A Medves-fennsík egyik különleges hangulatú helye Salgó vára. Kicsi, romos, de a miénk, és gyönyörű körpanorámával örvendezteti meg azokat, akik felkapaszkodnak a 625 méter magas bazaltkúp csúcsára. A várlátogatást érdemes összekötni a közelben lévő Kis-Salgóval, amelynek tetejét a kilátóhelyként sem utolsó, különleges vulkáni képződmény, a Boszorkány-kő uralja.
Salgó vára a Medves-fennsík déli széléről napnyugtakor
Salgó várát legegyszerűbben Salgóbányáról lehet megközelíteni, de mi nem ezt választottuk. Egyrészt, mert Somoskőújfalun volt a szállásunk, másrészt, minél több időt akartunk eltölteni a Medves-vidék erdőségeiben, így nem sok értelme lett volna átautózni egy rövidebb túra kedvéért a szomszédos Salgóbányára.
Az egykori bányavasút útvonalát követi az alagúton keresztül a gyalogos piros sáv és a sárga kerékpáros jelzés
Somoskőújfalu keleti részéről indul a zöld sáv jelzésű turistaút a piros és a sárga jelzéssel egyetemben. A Karancs-Medves az utóbbi időben egye népszerűbb a túrázók körében, talán ennek is köszönhető, hogy jól jelzett, kitáblázott turistaútvonalak hálózata szövi át, ezért az eltévedés veszélye szinte kizárt ezen a hegyes-dombos vidéken. Utunkat egy idő után a zöld és a sárga sáv jelzésen, majd a sárga kereszten folytattuk hangulatos, ligetes ösvényeken, amelybe a piros sáv és a zöld négyzet mellett néhány kilométer után az Eresztvényi tornapálya és tanösvény is belecsatlakozott. Akinek kevés lenne a sima gyaloglás, az az erdei tornapályán kihelyezett sporteszközökön, húzódzkodókon, nyújtókon, haspadokon levezetheti felgyülemlett fölös energiáit.
Az erdei tornapálya 10 állomásból áll, Eresztvényből indul és a salgói vár alatt található tisztásig vezet
Ahol a boszorkányok is táncra perdülnek
A salgói várnézés előtt úgy döntöttünk, hogy először „kistestvérét”, a Kis-Salgót nézzük meg, a tetejét uraló, érdekes bazaltképződménnyel, a Boszorkány-kővel. A sárga keresztről ezért déli irányban ráfordultunk a piros várrom jelzésre, hogy innen egy rövid, ám annál látványosabb emelkedőn feljussunk az 572 méter magas csúcsra. Az út egy régi falmaradvány és jó pár bizarr formájú öreg tölgy mellett vezetett a sziklás platóra, amely nevét onnan kapta, hogy a monda szerint egykor itt teliholdkor boszorkányok táncoltak.
Salgó várától néhány perces sétával érhetjük el a Kis-Salgó, a Boszorkány-kő szikláit
Az ismertető tábláról azt is megtudtuk, hogy a boszorkányoknak lehet, nem sok köze van a helyhez, de a vulkáni tevékenységnek viszont annál inkább. A Kis-Salgó egyedi formájú sziklaképződményei ugyanis a salgói tűzhányó sugár irányú törése mentén képződött hasadékvulkán termékei. Az 5 millió évvel ezelőtti kitörés sáncot épített, majd bazaltláva nyomult be a hasadékba. Ez a lávatest akadályozta meg, hogy az elmúlt évmilliók alatt az erózió nem koptatta le teljesen az egész gerincet. Habár a lazább szerkezetű sánc jelentős része a pusztítók erők martalékává lett, azok a részek megmaradtak, amelyeket a lávabenyomulás megszilárdított. Így a Boszorkány-kő formációi is.
A bazalt ferdén rétegződött a Boszorkány-kő kilátójánál
Ráadásul a bazalt itt nem a „szokásos” oszlopos alakban jelenik meg, hanem lemezes-pados formában, ahol a lemezek helyenként különböző szögekben dőlnek erre-arra, kissé földöntúli hangulatot kölcsönözve a helynek. De felfedezhetünk itt mélyből felszakított üledékzárványokat, hajlott lávalemezeket, „kukoricacsövesedő” bazaltformákat, valamint 360 fokos pazar körpanorámában és a salgói vár látványában is gyönyörködhetünk.
A törökök és a kamuágyú
A Boszorkány-kőtől egy néhány száz méteres, egyenes út vezet vissza a piros várrom jelzésen Salgó várának maradványaihoz. Amint felérünk a 625 méteres hegy tetejére, és meglátjuk a vár bazaltkúpra épült romjait, egyszerre megértjük, hogy elődeink miért ilyen nehezen megközelíthető magaslatokra építették váraikat. A fő szempont a túlélés, a funkció és az ésszerűség volt: magas hely, ahonnan az erősség könnyen védhető, a környék jól ellenőrizhető, a belső ellátás egyszerűen megoldható helyben található anyagokból. A Salgó mindegyiknek remekül megfelelt.
Salgó várának alapját egy 625 méter magas sziklacsúcs adja, melyet egymáshoz préselődő bazaltoszlopok alkotnak
Építésének pontos dátuma azonban nem ismert, első írásos említése 1341-ből való (castri Salgov). Valószínűleg első épületrészeit, a lakótornyot és az attól egy szinttel lejjebb kialakított gazdasági épületeket a Kacsics nemzetség tagjai emeltették a 13. század második felében. Utódaik birtokolták a 15. század közepéig, majd 1450-ben huszita fegyveresek foglalták el. Nem sokáig fészkelhették be magukat a cseh harcosok, mert tíz év múlva Hunyadi Mátyás csapatai verték ki onnan őket.
