A fenyőpintyek kisebb csoportjai október elején bukkannak fel Magyarországon, igazán nagy tömegben viszont december vége és február között találkozhatunk vele. Előszeretettel látogat városi parkokba, és az etetők közelében is gyakran megfordulnak.
Az Európa és Ázsia északi vidékein, Skandináviától egészen Kamcsatkáig fészkelő, főként fenyvesekben, nyíresekben és ártéri erdőkben költő pintyféle a teljes elterjedési területén vonuló. A verébalakúak (Passeriformes) népes rendjének pintyfélék (Fringillidae) családjába tartozó fenyőpinty (Fringilla montifringilla) testhossza 14-16 cm, szárnyfesztávolsága 23-27 cm.
A hím és a nőstény tollruhája különböző, a fehér farcsík azonban állandó az év minden szakában. Fontos határozóbélyeg, hogy szélső faroktollai nem fehérek, ami az egyébként nagyon hasonló erdei pintytől való megkülönböztetését segítheti. A hím feje és tarkója nyáron fénylő kékesfekete, télen azonban tarkabarkább, sárgásbarna és szürkés tónusú. A tojó fejteteje, háta és tarkója sötét ezzel szemben szürkésbarna. Csőrszín terén szintén szezonális változás figyelhető meg az erősebb nem képviselőinél: télen fekete, nyáron szalmasárga.
Fészkét 4-6 méteres magasságban, jellemzően a fák törzshöz közeli ágvilláiban építi. Évente egyszer, júniusban költ, fészekalját rendszerint 6-7 tojás alkotja. A fiatal madarak júliusban repülnek ki, s hamarosan kisebb-nagyobb csapatokba verődve kezdik meg önálló életüket. Az év jelentős részében bogyókat és különféle magokat, nyáron rovarokat is fogyaszt - a lucfenyő magját és a bükk makktermését különösen kedveli. Fiókáit kizárólag rovarokkal táplálja. A fenyőpinty évről évre más-más helyeken bukkanhat fel tömegesen attól függően, hogy mennyi táplálék áll rendelkezésre az adott területen. Szaporodási és költési sikerét nagyban befolyásolja a rovarbőség, amely szintén rendszeres ingadozást mutat.
Az öreg hímek jobban bírják a mínuszokat
A fenyőpinty dél-délnyugati irányban vonul telelőterületére, és a mindenkori körülményeknek (időjárás, táplálékkínálat) megfelelően a lehető legészakibb vidékeken vészeli át a hideg évszakot. Meglepőnek tűnhet, de a hímek északabbra telelnek, mint a nőstények, a fiatalok pedig délebbre merészkednek, mint az idősebbek. Egyes egyedeik „hűséges visszatérők”, de akadnak olyanok is, amelyek az előző évi telelőterületüktől több ezer kilométerre várják a szebb időt. A Magyarországon gyűrűzött fenyőpintyek távolsági rekordere Oroszországban került meg - több mint 3200 kilométert utazott.
A cikk megjelent a Turista Magazin 2016. december-januári számában.
Kapcsolódó cikkeink:
A legszínesebb pinty lett 2017 madara
Véletlenül akadtak rá a nálunk sosem látott madárra
Miért kevesebb a madár a fagyok ellenére az etetőkön?
