A Rozália téglagyártól Dobogókőig
Három barlangot és egy teve formájú sziklát is érintettem, ráleltem egy harkályfiókára és egy ismeretlen Makovecz-épületre is, amíg - két szakaszra bontva - feljutottam a magyar Rolling Stones-ra.
A Szentlélek térről induló 218-as busszal mentem ki a téglagyári bekötőútig. Itt már csak egy gyors bélyegzés volt, majd a sínek mentén végigloholtam a busz Kövesbérci utca megállóhelyéig. Innen a Kövesbérci utcán indul felfelé a jelzés, idővel a fák között elhagyva a házakat. Emelkedővel kezdődik az út, de a sötét fellegek miatt kapkodtam a lábam hegymenetben is.
Feljebb érve már vízszintesebb, és az erdő szempontjából ritkább részen jártam, amikor eleredt az eső. Beálltam egy vastagabb törzsű fa alá, 15 perc alatt átvonult felettem a front, mehettem tovább. Fent egy nagyon kellemes részen sétáltam végig, ritkásabb erdőben, sziklás hegytetőn, a Köves-bérc csúcsa alatt.
Az út ezen a szakaszon tanösvény is, így egy csomó információ van kitáblázva, lehet olvasgatni. A hegy túloldalán leereszkedve hamar elértem Pilisborosjenő felső végébe. Csak pár ház mellett haladtam el, majd kanyarodtam balra, hogy aztán az utolsó házakat elhagyva egy szántóföld mentén haladó ösvényen találjam magam. Az utolsó házaknál, egy nagy kőrakás mögött lovakat találtam, majd pár lépéssel feljebb a kálváriát.
A következő szakaszon jobban kellett figyelni a jelzéseket, pláne ott, ahol a bokrok között vezetett az ösvény. Cserébe legalább dúsan virágzó bokrok között sétálhattam. Onnan már csak egy rövid séta volt elérni a sziklafal tetejére, ahonnan remek kilátás nyílik a Teve-szikla erodálódott dolomitköveire. Akkor adja ki legszebben a teve formáját, ha egy kicsit túlmész rajta, és onnan nézel vissza.
Innen szélesebb, autóval is járt földút vitt tovább. Egy idő után a kék jobbra tér, és meredek kapaszkodásba kezd a kék-sárga-zöld közös szakaszán. (Ha egyenesen mész tovább, akkor az egri várhoz tehetsz rövid kitérőt. Én ezt kihagytam, mert már többször jártam ott.) Ezen a szakaszon tarthatsz egy kis pihenőt, felfedezve a Nagy-Kevélyi-kőfülkét, más nevén a Szódás-barlangot.
Tovább folytatva az emelkedést, idővel felértem a Kevély-nyereg pihenőhelyéhez. Itt egy tetővel fedett pad előtt, a fán találod a bélyegzőt, ne feledkezz meg róla! Rövid pihenőt tartottam. Közben ért egy telefonhívás, ami miatt meg kellett szakítanom a túrázást. Hazafelé csak úgy tudtam haladni, hogy a kék jelzésen elmentem még a Csobánka feletti kőkerítésig, majd azután találtam egy lefelé vezető utat.
A Kevély-nyereg pihenőjénél a különböző jelzések is elválnak. A kék egy, a turistaházra emlékeztető kőpad után elhagyja a sárga jelzést, és először meredekebben lejtve, majd a hegy oldalában már csak enyhén, a sárgát ismét keresztezve ér ki az erdőből Csobánka felett. Itt is van néhány tájékoztató tábla a környék leleteiről, kőzeteiről. Majd az erdőből egyre jobban kiérve, a széles földúton jobbra kőkerítés bukkan fel, és halad egész hosszan az út jobb oldalán. Innen nagyon szép kilátás nyílik Csobánkára. A kőkerítéses rész után nem sokkal el is értem az aszfaltutat és a temetőt. Itt elhagytam a kék jelzést, lementem a faluba.
