A szentbékkállai kőtenger kialakulásának nyomában
A Balaton-felvidék területén, a Káli-medencében különös, bizarr sziklaalakzatok, kőtengerek hívják fel magukra a kíváncsi geotúrázók figyelmet. Az egyik legszebb, legépebben megmaradt (a malomkőbányászat elől megmenekült), napjainkban már védett kőtenger Szentbékkálla község északnyugati határában kereshető fel.
A szétszórt, változó nagyságú sziklatömbökből álló kőtengerek eredetét sokáig rejtély övezte, kialakulásukról legendák keringtek a vidék népei között. Az alapos geológiai és geomorfológiai kutatások azonban megnyugtatóan tisztázták, hogy a kőtengerek anyaga az egykoron (kb. 10-9 millió évvel ezelőtt) itt hullámzó Pannon-tó kavicsos, homokos parti üledéke, amelyet a lerakódás után helyenként kovás oldatok jártak át, cementáltak össze, és tettek környezetüknél ellenállóbbá.
Hosszú ideig vitatott volt, hogy a törmelékes üledékeket átjáró kovás oldatok honnan származhattak. Az egyik legrégebbi elmélet a környék bazaltos vulkanizmusához kötötte a kova megjelenését, utóvulkáni eredetűnek vélve azt. Napjaink legelfogadottabb elmélete viszont a kovás cementációt a klímaváltozással összhangban, a süllyedő és emelkedő talajvízből való kovakiválással magyarázza. Egy viszont biztos: az elmúlt pár millió év lassú emelkedése, és az erózió (főleg a szél) volt az, amely a lazább homokos anyagot elhordta a területről, kipreparálva a keményebb, kovás kőtömböket, létrehozva a látványos kőtengereket.
A szentbékkállai sziklák felszínét mikroformák teszik változatossá: felületükön kerekded bemélyedések, ún. madáritatók, ill. hosszú, keskeny vályúk helyezkednek el, amelyeket a különféle növényi eredetű savak oldogattak ki. Helyenként a szél által mozgatott homok karcolási felületei (karcok, fényesre csiszolt felszínek) is tanulmányozhatók.
Az egyik legszebb és legnagyobb kőóriás a Kelemen-kő, amely több, egymáson elhelyezkedő tömbből áll. Tetején egy bizonytalan helyzetű, billegő kő helyezkedik el, innen a másik elnevezése: „ingókő”. Az elbányászott kőtengerekből mára már csak a szentbékkállai, a salföldi és a kővágóörsi maradt meg, amelyek a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság védelme alatt álló geológiai, geomorfológiai és tájképi értékek, a Bakony-Balaton Geopark féltve őrzött kincsei.
Fotók és szöveg: Veres Zsolt
Forrás: akovekmeselnek.hu
A cikk 2019 májusában jelent meg először.
Kővé vált élőlények nyomában
2025.02.11.Az üledékes kőzetek terepi tanulmányozása közben gyakran megakadhat a tekintetünk korábban élt növények és állatok maradványain. A különféle típusú ősmaradványok (kövületek vagy fosszíliák) a földtörténet irdatlan hosszának egy viszonylag jól behatárolható szakaszát képviselhetik, és vizsgálatukkal nem csak az adott kőzet kora, hanem a lerakódás őskörnyezete is rekonstruálható. Írásunkban természetesen nem tudjuk az összes egykoron élt élőlény maradványát lajstromba venni, de az ősmaradvánnyá válás (fosszilizáció) alapvető típusait szívesen olvasóink elé tárjuk.
→ Tovább
Az Országos Kéktúra legnagyobb szurdoka, az Upponyi-szoros
2024.03.28.Bizonyára sokan hallottak már az Tordai-hasadékról vagy a Békás-szorosról Erdélyben, de ha választ kéne adni arra, hogy melyik hazánk legnagyobb szurdoka, nem biztos, hogy mindenki tudná a megoldást. Ahhoz, hogy láthassuk ezt a fenséges csodát, a Bükk „árnyékában” elhelyezkedő Upponyi-hegységbe kell elzarándokolnunk.
→ Tovább
A Szomolyai-kaptárkövek rejtelmei
2024.01.04.Bemutatjuk hazánk legtöbb – összesen 117 – fülkével rendelkező kaptárkőcsoportját.
→ Tovább
Az erdélyi Kárpátok könnyen elérhető "sűrítménye" a Pádis-fennsík.
Hallottál már a déli határ mellett húzódó magyar Maginot-vonalról?
Szigetvárat nem csak egyszer ostromolták meg, de csak egyszer sikerült bevenni.
