Kovács Norbert képeire a Varázslatos Magyarország fotópályázatának oldalán figyeltünk fel. Szerencsére sokan foglalkoznak már természetfotózással, de Norbert azon kevesek egyike, aki egy-egy jó képért a földről akár a levegőbe is felrepül. A légi fotózásról beszélgettünk vele, arról, ahogy ő szereti.
Magyarországon a természetfotózással sokan hobbiszinten foglalkoznak, mégis rengeteg tehetséges fotósunk van, akik akár hivatásként is űzhetnék ezt. Nálad hogyan kezdődött a természetfotózás? Mi motivált ebben a témában?
Én sem a fényképezésből élek, de másodállásban azért vállalok megbízásokat a fotósszakma minden területén. Hét dombra épült bányászvárosban születtem, Komlón. A közelünkben több mélyművelésű szénbánya üzemelt, ezeket kezdtem el megörökíteni az 1980-as évek elején. Később észrevettem, hogy a bányaművelés mekkora negatív hatással van a környezetre, és ennek ismeretében dokumentáltam a változásokat. Eleinte fekete-fehér nyersanyagot használtam, amelyet otthon dolgoztam fel. Az idők során ez diafilmre változott, majd ezt követte a digitális technológia.
Noé bárkája - Meződ mellett
A drónok világát éljük, és sokan így készítenek légi fotókat. A te fotóid hogy születnek? Magad is felszállsz a magasba, vagy csak a földről követed a kamerát?
Robotrepülővel elég hatékonyan lehet dolgozni veszélyérzet nélkül. Általános fotózás szempontjából, filmezésre, megfigyelésre, ortofotókra teljesen megfelel a távirányított repülőeszköz. Más képi megfogalmazásokra, teleobjektívek használatára, gyors reakciókra alkalmatlan. Egy kicsit más a helyzet, amikor lábról történik a felszállás, a háton 35 kilogrammos motorral, nyakban a 2 kilós fotósfelszereléssel, ugyanis én hátimotoros siklóernyővel repülök. Fotóztam már többször hőlégballonból, vitorlázórepülőből, kisrepülőből, számomra mégis a siklóernyő a leghatékonyabb eszköz, amely megadja a legnagyobb szabadságot a légtérben a felvételek készítéséhez.
Mi volt előbb? A repülés vagy a természet szeretete? Mióta készítesz légi fotókat?
Sokat jártam a környező erdőkben, gyakran egyedül, és volt lehetőségem megfigyelni a mindennapi csodákat. A repülés jóval később lopódzott az életembe. 2004-ben kezdtem el siklóernyőzni, eleinte csak az elsajátítással törődve, később kezembe vettem a fényképezőt, és igyekeztem megörökíteni ezt a perspektívát, hisz tele volt és van kihívásokkal.
Tengerszem - A Szászvári-horgásztó
Érdekelne egy-két technikai részlet. Milyen fotóeszközökkel fényképezel? Van-e valami speciális eszközöd?
Nem használok speciális eszközöket, mondhatni átlagos felszereléssel fotózok. A Canon 6D vázammal egy Canon 70-200 IS USM objektívvel, illetve néha egy nagylátószögű, 24-105 mm-es zoomoptikával szeretek dolgozni.
Gondolom, az időjárást, fényviszonyokat is figyeled, és nem csak a repülés miatt. Mikor érdemes felszállni, és légi fotókat készíteni?
Amennyiben párás az idő, erős szmog van, borult égbolt, erős szél, termikus és turbulens az idő, ritkán készül elfogadható minőségű kép a levegőből. Ám az előzőek kivételével a napkeltét követő 2 órában, a napnyugtát megelőző 2 órában a fények szépek mindig. Ilyenkor jön el a légi fotózás ideje.
Aszfaltkígyó
Hogy vágsz neki egy-egy légi kalandnak? Mi a munkamódszered? A kívánt kompozíció megtalálása mellett nagy élmény lehet egyedül, tényleg madárként repkedni, és így lesni a földet.
A téma, a konkrét kép már a felszállás előtt a fejemben van. Egy előre meghatározott repülési tervvel indulok, a levegőben döntöm el a látottak alapján, milyen magasságból és irányból készítem a képeket. A repülés mindig tartogat valami érdekeset, kihívást a fényképezés által. Általában sikerül mindig megfotózni, amit szeretnék, és még többet is, mert madárszemmel szemlélve a tájat, mindig akad kompozícióba illő látnivaló.
Van kedvenc témád?
