Az erdészetről idealizált elképzeléseink vannak, bár a többség nem is tudja, miről is szól ez a szakma - pedig az itt dolgozók 2 millió hektáros területért felelnek, és rajtuk múlik, hogy száz év múlva is nő-e fa Magyarországon.
Az erdőgazdálkodásról, erdőtelepítési szabályokról Jagicza Attilával, a Zala Megyei Kormányhivatal Erdészeti Igazgatóságának vezetőjével beszélgettünk a Rádió Orienten.
„Rejtett életet élünk, leginkább az erdőben érezzük jól magunkat.” - mondja már a beszélgetés elején az erdészeti vezető, utalva arra, hogy a közvélemény okkal tud keveset erről a hivatásról. Pedig a kezdetekhez egészen a XVIII. századig kell visszanyúlni: “Már akkor el kellett rendelni az erdősítés egy jól szabályozott módját, hiszen felismerték, hogy az erdő egy újratermelhető nyersanyagforrás, de korlátozott javakat ad; ha nincs mérnöki módon átgondolva annak kiélése, akkor nem jut abból az utódainknak. 1879-ben egy jól megfogalmazott erdő-törvény született, amely a lényeges elemeit tekintve nem változott, ezt visszük tovább.” - idézi fel a múltat a szakértő. Lényeges állomás 1972 volt, amikor is Madas András erdőmérnök megfogalmazta az erdő hármas funkcióját: gazdasági, közjóléti és védelmi funkció. A 2009-es új erdő-törvény ennek szellemében készült: „Ezt a hármas egységet kell a legtökéletesebb módon a törvénynek tükröznie. Ami lényeges változás, hogy a törvény egy kicsit átalakította az erdőgazdálkodás napi tevékenységét: szabadabb lett, viszont nagyobb felelősséget követel meg.” - magyarázza az igazgató.
A jogszabályi háttér módosítása mellett az intézmény is átalakult: „A kormányhivatal részévé váltunk, ami a funkcionális feladatok egyszerűsítését is jelentette. Ami örömteli, hogy az egységes szakigazgatásban könnyebb a kapcsolatteremtés a társhatóságokkal.”
Az Erdészeti Igazgatóság feladatköre összesen négy részből tevődik össze.
Az első és egyben legfontosabb, a tíz évre szóló körzeti erdőtervek készítése az erdő hármas funkciójának tekintetében. „Megközelítőleg tíz részre osztották az illetékességi területünket. Ez 12 ezer hektárnyi állomány bejárását, felmérését jelenti évente.” - mondja Jagicza Attila.
A második csoportot a napi igazgatási feladatok alkotják, amely erdőfelügyeleti hatósági tevékenységet, szakhatósági állásfoglalásokat, engedélyeket, ellenőrzéseket és bírságolásokat takar.
A teendők harmadik körét a jelentős adatmennyiség kezelése teszi ki, míg a negyedik csoport az erdőgazdálkodáshoz kapcsolódó pályázati ügyintézés megvalósítását végzi.
A hatóság tehát komplex feladatot lát el sokrétűen képzett szakemberekkel, és felelőssége történelmi távlatokban is szemlélhető: “Itt nagyon hosszú a termelési ciklus, adott esetben 100 év, így kell minden tevékenységet végiggondolni; egy rossz döntés egy egész évszázadra meghatározhatja egy táj arculatát.”
Szigorú szabályrendszer vonatkozik az erdő megújítására is, amelynek minden erdőgazdálkodó köteles eleget tenni fakitermelés után. “Két éven belül prezentálnia kell a sikeres erdősítés tényét: megadott darabszámú egyednek kell lennie egy hektáron. Ha nincs meg a megfelelő szám, akkor bírságolunk” - figyelmeztet a szakértő. Az egyértelműen jogosulatlan fakitermelés esetén szintén komoly bírsággal sújtják az elkövetőket: “Ha valaki a saját területén követi el, akkor köbméterenként 20 ezer forintos összeggel, ha idegen területen, akkor 30 ezer forinttal büntetjük. Szerintem ez elég drága tűzifa” - véli az igazgató.
Az elmúlt 2 millió hektár, ami Magyarország területének egyötödét jelenti. A trianoni döntés után 1,2 millió hektár maradt, és az azóta pluszként jelentkező 800 ezer hektár mindenképpen az erdőtulajdonos gazdák szorgos tevékenységének az eredménye.” - mutat rá Jagicza Attila. A gyarapodó erdőállomány biztos munkát teremt a területen dolgozóknak. Aki erdőmérnöki diplomát szerez, az el is tud helyezkedni a szektorban - jegyezte meg a rádió vendége.
