Kettős céllal vágtam bele még szeptember végén a Királyrétről induló rövid, de élménydús kirándulásba. Szerettem volna lencsevégre kapni egy bőgő szarvasbikát, illetve egy börzsönyi betyár búvóhelyét, melyet már korábbról ismertem, de még nem örökítettem meg a fotógyűjteményem számára.
Idén ősszel elhatároztam, hogy nem elégszem meg a hegyek közt zengő szarvasbőgés élményével, hanem a hang forrását is látni szeretném. Tervem megvalósításához olyan helyszínt kerestem, ahonnan már korábban is hallottam a gímszarvasok jellegzetes hangját. A kiszemelt terület a Szén-patak-völgy volt, ami eldugott, csendes környezetével tökéletesnek bizonyult a „szarvasvadászathoz”.
A Bajdázó-tó Királyrét közelében
A völgyet Királyrét felől közelítettem meg a kora reggeli órákban, és ha már itt voltam, reggelimet a hangulatos Bajdázó-tó partján költöttem el. Hétvégén ez a környék csak úgy nyüzsög a kirándulóktól, de ezen a keddi napon semmi sem zavarta meg az idilli piknikezést. Mocsári teknősök és lustálkodó tőkés récék társaságában legalább negyed órát töltöttem el a tóparton, aztán tovább álltam.
Teknősökel és tőkés récékkel itt mindig találkozhatunk
Ezt a tavat valamikor az 1700-as években a vasérckohászathoz szükséges víz tárolása miatt alakították ki. A bányászat megszűnése után sokáig halastóként funkcionált. 2010-ben az eliszaposodott tavat rekultiválták, helyreállították a vízfelületet, hogy mára az élővilág teljesen megújuljon. Napjainkban a természetvédelmi értéke igen nagy, mert tavasszal több kétéltűfaj is ide rakja le a petéit.
Felhagyott vasércbány a Bajdázó-tó közelében
A völgy bejáratánál áll a hangulatos Szénpataki kulcsosház
Miután a tavat és az egykori vasércbányát is meglátogattam, nekiláttam a Suta-berki-nyiladék kaptatójának. Fél óra sem telt bele, mire elértem a Szénpataki kulcsosházat, és ezzel a szarvasbőgésre kiszemelt völgy bejáratát. Innen jelzetlen, de kényelmes úton emelkedtem a hegység belseje felé, gyakorlatilag végig a patak mentén. Az elképzelésem az volt, hogy a völgy felső részén, egy lankás tisztáson fogok lesben állni, várva, hogy arra tévedjen egy erejét fitogtató gímszarvas.
A vadregényes Szén-patak-völgy
Benőtt ösvényeken a szarvasok után
Már az odaúton is több jel arra mutatott, hogy jó helyszínt választottam a vadleshez. A távolból visszhangzó szarvasbőgés szinte megrezegtette a szűk, katlanszerű völgyet. Két különböző állat Jurassic Parkot idéző hangját lehetett megkülönböztetni, akik épp egymásnak üzenték meg, ki is a nagyobb és erősebb. Kisvártatva patanyomora és friss szarvasürülékre leltem, ami egyértelmű jele volt az állatok közeli jelenlétének. Már csak el kell helyezkednem - gondoltam magamban - és kis türelemmel kell lennem, hogy lencsevégre kaphassak egy példányt.
Sajnos valami megzavarhatta az állatokat, mert attól kezdve, hogy lesben álltam, hangjukat sem hallatták. Vártam még egy darabig, de kezdett egyértelművé válni, hogy a szarvasok elmentek, és nem óhajtanak nekem modellt állni. Talán túl későn érkeztem? Hiszen köztudott, hogy hajnalban aktívabbak az állatok. Vagy megérezték a jelenlétemet? Ilyen gondolatokkal várakoztam csendben, mire rávettem magamat a tervem feladására. Nem sokkal később hatalmas vértócsa, egy törött agancs maradványa és egy terepjáró nyoma jelezte, hogy valakik már megelőztek a szarvas vadászattal. Így már nem volt kérdéses, miért nem jártam sikerrel ezen a környéken.
Persze a remény még élt bennem, hogy véletlenül belebotlok egy magányos példányba, de ekkorra már új célja volt a kirándulásomnak. A Szén-patak-völgy felett északra húzódik a Csóványos és a Nagy-Hideg-hegy közti gerinc, amelyet már számtalanszor bejártam, de az itt található Haramia-lyukat még sosem fotóztam le. Meredek kapaszkodással törtem az utat a benőtt ösvényen, mikor egyszer csak nem várt kincsre bukkantam. Egy hatalmas és hibátlan agancs hevert előttem az avarban, aminek a gazdája bizonyosan kapitális példány lehet. Az évnek ebben a szakában szokatlan dolog ilyesmit találni, mert eddigre a vadászok vagy az agancsozók már össze szokták szedni az értékes fejdíszt. Ez a szép darab feltehetőleg már tavasz óta itt hevert, és legalább 5 kg-ot nyomott.
Ekkora gímszarvas agancsotot még sosem találtam
Felvergődtem a meredek hegyoldalon a benőtt és kidőlt fáktól nehezített ösvényen a Csóványost és a Nagy-Hideg-hegyet összekötő piros és kék turistaútra. Immáron kényelmes ösvényen alig pár tíz métert megtéve értem el az andezitsziklában rejlő kis üreget, amely a híres börzsönyi betyár, Sisa Pista egykori búvóhelye volt. A monda úgy tartja, hogy egy alkalommal az üldözői elől a betyár ide rejtőzött. Innen az elnevezés: Haramia-lyuk. Ez a kis kőfülke aligha alkalmas huzamosabb tartózkodásra, de arra tökéletes, hogy üldözőink szem elől veszítsenek egy hajsza során. (Sisa Pistáról és börzsönyi rejtekhelyeiről a Turista Magazin novemberi számában tudhattok meg még többet.)
