Alsópeténytől Becskéig
Az új Prónay-kilátó is felkerült a látnivalók közé, de van templom és sztúpa is ezen a szakaszon.
Reggel a 8.15-ös vonattal mentem el Vác-Alsóvárosig, onnan pedig a büfé épületének elülső oldalánál levő buszmegállóból volt buszom Alsópetényre. Ott újra elsétáltam a millenniumi emlékmű, a kastély, az 56-os emlékmű, majd a fogadó épülete előtt, és a buszmegálló után el is kezdtem emelkedni jobbra, a Béke útra térve. Az utolsó házakat elhagyva, a hegy oldalában emelkedve balra egy-két ponton szépen ki lehet nézni Alsópetény felé. A Korpa-hegyet megmászva az emelkedő lejtősebbre váltott - itt ki is léptem kicsit.
A Kékesi vadászház kis épületét zárva találtam, de legalább láttam egy szarvasbogarat. Ahol egy elágazásban balra kellett kitérni, pár lépéssel később megláttam (a sárga kereszt után) egy kék háromszög jelzést. (A 2016-os és korábbi térképek még nem hozzák.) Innen 360 méteres kitérővel elérhető a Prónay-kilátó, amely 2017 óta áll itt.
A kilátó a Romhányi-hegyen, a mára teljesen elpusztult korábbi kilátó helyének közelében, a Kecske-kő 421 m magas csúcsán, egy természetesen megnyíló tisztáson épült fel az Ipoly Erdő Zrt. beruházásában. A minden évszakban és napszakban szabadon látogatható építmény 23 méter magas, a környező tölgyerdő fáinak koronája fölé magasodó kilátóteraszáról zavartalan kilátás élvezhető szinte teljes körpanorámával. Nyugat-északnyugati irányban a Börzsöny, északon a Selmeci-hegység a Szitnya csúccsal és a Polana, kelet felé a Szandavár, illetve a távolban a Karancs és a Mátra hegyvonulatai, délről a Gödöllői-dombvidék lankái, majd délnyugati irányban a Naszály, a Pilis és a Visegrádi-hegység csúcsai is láthatók.
Utána többnyire lejtős, könnyen járható út vitt el a Romhány feletti pihenőhelyig. A pihenőhely után pár lépéssel balra már fel is bukkant egy búzamező - innen szép kilátás nyílt Romhányra. Nemsokára, a temetőnél már be is értem a település első házaihoz. A Batthyány utcában áll egy Bereczki Máté emlékhely a gazban. Az itteni szobor azonban eltörpül a pár perccel később megtalált szoborhoz képest, amely egyszerre idézte fel bennem Tim Burton marslakóit, az amerikai indiánok temetkezési kultúráját, és az általános ezmegmiafene érzését.
Továbbsétálva a Lila presszó épületénél kék bélyegző jelzés hívja fel a figyelmet a bélyegzési lehetőségre. Itt inni lehet csak, ha enni is akarsz, akkor a régi híd után jobbra pár lépés csak a Fáradt Vándor. Bélyegző van ott is, az oldalsó teraszon. Amikor viszont a régi hídtól már nem jobbra, hanem balra fordultam, akkor fel tudtam sétálni a romos állapotú kastélyhoz, és a (zárva talált) templomhoz.
Ezután visszatértem a Kékre. Romhány után sokáig nincs jelzés, de itt lehetetlen eltévedni, ugyanis az aszfaltúton kell haladni. Végig aszfaltúton, és szinte végig a házak között vezet át az út Kétbodonyra. Aztán amikor elértem a zöld tábláig, ott kellett balra, Magyarnándor 10 irányába letérni, és még vagy fél kilométert felfelé sétálni. A buszmegálló után tér jobbra a jelzés. Ha ebben a központban egyenesen továbbmész, ott lesz a kis büfénél a bélyegző (a Hangi ABC utáni épület). Ha balra, a Jókai utcára térsz ki, akkor a kisállat simogatóba lehet elugrani. (Jókai utca 5., előtte oda kell telefonálni: 20 9949 152). Én az állatsimogatót kihagytam, egy rövid ábécés kitérő után folytattam az utat. Kétbodony végében egy mezőgazdasági telephely felé hagytam el a házakat. A telephely végénél, a sarkon három felé ágazik el az út. A legelső balra, a kerítés oldalában a zöldút Z jele. Az egyenesen haladó levisz a Szécsénke és Kétbodony közötti aszfaltútra. Tehát azt, a középső utat kell választani, ami a gerincen felfelé indul. Az első két-háromszáz méteren egy jelzést sem találtam, de feljebb csak előkerültek.
Innen szinte végig, Becskéig egy tolólappal letolt, szélesebb földút volt a meghatározó. Az emelkedés után az Öreg-hegy oldalában jól lehetett haladni, így be is gyorsítottam kicsit. Egy részen elég brutális erdőirtás nyomára bukkantam, később pedig egy rét bukkant fel jobbra. Innen indul ki a régi kisecseti út, de arra persze nem tértem ki. Később még egy vadászles bukkant fel, innen szép kilátás nyílt egy félig elhordott hegy felé.
De engem hamar újra beszippantott az erdei út. Pár perccel később elértem a vasútvonalat is, ezen átkelve jobbra folytatódott az utam. Az ezt követő szakaszokon egy csomó érett búzát fotóztam. A búza nagyon elvarázsolhatott, mert itt valahogy elvesztettem a jelzést is, így nem Becske déli végében, hanem Becskétől északra, az országúton kötöttem ki. Így onnan sétáltam be Becskére, közben megpillantva a sztúpát is.
Becskén egy kúria épületre találtam, nagyon romos állapotban. Beljebb érve megtaláltam a régi kőhidat. Felsétáltam a templomhoz is, de zárva találtam a nagykaput. Ezután az Ady Endre úton át elhagytam Becskét, a szállásom ugyanis Bercelen volt, kb. 5 km-rel arrébb. Sikerült stoppolni, így csak a felét kellett lesétálnom - amúgy errefelé is érdekes a táj.
Szöveg és fotók: Papp Géza - kektura.blog.hu
Az előző szakaszról itt olvashatsz.
Az OKT 18. szakasza:
Zalalövőtől Kustánszegig
Papp Géza, a Kéktúra blog szerzője a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra újabb szakaszáról mesél.
→ TovábbKerkakutastól Zalalövőig
Az egyre csökkenő lélekszámú falu fogyatkozó házait és vaníliasárgára kivakolt templomát elhagyva ismét szántóföldek, legelők között találtuk magunkat.
→ TovábbVelemértől Kerkakutasig
Papp Géza, a Kéktúra blog szerzője a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra újabb szakaszáról mesél. Élmények és szépségek a csodálatos veleméri templomtól a kerkakutasi naplementéig.
→ Tovább