A ma látható, tetővel fedett falkoronák a két világháború között épített kilátóból származnak, az öregtorony lefedése 2000-ben történt
A 16. század közepén az a Bebek Ferenc Salgó ura, akit az Egri csillagokból, mint nemes vitézt ismerhettünk meg, ám róla idő közben kiderült, hogy hamis pénzt veretett, s ezért I. Ferdinánd király saját várába záratta. A pénzhamisítási botrány lecsillapodását követően, 1548-ban a vár 8000 forint ellenében, Derencsényi Farkasé lett, aki a török hódítás veszélye miatt megerősítette a falakat, és a kor hadászati követelményeinek megfelelő, modern ágyútornyot építtetett. De hiába volt az előrelátás és a modernizáció, mert a törökök 1554-ben mégis elfoglalták a várat, és közel negyven évig ott is maradtak.
Kilátás a toronyból a várudvarra, a távolban a Karancs bércei
A hagyomány szerint Kara Hamza szécsényi bég csalafinta módon megtévesztette a magyar védőket, és harc nélkül bevette az erősséget. Történt ugyanis, hogy a bég, mivel az ostrom nem látszott könnyűnek, cselhez folyamodott, és katonáival fatörzseket vágatott ki, amiket aztán ágyú formájúra faragtatott, majd keréktalpakra rakva ökörfogatokkal a környező hegyekbe vontatta. Ezután Salgó várkapitányához követeket küldött, és megadásra szólította fel a várőrséget. A csel bejött, mert a várkapitány és a védők állítólag a rossz látási viszonyoknak köszönhetően hatalmas ágyúknak nézték a farönköket, megijedtek, és gyorsan feladták a várat.
Rekonstruált boltíves ablak a vár falrészletében
A törökök egészen 1593-ig álltak őrséget Salgó falainál, amikor is fordult a hadiszerencse, és a Fülek visszafoglalására vonuló császári sereg ostrom alá fogta az erődítményt. Az oszmán védők eleinte ellenálltak, de amikor az ostromtüzérség a legmagasabb tornyot szétlőtte a fejük felett, alábbhagyott a harci kedvük, és inkább feladták a sasfészket, amit aztán a bevonuló győztes császáriak felrobbantottak, nehogy az újra a törököké, netán a kurucoké legyen. Innentől katonai szerepét elvesztette, és már, mint rom említik a krónikák Salgó várát.
Látkép a salgói várból a somoskői vár felé
1845 nyarán Petőfi is járt a romoknál, és az Útirajzokban megemlékezett róla, illetve itt született Salgó című költeménye. Látogatásának állít emléket 1923 óta a hajdani várkapu melletti sziklás bazaltoszlopokon lévő márványtábla. A megmaradt, gazdátlan falakat végül az idő pusztította tovább. 1938-ban turisztikai céllal kilátószerűen felújították. A 20. század végén elkezdett régészeti kutatásoknak és helyreállítási munkáknak köszönhető, hogy megmenekült a teljes megsemmisüléstől.
Feljárat a felsővárba, az öregtoronyhoz
A ma látható maradványok mindenhol konzervált falak, a legmagasabb, öregtornyon található lefedés 2000-ben készült. A lenti alsóvárból már csak a hegy északnyugati oldalán maradt meg néhány falrész. A romok valóban kevésbé látványosak, mint például a közeli Somoskő váránál, viszont a kilátás mindenért kárpótol, pazar körpanoráma nyílik a környékre: rálátni a Mátra, a Bükk, a Cserhát és a Karancs bérceire, valamint északra a Sátoros-hegyre, Somoskő várára, sőt tiszta időben még a Magas-Tátra csipkézett csúcsai is feltűnnek a látóhatáron.
Az alsóvár falmaradványa, a háttérben Somoskőújfalu és Somoskő házai tűnnek fel
Jó félórás pihenő és nézelődés után a piros háromszög és várrom jelzésen, majd a sárga kereszten indultunk vissza Somoskőújfalu felé. Később rátértünk a piros keresztre, átvágtunk a tágas Sasok-rétjén, majd a Bányász körút széles útján baktattunk, egészen a Dornyai turistaházig, amely jelenleg romokban áll, és az enyészet ül rajta tort. Kár ezért az épületért, mert kiváló helyen fekszik, könnyen megközelíthető, akár autóval is, szép erdei környezetben van, és felújítva remek szálláshely lehetne most is. A zöld sáv jelzést követve elhaladtunk egy volt sípálya nyiladéka mellett, ahonnan már alig több mint fél kilométert kellett megtennünk, és megérkeztünk kiindulópontunkra, Somoskőújfaluba.
Az egykor szebb napokat megélt Dornyay turistaház jelenleg romokban
A közel 16 kilométeres körtúra geológiai érdekességek között, változatos terepen, évszázados bükkösökön, szép tölgyerdőkön vezet keresztül, néhol sudár fenyőfák is tarkítják a flórát. Jelentősebb emelkedőkkel csak a Kis-Salgó csúcsán, a Boszorkány-kőnél (572 m) és Salgó váránál (625 m) kell számítani, de mindkettőre érdemes felkapaszkodni, mert a tájkép bármely évszakban megéri a fáradságot.
Látványos drónvideó Salgó váráról:
Kapcsolódó cikkeink:
Két ország peremenén - Somoskő vára
A Karancs-Medves felfedezése
A macskakő nyomában a Medves-vidéken
