Ahol a spanyol és magyar szalakóták találkoznak

Az MME összevetette a Spanyolországban költő jeladós szalakóták vonulási útvonalát a magyar példányokéval, Cseléével és Pétörével.

Szerző:
MME
Fotó:
Shutterstock
MME
2015. december 15.

Az MME összevetette a Spanyolországban költő jeladós szalakóták vonulási útvonalát a magyar példányokéval, Cseléével és Pétörével.

Pétör és Csele afrikai vonulásának eseményeiről mi is rendszeresen hírt adunk. A két szalakóta pont egy hónapja szelte át az Egyenlítőt, és azóta is egyre délebbre repül. Útjuk során hosszabb időre megpihentek az északi félteke szavannaövezetében, mára azonban már a Kalahári sivatagtól északra fekvő dél-afrikai szavannák felett szárnyalnak, és lassan valószínűleg elérik a telelőterületeiket. 

 

 

Szalakóta (Coracias garrulus)
A harminc centiméteres testhosszúságú szalakóta zömök termete a szajkóéra emlékeztet. Nem véletlenül tartják a hazai madárfauna egyik legszínpompásabb tagjának: tollazata azúrkék, háta gesztenyésvörös, szárnya ragyogó kék, fekete szegéllyel, farka zöldeskék, a középső farktollak sötétszürkék. Viselkedése a gébicsekéhez hasonló: száraz kazlakon, telefonpóznán, faágakon leskelődik, s magas figyelőhelyéről lelibbenve kapja el a rovarokat. A tavaszi párválasztás idején a magasba emelkedik, és bukfencezve zuhan lefelé, majd ismét felemelkedve mutatványait többször is megismétli.

Ugyanolyan 5 grammos PTT-jeladót kaptak 2011 és 2014 között a spanyol szalakóták is, mint amilyet Cseléék viselnek, így jó alkalom adódott arra, hogy az MME munkatársai összehasonlítsák a két nemzet madarainak vonulási útvonalát. Kitűnt, hogy a különböző területekről induló szalakóták logikusan mindig a számukra rövidebb úton repültek, a spanyol egyedek Afrika nyugatabbra eső területeit választották, míg a magyar példányok szinte végig Afrika közepén haladtak dél felé, azonban egy idő után az utak egy helyre visznek; végül mindannyian ugyanazokat a területeket részesítik előnyben.


A spanyol kutatások eredményeképpen arra is fény derült, hogy a szalakóták javarészt éjjel vonulnak, aminek az a nagy előnye, hogy így elkerülhetik a nappali hőséget és a ragadozók többségét.


A jeladós madarak vonulási sebessége az éppen átrepülendő élőhely minőségével változik - írja az MME. Ez azt jelenti, hogy a nehezebb terepet, például a sivatagokat gyorsabban, a legtöbb esetben megállás nélkül repülik át a szalakóták, a táplálkozásra alkalmasabb helyeken azonban akár több napos pihenőkkel is megszakítják az utat.

 

A bal oldali térkép a spanyok szalakóták vonulását mutatja, a jobb oldali a magyar Csele és Pétör eddig megtett útját


Csele most a Chobe Nemzeti Parkban, Botswana egyik legnagyobb vadvédelmi területén tartózkodik, míg Pétör Namíbiában, az Etosha Nemzeti Park (ovambó nyelven a „nagy fehér síkság”) közelében tölti a napjait, itt követheted nyomon őket. A térségben a spanyol szalakóták is szívesen telelnek.

 

Kapcsolódó cikkeink:

Cseléék már Afrikában szárnyalnak

Így telel Csele és Pétör Afrikában

Jeladót kaptak a szalakóták

Védelmet kaptak a szalakóták

 

Cikkajánló