A tűz, a víz és a jég vonzásában Izlandon - 1. rész
32 éve kitört vulkánon túrázva, 80 éves gleccserlagúnában hajózva, szolfatárák és gejzírek között sétálva, Izlandon az ember igazán érzékelheti a természet erejét. Egy hetünk volt felfedezni ezt a fantasztikus országot, amelynek minden régiója más és más, és ahova egyszer még biztos visszatérek.
Izland mindenkinek mást jelent. Túrázhatunk vulkánokon, gleccsereken, kanyonokban, ellátogathatunk megszámlálhatatlanul sok vízeséshez, szagolhatunk kénes gőzöket geotermikus mezőkön, megleshetünk bálnákat az óceánban, lundikat a parthoz közel, hajózhatunk gleccserlagúnában, megmártózhatunk termálfürdőkben és kávézhatunk hangulatos városokban.
Régi vágyam volt eljutni Izlandra, ami szeptember végén szerencsére beteljesült. Egy hétbe kellett a főbb látnivalókat, programokat, kisebb-nagyobb túrákat beletömöríteni. A tempó ennek megfelelően feszes lett, de megérte! Egészen különleges élményekben volt részünk.
Izland nagyon drága, minden körülbelül négyszer annyiba kerül, mint Magyarországon. Szerencsére a rutinos túrázónak számos lehetősége van a költségek faragására. Nekünk a legjobb döntésünk az autónk és az otthonunk összekapcsolása volt, campert béreltünk. Ez egy olyan kisbusz, amiben lehet aludni, főzni, mosogatni, pakolni is, illetve edényekkel, hűtővel, kempingszékekkel és wifivel is fel van szerelve. Ez a megoldás két embernek tökéletes, és megadja azt a flexibilitást, ami elengedhetetlen Izlandon. Általában kempingekben aludtunk, amelyeknek az árfekvésen kívül van még egy nagy előnyük: nagyon érdekes emberekkel lehet megismerkedni. Találkoztunk német geológussal, ausztrál áccsal, argentin és francia stopposokkal. A legizgalmasabb története egy japán házaspárnak volt, akik egészen Izlandig utaztak egy lakóautóval, útba ejtve többek között Mongóliát, Iránt és Budapestet is, egy világkörüli út keretein belül. Hazatérni pedig Afrikán keresztül fognak.
Mint mindenki, mi is az 1-es úton, vagy más néven Ring Road-on haladtunk körbe, amely végigvezet Izland partszakaszán, és a legtöbb látnivaló vagy közvetlenül mellette található, vagy könnyen elérhető róla.
Budapestről délután 3-kor indult a gépünk, és izlandi idő szerint 6-kor landolt Keflavíkban. Kifele menet gyorsan útba ejtettük a Duty free boltot, ahol bevásároltunk egy hétre elegendő alkoholmennyiséget, ami itt fele annyiba kerül, mint az erre kijelölt, állami üzletekben. Az autóbérlés flottul ment, nagyon izgatottan vettük birtokba a campert, ami az elkövetkezendő hétre az otthonunkká vált.
Kiderült, hogy este nagy eséllyel láthatunk sarki fényt. Olyan erős riasztás volt egész Reykjavíkban, hogy komplett városrészekben kapcsolták le a villanyokat este 10 és 11 között. Teljes extázisban indultunk a reykjavíki kemping felé, ahol gyorsan körbenéztünk, megállapítottuk, hogy nagyon hideg van, és utánanéztünk, hogy honnan lehet a legjobban látni a sarki fényt. El is indultunk BessastaĂ°ir-ba. Itt található az elnöki palota, és a városra is jó kilátás nyílik.
Eleinte tétován álldogálva kémleltük az eget, fogalmunk sem volt, hogy mit kell nézni, és mire lehet számítani. Amikor még egy óra múlva is ugyanilyen állapotban - csak már kockára fagyva - lézengtünk, akkor egyik pillanatról a másikra átváltozott zöldre a felettünk végighúzódó fehér, felhőszerű képződmény, és hihetetlen gyorsan elkezdett áramlani, tekeregni, folyni minden irányba. Mindehhez később még a rózsaszín és lila színek is csatlakoztak. Tátott szájjal álltunk és bámultuk. Ebben a felfokozott lelkiállapotban nehéz volt a fotózásra koncentrálni. Néha exponáltam egyet, de a képek messze nem adják vissza az élményt. Annyira álomszerű volt az egész, hogy másnap meg kellett néznem a fotókat visszaigazolásként, hogy ez valóban megtörtént.