Csak egy hónap múlva tértem vissza erre a szakaszra. Aznap kimentem HÉV-pótlóbusszal Békásmegyerig, onnan HÉV-vel Pomázig. Ott egy lassan készülő palacsinta miatt kis híján lekéstem a Csobánkára átmenő buszt. Onnan a piros kereszten indultam hegynek fel, azzal a szándékkal, hogy a sárgára áttérve megnézem a Mackó-barlangot. De ott rossz irányba indultam hegynek fel. Így legalább rátaláltam egy felhagyott kőfejtőre, ami a rekultivációnak köszönhetően újra a természeté lett, miután homokkőbányaként kimerült.
Innen bosszankodva ereszkedtem vissza a piros keresztig, majd tovább a sárgán. Már jó felé jártam, hamarosan kereszteztem is a kék jelzést.
Nem tértem még rá a kék (korábban már bejárt) szakaszára, csak köszöntem a Kinizsi-teljesítménytúrázóknak, és maradtam a sárgán. Jó kaptatós, de cikk-cakkban emelkedő ösvény vitt fel a Mackó-barlanghoz, amit meg is néztem magamnak. (Megjegyzés: a térkép szerint ide a sárga és a kék barlang jelzés visz fel, én a helyszínen csak sárga jelzéssel találkoztam.)
Innen folytattam a sárgán az emelkedést, amíg fel nem értem a már ismerős Kevély-nyeregre. Bélyegeztem, lefújtam magam kullancs- és szúnyogriasztóval, megöltem tíz szúnyogot, és némi jegyzetelés után indultam is tovább - sok volt még hátra Dobogókőig, és a sárgán eltévelygés miatt az idővel sem álltam már olyan fényesen.
A kék ezen szakasza már ismerős volt múltkorról, így jobban kiléptem a Csobánka feletti kőfalig. Onnan szép a kilátás Csobánka felé, és a másik oldalra is.
Az aszfaltutat elérve jobbra a temető tűnik fel. Itt csak egyenesen tovább kell menni a széles, autókkal is járt földúton. Úgy 1 km után letértem balra a kék barlang jelzésre, és megnéztem a Macska-barlangot is. A jelzés indulása jól látható, de utána figyelni kell arra, hogy hol kell jobbra betérni a fák közé, majd lentebb, egy kiszáradt patakmederben egy jókora kőre (szikladarabra) festett jelzésnél balra kell térni, és a köves ösvényen lemenni a barlangig. A barlangba kéretik nem bemenni, mert denevérek lakják, akik nem szeretik, ha felzavarják őket az álmukból.
Utána visszatértem a kékre. Itt pár száz méter után kell jobbra tartani, majd később megint jobbra térve ráfordulni a kék és a zöld közös szakaszára. Ez nagy lejtéssel megy le a Szent-kútig, ahol érdemes rövid pihenőt tartani, a kulacsokat megtölteni a nyomós kút vizével.
Ezután tovább ereszkedik a jelzés, amíg szét nem válnak: a zöld jobbra el, a kék pedig balra a kék Mária úttal együtt. (Van errefelé egy fekete lófej jelzés is.) Egy több kilométeres, többnyire szintben haladó szakasz következett. Itt egy kicsit gyorsabbra vettem a tempót. Közben egy fa odvában egy szép kis gomba hívta fel magára a figyelmemet.
Később nagy rikácsolást hallottam az egyik fánál. Jobban megnéztem, hogy honnan jön a hang, és egy kék jelzéses fa kis odvából egyszer csak egy fakopáncsfióka dugta ki a fejét. Hát ez volt a nagy sírós rikácsolás. Egy rövid fotózás után nem is zavartam tovább, folytattam az utat. Később lovasok mentek el mellettem, majd jobb kézre nyílt szép kilátás a völgyre.
Aztán egy fahíd jelezte, hogy elértem a zsúfolásig teleparkolt tisztáshoz. Ide jár piknikezni az egész környék, hétvégén szép időben nagy a tömeg. Szerencsére a többségük itt is marad, így a következő szakasz már nem olyan zsúfolt - pedig egyértelműen ez a túra legszebb része! A Dera-patak völgyében egymást érik a sziklafalak, kis vízesések, fahidak. A kevés napfényhez itt magas páratartalom társul, így különleges növényvilág alakult ki. Van itt bükk, gyertyán, juhar és szilfa is. A nitrogénes talajt kedveli a csalán és a fehér és lila virágú odvas keltike is, nem beszélve a moha- és páfrányfajokról.
