A tűz, a víz és a jég vonzásában Izlandon - 2. rész
Izlandi utunk második és harmadik napját a Myvatn-tó környékén töltöttük. Ebben a régióban egészen meghökkentő természeti jelenségekkel találkoztunk.
A második éjszakánkat VarmahlíĂ° egyik parkolójában töltöttük. Éjszaka elképesztően hideg volt. Első este túlfűtöttük a kocsit, ezért most alacsony fokozatot állítottunk be, cserébe a hőmérséklet kb. 8 °C lett. Reggel nagy elégedettségünkre kiderült, hogy nemcsak benzinkút van tőlünk ötven méterre, hanem bolt, kávézó és ingyenes mosdó is. Így a fogmosást, reggeli vásárlást és kávézást zökkenőmentesen meg tudtuk oldani. Bár a kávéfőző elromlott, ezért csak porból kevert híg löttyöt ittam, de a hatását ez is megtette. Van egy Skyr nevű izlandi joghurt, ami mindenféle ízben kapható, nagyon egészséges és finom. Ezt mi is kipróbáltuk az otthonról hozott Nagyiféle süti kíséretében.
Innen a Drangey (a fotó jobb oldalán) és a Málmey-szigetekig is el lehet látni
Ezután elautóztunk SauĂ°árkrókurba. A Jökulsá-folyó itt folyik bele a SkagafjörĂ°ur fjordba. Ebben a faluban beszélgettünk először tősgyökeres izlandi lakossal. Egy építőmunkás büszkén reklámozta nekünk az országot, hosszasan sorolva, hogy melyik városokat, helyeket nézzük meg.
A következő állomásunk Akureyri volt, ami Izland negyedik legnagyobb városa. Érkezés után azonnal meg is kérdeztünk helyieket, hogyan működik a parkolás, kell-e fizetni érte. Legyintettek, hogy ha kevés ideig maradunk, akkor hagyjuk. Mikor visszaértünk, persze egy büntetés várt a szélvédőn. Egy kedves nő elmagyarázta, hogy vagy a bankban, vagy a postán tudjuk befizetni, ráadásul odaadta a parkolójegyét, hogy addig se büntessenek meg még egyszer. Befizettük, még némi kedvezményt is kaptunk a készpénzes fizetés miatt, de így is eléggé felbosszantottuk magunkat.
Az Akureyrarkirkját, Akureyri lutheránus templomát, akár a Hallgrímskirkját Reykjavikban, GuĂ°jon Samúelsson tervezte, és 1940-ben adták át, és a városközpontban egy dombon áll
A LystigarĂ°urinn a világ legészakibb fekvésű botanikus kertje
Gazdag növényvilággal rendelkezik a kert
Innen elképesztő tájakon keresztül jutottunk el Izland egyik legfontosabb vízeséséhez, a GoĂ°afosshoz (Istenek vízesése). Az országnak ezen a részén simán autóztunk órákat úgy, hogy csak pár kocsi jött szembe, vagy túráztunk úgy, hogy senkivel nem találkoztunk. De az olyan látványosságokat, ahol csak ki kell szállni az autóból, és pár lépést sétálni, elözönlötték a turisták.
A GoĂ°afoss
12 méter magasságból zúdul le a Skjálfandafljót gleccservize
Ahogy közeledtünk a Myvatn-tó felé, úgy lett egyre vulkanikusabb, vagy, ahogy mi hívtuk, marsibb a táj. Vöröses, barnás színű kőzetek, zöld mohák, vulkánok, lávaformációk, hamu, gőzölgő szolfatárák borítják ezt a vidéket. Izland egyébként elől jár a víz- és geotermikus energiák hasznosításában. Utóbbi felel a háztartások 90%-ának a fűtéséért.
