Turista Magazin - Az alkalmazkodás nagymesterei

A vadon élő állatok különféleképpen élik meg a telet. Van, amelyik elhúz délre, melegebb vidékre, mások hibernálják magukat, vagy téli álmot alszanak, és vannak, akik élőhelyükhöz ragaszkodva helyben próbálják meg különböző túlélési stratégiákkal átvészelni a téli, zord időjárást. Kreativitásból nincs hiány az állatvilágban.

Az élőlények életritmusa a hónapokkal változik, alkalmazkodva a megváltozott külső körülményekhez. A tél beálltával a vadon élő állatok is más életmódra térnek át, és igyekeznek alkalmazkodni a téli hideghez. Költöző madaraink még az ősz folyamán délre repülnek (pl. füsti fecske, fehér gólya), aminek motivációja a táplálékban gazdag területek felkeresése. A Körös-Maros Nemzeti Park területén maradó állatok különféle túlélési stratégiákat választanak.

1 / 4

Az ízeltlábúak, kétéltűek és hüllők megfelelő hőmérsékletű rejtekhelyeket keresnek maguknak fakéreg, avar alatt, talaj repedéseiben, ahonnan tavaszig elő sem bújnak. Ilyenkor életfunkcióikat lecsökkentik, megmerevednek, s a hibernáció előtt elfogyasztott táplálékból gazdálkodnak tavaszig. A halak többsége a vízhőmérséklet csökkenésével mélyebb vízrétegekbe húzódik, és a meder fenekén tölti a telet (pl. csuka, ponty). Vannak azonban kifejezetten télen aktív halfajok is, mint a menyhal.

A hideg, téli időben is itt tartózkodó madaraink többsége behúzódik a parkokba, ligetekbe, városi területek környékére, ahol magvakat és bogyókat, vagy egy-egy potya ízeltlábút csíphetnek el. Ilyen a házi és mezei veréb, a feketerigó, a széncinege, a zöldike, a csuszka, a fakusz, a fakopáncsok, vagy akár legkisebb termetű madaraink, a sárgafejű királykák. Erdei fülesbaglyok, vetési varjak vagy csókák népes csapatai lelhetők fel ilyenkor a városi parkok fáin, így a téli időszak kitűnő alkalom a megfigyelésükre.

2 / 4

Széncinegék

Az emlősök közül többen mély álomba merülnek, amikor is a nyáron felhalmozott zsírpárnáikat használják fel (pl. nagy pele és mogyorós pele). Ilyenkor testhőmérsékletük megközelítőleg a környezet hőmérsékletére csökken, de fagypont alá sohasem. Szívverésük lelassul, légzésük megritkul, szervi működéseik minimálisak. Mindez egyrészt hormonálisan szabályozott folyamat, másrészt a táplálékhiány idézi elő. Mások rengeteg élelem felhalmozásával nyugovóra vonulnak, de ha enyhül az idő előbújnak rejtekhelyeikről. Utóbbi csoportba tartozik a vörös mókus, amely télen is gyakorta szökdel fáról fára. A denevérek nagyon különböző helyeken telelnek. Bizonyos fajok épületek réseiben, mások faodvakban, megint mások barlangokban vészelik át a hideg időszakot. Zavarás és jelentősebb hőmérséklet-emelkedés esetén felébredhetnek, ez azonban veszélyes, mivel felélhetik a hidegre tartalékolt zsírkészletüket.

3 / 4

Vörös mókus

Bizonyos fajok télen is aktívan mozognak, egyáltalán nem alszanak téli álmot. Jellemző a mezei nyúl vagy az őz, amelyek fő táplálékát ilyenkor a termesztett növények hajtásai adják, de kérget is fogyasztanak. Búvóhelyüket és fagy előli védelmüket gyakran a szántók barázdáiban találják meg. Havas tájon a cserkésző vörös róka mozgását is hamarabb észreveszi a természetjáró.

A településektől távolodva ritka és védett fajok is a szemünk elé kerülhetnek. Madarak közül egerészölyvek, réti- és parlagi sasok, kékes rétihéják (utóbbi téli vendég, átvonuló, és az év más időszakában nem tartózkodik hazánkban). Felbukkanhat egy-egy talajról fölágaskodó menyét vagy hermelin. A hermelin fehér színű téli bundája kifejezetten érdekes és ritka látvány. A nálunk maradó nyári ludak és a fokozottan védett túzokok is a mezőgazdasági területeket keresik fel táplálékforrás reményében. Elsősorban a lucerna és káposztarepce hajtásait fogyasztják, ezért a kemény tél és hosszan tartó hótakaró nem kedvez számukra.