Általában napnyugta előtt, szélcsendesebb időben szállok fel. Ilyenkor nagyon szép, sárgás, meleg fények és hosszú árnyékok emelik ki a struktúrákat. Szeretem az absztrakt, érdekes geometriai alakzatokat, a formák változatosságait, a színek összhangját és a fények játékát megkomponálni.
Mindenképpen jobb az új technika, hisz azért nem olyan könnyű a levegőben filmet cserélni. El kell mondanom, hogy a repülőeszközt fotózáskor bal kézzel irányítom, jobb kézzel a fényképezőgépet fogom.
Digitális géppel meg annyit exponálhatok, amennyit a memóriakártya enged. Persze nem szabad ellustulni, és a nagy számok törvényére hagyatkozni, hogy biztos sikerül egy-kettő, fontos, hogy tudatosan megkomponált kép kerüljön az érzékelőre. Egy kétórás repülés alkalmával 200-500 kép is készülhet, ami a régi 36 kockás tekercset nézve elég sok. A digitális utómunka is fontos része a folyamatnak. Tudni kell, hogy a levegőből készített felvételeken mindig látszik egy párafelhő, egy szürke fátyol, amit a már régen is használt UV- és polárszűrők nem tudnak számottevően eltüntetni, ezért nem is használok ilyeneket. Utómunkával ez ma már nem probléma, így sokkal kontrasztosabb, tisztább, élénkebb lehet a végeredmény.
Hol szeretsz a leginkább repkedve fotózni?
Bárhol, ahol látok fantáziát a táj érdekes szemszögből való megörökítéséhez. De természetesen a legtöbb felvételem a Mecsekről és környékéről van, mivel itt lakom, sokat repültem már erre, és e táj szinte minden szegletét ismerem a levegőből.
Izgalmas azt megfigyelni, hogy ugyanaz a hely mindig más arcát mutatja. Ehhez a fához például rendszeresen visszatérek, és sok izgalmas fotóm van már róla. Ez a képpár négy év eltéréssel készült, a bal oldali 2010 nyarán, a jobb oldali 2014 tavaszán
(Kattints a képre a nagyobb méretért!)
Van olyan hely vagy téma, amit szeretnél mindenképp megfotózni, de még nem sikerült?
Hidegfront után általában rendkívül tiszta a levegő, és sokszor szép gomolyfelhők fedik az eget. Ezek közt és felettük még szeretnék fényképezni, de legtöbbször nagyon erős szél fúj a talaj mentén, ami ellehetetleníti a startolást, felhőalapon ilyenkor már akkora az ereje, hogy csak tolatva halad a repülőeszköz.
A Márévár a Mecsekben
Van valami olyan élményed légi fotózás közben, ami vicces vagy veszélyes, esetleg valami miatt extrém esemény volt?
Tavasszal elindultam napnyugta előtt két órával repcemezőket fotózni. Vihar közeledtét jósolták, úgy ítéltem meg, hogy még időben visszatérek a felszállóhelyre. 30 km-re a starthelytől, fotózás közben, kis magasságban leállt a motorom, gyorsan ki kellett néznem egy alkalmas leszállóhelyet. Minden remekül sikerült, a hibát is elhárítottam. Felszálláshoz kezdtem bekészülni, de látva a viharfelhők közeledtét, és közben egyre jobban ment le a nap, elkezdtem kapkodni. Ez három rontott felszállást hozott, de végül egy kis koncentráció segítségével negyedszerre fel tudtam szállni, és időben visszaértem a kiindulópontra.
Repceföld Gerényes mellett
Nemcsak légi felvételeket készítesz, sok természetfotód van a földről is. Mi késztet arra, hogy újra és újra nekivágj egy túrának vagy repülésnek, és hogy amit látsz, azt meg is örökítsd?
A motivációt a folyamatos látásmódbeli fejlődés, a mindenkor új arcát mutató természettel, élővilággal, makro- és mikrovilággal való pillanatnyi azonosulás adja. Ráadásul a témákon való gondolkodás folyamatosan megdolgoztatja az ember agyát is.
Ide kattintva még több gyönyörű képet nézhetsz meg Norberttől a Varázslatos Magyarország oldalán.
Kovács Norbert hivatalos Facebook-oldalát itt találod.
Kapcsolódó cikkek:
Csodák világa - Varázslatos Magyarország képekben
Fókuszban a természet - 4. rész - Potyó Imre
Az éjszaka, ahogy még soha nem mutattad
Harminc nap alatt a tejút körül