Erre a napra még egy kisebb túránk volt betervezve, aminek a kiindulópontját elég nehézkesen találtuk meg. A reykjahlíĂ°i turistainformációtól indulva először a Stóragjá barlangfürdőt néztük meg. Annak ellenére, hogy az útikönyv szerint fertőzésveszélyes itt fürödni, néhány német turista vidáman lubickolt a barlang meleg vizében.
Egy meredek lépcsőn kell lemászni egy hasadékba a Stóragjá-barlanghoz
Ezután kis kanyargós ösvényeken, a sárga és a piros összes árnyalatában pompázó bokrok és fák között gyalogoltunk egy ideig, majd a táj hirtelen zorddá változott, a színpompás környezetet barna és fekete vulkanikus kőzetek, hamu és moha követte. Néhány, fűcsomót falatozó birka mellett elhaladva oda is értünk a Grótagjá-hasadékhoz, amelyben 45 °C-os geotermikus termálvízzel teli barlang található. Mivel ez magánterület, ezért tilos benne fürödni. Érdekesség, hogy a Trónok harcának az egyik jelenetét itt forgatták.
Úton a Grótagjá-barlanghoz
Naplemente előtt nem sokkal értünk ide, ezért elég sötét volt már a barlangban
Már majdnem sötét volt, mire visszaértünk az autóhoz. Innen már a vogari kempingbe mentünk, ahol két éjszakát töltöttünk. Szerintem a vécék és zuhanyzók száma kicsit alulméretezett, cserébe van egy óriási fűtött közös helyiség, nagyon jól felszerelt konyhával. Főztünk is egy zacskós levest és tésztát paradicsomszósszal. Egyik sem a konyhaművészet magasiskolája, de a megfáradt, farkaséhes túrázónak tökéletes. Az összes kemping közül ezt szerettük a legjobban, nemcsak a felszereltsége miatt, hanem az itt összegyűlt nemzetközi társaság miatt. Mindenki nagyon közvetlen volt, lelkesen mesélt az országáról, és méltatta Budapestet. Érdekes volt, hogy az újonnan szerzett barátaink közül hárman is egyedül utaztak Izlandon, és az itteni megismerkedésük után összeálltak egy csapattá. Később is találkoztunk ilyen magányos utazókkal, akik általában stoppal közlekedtek, és a kempingekben szereztek maguknak fuvart.
A vacsora után elfogyasztott két pohár bor is hozzásegített a gyors elalváshoz. Az éjszakai hidegeket viszont elég rosszul viseltem. A fűtött helyiségtől a camperig eljutni (persze a lehető legközelebb parkoltunk) igazi kínszenvedés volt. Az utána következő ágyazásról, pakolásról, átöltözésről nem is beszélve.
A következő nap a túrázás jegyében telt. Nem titok, hogy nekünk egész Izlandon a Myvatn-tó környéke tetszett a legjobban. Itt olyan természeti jelenségekkel ismerkedhettünk meg, amelyeket eddig még sehol nem láttunk. Minden domb és bokor mögött újdonságok vártak. Először Dimmuborgirból indulva feltúráztunk a Hverfell vagy Hverjfall (nincs eldöntve, hogy melyik a helyes írásmód, mindkettőt használják) vulkánra, majd vissza, ami az egyik leglátványosabb túránk volt.
A Dimmuborgir (Sötét Vár) 2000 évvel ezelőtt alakult ki, amikor a Ărengslaborgir és Lúdentarborgir kráterek kitörésekor a láva ráfolyt egy mocsárra vagy tóra. Ezáltal a víz elkezdett forrni, a láván keresztül felszálló gőz pedig bazaltoszlopokat alakított ki. Ahogy a láva lefolyt azt alsó talajrétegekbe, a felső kéreg összeomlott, de az üreges, megszilárdult oszlopok megmaradtak.