A szurdokvölgy felső végében fekvő tisztáson újra összetalálkoztam a lovas csapattal. Innen már csak egy negyed óra séta, és be is értem Pilisszentkereszt első házaihoz. Jobbra lesz egy ABC, de érdemesebb még feljebb menni, át a patak hídján, fel a betonlapokkal kirakott utcán. (Itt elmélkedhetünk afelett is, hogy milyen az, ha a sok pénzhez nem párosul jó ízlés.) Az utca felső végében jobbra kell fordulni, és azon az utcán elkanyarogni a falu központjába. A kis élelmiszerbolt (Italdiszkont) rácsán van a bélyegző, ne hagyd ki! Ha ebből a központból a zöld és a piros közös szakaszán indulsz tovább, rövidesen eléred a Kislugast, ahol étterem és panzió is működik.
Én itt ebédeltem meg. Még tovább sétálva cukrászda is van, azután pedig a templom, ahová nem jutottam be, mert éppen esküvőt tartottak benne. Van kék kút is a vizespalack megtöltéséhez, és van egy tájház is. Ha végeztél a faluban, térj vissza a bélyegzőhöz, és onnan a kéken folytathatod az utadat azzal a szakasszal, ami remek kilátásokkal kápráztat majd el. (Az egyik utolsó házon rengeteg fura, nagy antennát látni - tudja valaki, hogy mik ezek?)
A falut elhagyva egy aszfaltutat kellett keresztezni, majd feljebb egy másodikat is. Ezután balra esik a Szekeres Róbert (1989-2014) emlékére állított fapad. Feljebb a kék jelzés mellé a kék kör jelzés is becsatlakozik, de itt még menj tovább. Feljebb érve érdekes attrakcióra leltem - egy nemrég kidőlt fára, ami gyökerestől fordult ki.
Amikor még feljebb értem, balra kitért a kék kör. Ha ezen mész, majd amikor az egy jobb kanyart vesz, te egyenesben maradsz, kisétálhatsz egy szinte senki által nem látogatott padhoz, és tarthatsz egy rövid pihenőt. Visszasétálva a kékre, amely szemben folytatódik tovább, jobbra lesznek a Zsivány-sziklák.
Ezután már enyhébb emelkedésű rész vezet fel Dobogókőig. Egyre több jelzés fut össze: először a kék, a sárga kereszt és a piros kör közös szakaszán jártam, de Dobogókő első házai között már ennyi jelzést látni a fákon.
Az út jobb oldalán egy különös, befejezetlenül álló, organikus építészeti stílusú épületegyüttest láttam meg a nagyra nőtt, csalános gazban. Mint utólag kiderült, ez egy Makovecz Imre tervezte Naptemplom-Holdház épületegyüttes. Feljebb, az utca felé áll az üvegtetőben záródó, kupolás templomépület, a telek mélyén, lejjebb pedig a lakóháznak szánt második épület. Egy 2012-es videón még jó állapotban látható, de máig befejezetlenül áll, láthatóan valódi tulajdonos, gazda nélkül. Eladó. Ezután már csak a parkoló feletti murvás sétányon mentem el a Báró Eötvös Loránd menedékház terméskő falú épületéhez, itt van ugyanis a bélyegző.
Szöveg és fotók: Papp Géza - kektura.blog.hu
Az előző szakaszról itt olvashatsz.
Zalalövőtől Kustánszegig
Papp Géza, a Kéktúra blog szerzője a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra újabb szakaszáról mesél.
→ TovábbKerkakutastól Zalalövőig
Az egyre csökkenő lélekszámú falu fogyatkozó házait és vaníliasárgára kivakolt templomát elhagyva ismét szántóföldek, legelők között találtuk magunkat.
→ TovábbVelemértől Kerkakutasig
Papp Géza, a Kéktúra blog szerzője a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra újabb szakaszáról mesél. Élmények és szépségek a csodálatos veleméri templomtól a kerkakutasi naplementéig.
→ Tovább