A sarki fény (aurora borealis) kialakulása: napból származó töltött részecskék a mágneses pólusoknál bejutnak a légkörbe, ütköznek a légkör atomjaival, ezek a gerjesztett atomok pedig úgy térnek vissza az alapállapotukba, hogy közben fényt sugároznak ki
Másnap egy gyorsnak nem mondható reggeli ébredés, pakolás, összeszedelődzködés után nyakunkba vettük a fővárost. A legfontosabb látnivalókat kényelmesen végig tudtuk nézni fél nap alatt. Ez idő alatt megállapítottuk, hogy Reykjavík a cuki kávézók városa, illetve hogy az ország valószínűleg túljutott a válságon, mert minden sarkon építkezések folytak.
A Harpa hangversenyterem és konferencia-központ épületét a Henning Larsen Architects, homlokzatát Olafur Eliasson tervezte, és 2011-ben adták át
Közvetlenül az óceán partján áll, gyönyörű kilátással a környező hegyekre
A Harpa mellett található a régi kikötő
A kikötőtőtől induló kis utcák alkotják Reykjavík központját
A Tjörnin a történelmi városközpont mellett helyezkedik el
Itt található a posztmodern, látszóbeton Városháza is
A Hallgrímskirkja Reykjavík legnagyobb temploma
A betonépület homlokzata a vulkanikus bazaltot szimbolizálja
Lifttel lehet feljutni a toronyba, ahonnan szép kilátás nyílik a városra
A Perlanból (Gyöngy), amely egy tükrökkel kirakott dóm, 360 fokos panoráma nyílik a városra
A következő állomásunk a Ăingvellir Nemzeti Park volt. Ez két okból is különleges hely. Egyrészt itt volt a világ első parlamentje, másrészt itt találkozik és távolodik egymástól folyamatosan az eurázsiai és az észak-amerikai földlemez. Innen tettünk egy kisebb, 8 km-es túrát. Megnéztük az Öxarárfoss vízesést, elsétáltunk a Skógarkot-hoz, ahonnan szép kilátás nyílik a Ăingvallavatn tóra, utána pedig visszagyalogoltunk a látogatóközponthoz.
Itt alapították a világ első parlamentjét (AlĂžing) a vikingek 930-ban, amelynek a helyét egy zászló jelzi
Mivel itt találkoznak egymással a tektonikus lemezek, a terület tele van hasadékokkal, tavakkal, folyókkal és vízesésekkel
Az Öxarárfoss vízesés
Kilátás a Pingvallavatn tóra
Útközben találkoztunk egy német párral, ők mutatták ezt a gyönyörű madarat, amely valószínűleg egy Lagopus. A lábait is toll borítja, így hóban is meg tud élni
Fél hatkor indultunk el a Barnafoss (Gyermek vízesés) irányába. A GPS innen egy igazi kalandtúrát szervezett számunkra. Gyanútlanul indultunk meg kőrakások hátán egy többórás gyomorrázós autózásra a civilizáció legkisebb nyomát sem mutató területeken keresztül. 8 körül, vaksötétben és csontig hatoló hidegben meg is érkeztünk a vízeséshez, amelyet zseb- és fejlámpák tömkelegével kellett megvilágítanunk a láthatóság érdekében.
Az általunk kivilágított vízesés
Innen még 2 órát vezettünk, így érkeztünk meg VarmahlíĂ°-ba, ahol egy benzinkút melletti parkolóban töltöttük az éjszakát.
A következő részben ellátogatunk Akureyribe, Izland negyedik legnagyobb városába, megnézzük a GoĂ°afosst, az egyik legfontosabb vízesést és túrázunk a Myvatn tó vulkanikus vidékein.
Írta és fotók: Garancsi Kata
Így tört ránk a tél a Kopárokon
Napsütéses kirándulásnak indult, a végén már erősen vacogtunk, és a kilátásunk is teljesen elfogyott a felhőben.
→ TovábbVarázslatos túra a mátrai „köderdőben”
Szakadó eső, tejfehér köd, vadregényes patakvölgy, gombák, szalamandrák és egy híres rom; ezen a mátrai túrán minden volt, ami izgalmassá tehet egy kirándulást. Egy dolgot kivéve: kilátásban ezúttal sehol nem gyönyörködhettünk. A ködös erdő hangulata azonban minden elmaradt gyönyörű panorámáért kárpótolt bennünket.
→ TovábbKipróbáltuk, milyen ciklonban biciklizni, és nem jó
Egy nap is elég volt Boriszból, így Bátaszékről Orfűig jutottunk el egy izgalmas, változatos vonalvezetésű túrán.
→ Tovább