A fekete bazaltsziklák különleges formái kapukra, tornyokra, várakra emlékeztetnek
Van egy Dimmu Borgir nevű norvég black metal együttes, amely innen kapta a nevét
Különböző hosszúságú túrákon tekinthetjük meg az érdekes sziklaképződményeket
A Hverfell vulkán krátere, amelyet laza kavics alkot, 2700 évvel ezelőtt jelent meg, a LúĂ°entarhíd kitörésekor
Mi a nehezebb, de rövidebb úton mentünk fel, jobban mondva kettőt felléptünk, egyet visszacsúsztunk a kavicsban
Fent egészen megdöbbentő látvány fogad (a krátert körbe is lehet sétálni)
A Myvatn-tóra is gyönyörű kilátás nyílik
Kőbabák
A könnyebb úton jutottunk le, ezért alul körbe kellett sétálni a vulkánt
Ezután célba vettük a Hverir geotermikus mezőt. Az egész terület záptojás szag kíséretében gőzölög. Nagyon izgatottan sétáltunk körbe, szaglásztunk, teszteltük a gőz hőfokát, nézelődtünk, fotóztunk és fotózkodtunk.
A szolfatára kén-hidrogén-tartalmú (ez felelős a záptojás szagért) utóvulkáni gőzkitörés
Hőmérséklete 90 °C és 300 °C között változik
Innen nincs messze a Krafla vulkánról elnevezett régió. Itt tettünk egy 5 km-es sétát a Leirhnjúkur kráterhez, ami 1975-ben tört ki utoljára. Azóta folyamatos utóvulkáni működés tapasztalható, a kráter hasadékaiból áramlik kifele a gőz. Ahogy a megszilárdult láván sétáltunk, kisebb-nagyobb hasadékokat átugrálva, egy horrorfilmben éreztük magunkat. Ameddig elláttunk, mindent fekete láva terített be, közben a terület gőzölgött körülöttünk. Itt tényleg megtapasztaltuk, hogy a természet az úr, vulkánkitöréskor nincs menekvés.
Mielőtt elindultunk volna, kipróbáltuk a camper konyháját, ezen a csodálatos helyen ebédeltünk
A barna színű kőzetek régebbi vulkánkitörésekhez tartoznak, a feketék pedig a 32 évvel ezelőttihez
Szolfatárák a Leirhnjúkur lábánál
A nap végén ellátogattunk a Myvatn Natural Bath termálfürdőbe kipihenni magunkat. Sokkal olcsóbb, mint a turisták által felkapott Blue Lagoon, de nem nyújt annyival kevesebbet. Elég jó érzés 40 °C-os, simogató vízben úszkálva nézni a vízpárán átszűrődő, távolban elterülő Myvatn-tavat. Estére a kempingben megint összegyűlt a csapat, a vacsorát hosszas eszmecsere követte.
A következő részben Húsavíkon keresztül felmegyünk Ásbyrgibe, ahol a Jökulsá-kanyonban túrázunk, némi eltévedés után megnézzük a Dettifoss-vízesést, majd keletnek vesszük az irányt, EgilsstaĂ°ir és SeyĂ°isfjörĂ°ur érintésével jutunk el Höfnbe.
Ha kíváncsi vagy az izlandi kalandok első részére, katt ide.
Írta és fotók: Garancsi Kata
Így tört ránk a tél a Kopárokon
Napsütéses kirándulásnak indult, a végén már erősen vacogtunk, és a kilátásunk is teljesen elfogyott a felhőben.
→ TovábbVarázslatos túra a mátrai „köderdőben”
Szakadó eső, tejfehér köd, vadregényes patakvölgy, gombák, szalamandrák és egy híres rom; ezen a mátrai túrán minden volt, ami izgalmassá tehet egy kirándulást. Egy dolgot kivéve: kilátásban ezúttal sehol nem gyönyörködhettünk. A ködös erdő hangulata azonban minden elmaradt gyönyörű panorámáért kárpótolt bennünket.
→ TovábbKipróbáltuk, milyen ciklonban biciklizni, és nem jó
Egy nap is elég volt Boriszból, így Bátaszékről Orfűig jutottunk el egy izgalmas, változatos vonalvezetésű túrán.
→ Tovább