A Csoványos és Nagy-Hideg-hegy közötti turistaúton találjuk a Haramia-lyukat
Az üregbe magam is bebújtam, és méretei ellenére igazán hangulatos kis menedéknek bizonyult. Igaz engem nem üldözött senki, de az erre járók bizonyosan nem vettek volna észre, ha csak be nem kukkantanak a kb. 2 méter mély sziklaüregbe.
Akár az eső elől is behúzodhatunk az üregbe
Fotóztam párat és a Nagy-Hideg-hegyi Turistaház felé vettem az irányt. A célpont annak napsütötte, panorámás terasza volt, ahol egy sör elfogyasztásával akartam kényeztetni magamat. Ez az idealizált kép élt bennem, de mielőtt elértem volna kedvenc menedékházamat, kitérőt tettem a Hangyás-bérc sziklás kilátóhelyéhez. Ez a Börzsöny egyik legszebb bérce, ahonnan főleg északnyugati irányban tárul elénk kilátás, és lankás hegyoldalával pihenőhelynek sem utolsó.
Kilátás a Hangyás-bércről
Kis relaxálást követően kiléptem, és 20 perc múlva már a Nagy-Hideg-hegyen voltam. A kilátás a párás idő ellenére ezúttal is fantasztikus volt, de pár fotó elkészítése után óriási csalódottság ért. A turistaház ugyanis zárva volt. Az idilli kép, miszerint a teraszon kényelmesen elhelyezkedve kortyolgatom a hideg nedűt a napsütésben, egy csapásra összetört. Kiábrándultságommal nem voltam egyedül. Terepgyakorlaton járó debreceni geográfus csapata ugyanolyan lesújtott volt az elmaradt frissítő miatt, mint én.
Nagy-Hideg-hegy és a turistaház, ami ezúttal nem nyújtott felfrissülést
Kilátás Nagy-Hideg-hegyről. A párás idő ellenére is jól látszott a távoli Dunakanyar
Így már nem is volt kedvem sütkérezni a teraszon, ezért hazafelé vettem az irányt. Kiinduló pontom felé, Királyrétre igyekeztem a piros jelzést követve. Útközben érintettem a „Csapassuk-sziklát”, mely minden egyes alkalommal, mikor elhaladok mellette, elgondolkodtat, vajon ki és miért keresztelte el ezt a helyet. Természetesen nem egy földrajzi névről van szó, csupán kis fatábla jelzi a valaminek vagy valakinek az emlékét. Ki tudja? Talán egyszer a turistatérképre is felkerül ez az elnevezés, hiszen helynevek így szoktak keletkezni.
„Csapassuk szikla"
Innen, nem sokkal lejjebb találjuk az egykor szebb napokat látott Magas-Taxi Turistaházat. Nem szép, de reménykeltő látványt nyújt a ház környezete, ugyanis jelenleg munkagépek, kiásott árkok jelzik, hogy hamarosan felújítják ezt a kiváló környezettel bíró szép épületet. Remélhetőleg nem kell már sokat várni, hogy a Magas-Taxot újra a turisták vehessék a birtokukba.
Magas-Taxi Turistaház
A Magas-Tax alatt tovább futó piros jelzés már inkább a praktikumról, semmint a természetjárás szépségeiről szól. A Királyrétre vezető nyiladék hosszan és monotonan visz a vezetékek alatt, a köves, csúszós terep helyenként pedig nem valami kényelmes.
A királyréti nyiladék nem tartozik a Börzsöny legszebb turistaútjai közé
Királyréten végül hozzájutottam a már korábban áhított frissítőhöz. Igaz, elfogyasztásához itt nem találtam kényelmes helyet, hiszen az Ákosvár büfé megszűnése óta már padot sem találni. A 40 év után tavaly márciusban bezárt híres büfé romos épülete most is áll. Bár a fáma úgy szólt, hogy az erdészet még 2016-ban lebontja és a helyére egy korszerű többfunkciós látogatóközpont épül, köztük büfé is. Ennek egyelőre még nyomát sem látni, ami azért is érthetetlen, mert Királyrét az egyik legnépszerűbb börzsönyi kirándulóhely, ahol évente többezer ember fordul meg.
Az Ákosvár büfé lebontása és a terület rendezése még mindig várat magára
Én magam nem sírom vissza a sokak által kultikusnak tartott büfét, amit Ákos bácsi üzemeltetett hosszú éveken át. A kényelmet és higiéniát nélkülöző rozoga bodega helyére igenis egy új és modernebb vendéglátóhelyet kell létrehozni, amit ha újból Ákos bácsi kedvessége tölt meg, akkor a turisták csak nyertek a változással. Reméljük, ez hamarosan bekövetkezik, mert a jelenlegi állapot nem méltó Királyréthez, ahol jelenleg több infrastrukturális fejlesztésre is szükség lenne.
A sörrel megkoronázott túranap végül a szarvasles nélkül is élményekben gazdag kirándulás volt. Már a hazaúton azon törtem a fejem, hogy legközelebb a siker érdekében nagyobb rákészüléssel indulok az állatok nyomába, persze szabályt és etikettet betartva.
Kapcsolódó cikkeink:
A LÁVÁBA ZÁRT „RÓKALYUK” FELFEDEZÉSE
VÁRAK ÉS VULKÁNOK KÖZT FOTÓZTUK A SZELLEMVONATOT
