhelyeken, magasabban fekvő vidékeken a molyhos tölgy és a csertölgy főfafajú erdősítések is szóba jöhetnek, és ellenőrzött körülmények között az akácnak is van létjogosultsága.
Laikusként az is felmerül az emberben, hogy vajon manapság miért nincs akkora jelentősége az utak, vasutak, csatornák fásításának, mint régen. Sőt, mintha inkább az ellenkezőjét tapasztalná az ember. „Valóban nincsenek olyan jelentős mező- és útvédő fásítások, mint a 70-80-as években, pedig a klímaváltozás negatív hatásai elleni védekezés egyik fontos szereplői lehetnének ezek a fasorok, erdősávok” - mondja Szentpéteri Sándor.
Az európai országok erdősültségének átlaga 27,1%. Kontinensünk leginkább erdősült országai Skandináviában találhatók. Finnország (74%) jár az élen, amelyet Svédország (67%) követ, Közép-Európában Szlovénia (62%) és Ausztria (47%) az erdőkben leggazdagabbak. A legkevesebb erdőterülettel rendelkező európai országok közé tartozik például Nagy-Britannia (12%), Hollandia (11%), Írország (10%) vagy Málta (1%). Az erdészszakma szerint Magyarország számára nem elérhetetlen cél a jelenlegi 22%-os erdősültségi arány akár a 25-27%-ra való feltornázása sem. És ehhez a magunk módján mi is hozzájárulhatunk, ha házunk táján, kertünkben minél több fát ültetünk. Például azért, mert a fák árnyéka klímaberendezés nélkül is segíthet a nyári forróságban a ház hűtésében, avagy azért, mert a kert madarainak lesz hová fészkelni, netán csak azért, mert a fák egyszerűen szépek.
Kapcsolódó cikkek:
Kipróbáltuk a fahatározó appot
Nem elhanyagolt, csak természetes
Túra a nagy-hárs-hegyi örökerdőben
A Vendvidéken jártunk, mesebeli erdőket láttunk
