Néhány évtized kell már csak, hogy évszázados születésnapját ünnepeljük a kéktúrának. Az igazság azonban az, hogy az emblematikus útvonal többször is újjászületett eddigi története során. Ha a Lokomotív Turistaegyesület nem karolja fel a kéktúrázás ügyét az 1950-es évek elején, ma valószínűleg nem beszélnénk Országos Kékkörről.
Fotó: Burger Barna
Az MTSZ tiszteletbeli elnökének, a közelmúltban 90. életévét betöltő Thuróczy Lajos bácsinak oroszlánrésze volt a kéktúra népszerűsítésében. 1964-ben az ő kezdeményezésére jelent meg Az Országos Kék-túra útvonala mentén című könyv, amely érezhető változást hozott a kéktúrát teljesítők számának növekedése tekintetében.
Ennek az újjászületésnek köszönhettük, hogy Peták István televíziós szerkesztő, valamint Rockenbauer Pál rendező is felfigyelt a Kék nimbuszára, és elkészítették a magyar televíziózás történetének legtöbbet ismételt, különleges hangulatú sorozatát, a Másfélmillió lépés Magyarországon című alkotást az 1970-es évek végén.
A film hatása ma is érződik, de igazából a rendszerváltás környékén és az ezredfordulón lett nagyon népszerű a Kéken vándorolni, gyűjtögetni a pecséteket az igazolófüzetbe. A „Lépések-trilógia” alkotóinak igazi nagy érdeme, hogy nemcsak egy igazán szép keresztmetszetét adták egy jelentős változás, átalakulás előtt álló közép-európai ország életéről, kultúrájáról, még létező értékeiről, hanem a magyar természetjáró szervezetekkel, egyesületetekkel és az MTSZ-szel együttműködve, hatalmas lendületet adott a kéktúra továbbfejlesztésének. Az ő lelkesedésük is kellett ahhoz, hogy az Országos Kéktúra mintegy 1160 km-es szakasza kibővüljön a Dél-dunántúli, és az Alföldi Kéktúra nyomvonalaival, hogy létrejöjjön maga az Országos Kékkör.
Thuróczy Lajos bácsi (Fotó: Gulyás Attila)
Ahogy egy egyszerű út, maga a Kék is folyamatos karbantartást igényel. Az elmúlt évtizedekben számos olyan hazai, a természetjárásért lelkesedő, a kéktúra ügyét szívén viselő, igazi turista volt Magyarországon, akik önkéntesen, lelkesedésből is rengeteget tettek azért, hogy a kéktúra útvonala bejárható maradjon, népszerű legyen, infrastruktúrája fejlődjön. A jelzésfestőknek, az útvonal mentén található létesítmények felújítóinak, fenntartóinak neveit felsorolni lehetetlen. Labbancz Misi bácsit azért mindenképpen megemlítenénk, hiszen a Kéktúra Szakbizottságban is dolgozó, péceli ezermester volt az, aki egészen napjainkig lakatolta otthoni műhelyében a kéktúrabélyegzők dobozait, s ha valahol elloptak vagy megrongáltak egyet, Misi bácsi máris indult, hogy pótolja a hiányt, orvosolja a hibát.
Ez a lelkesedés, ez az alulról szerveződő, igazi turista-összefogás tartotta életben évtizedeken keresztül a kéktúrát, egészen 2013-ig, amikor Dobogókőn megszületett az a megállapodás, amelynek köszönhetően már a magyar állam is segít abban, hogy az emblematikussá vált, hazánkban és külföldön is egyre népszerűbb turistaút járható maradjon, és minél több embernek adjon élményt.
Bár sokan kételkedtek a megállapodás aláírásakor, hogy a kéktúra és infrastruktúrájának fejlesztése csupán egy hangzatos ígéret, az elmúlt két év bebizonyította, hogy elkezdődött az OKK történetében egy eddig soha nem tapasztalt időszak. A kormányzat, az állami szervek, az erdőgazdaságok számára is fontos lett a túrázás támogatása. Kilátók, turistaházak, turistalétesítmények születnek, újulnak meg, s több olyan szolgáltatást is igénybe vehetünk már, amely eddig csak tőlünk nyugatra volt ismert.
Az Országos Kékkör felmérése (Fotó: MTSZ)
A Magyar Természetjáró Szövetség - mint stratégiai partner - gőzerővel vetette bele magát ebbe a hatalmas munkába, és elsőként geodéziai pontosságú műszerekkel mérte fel az OKK útvonalát. A mérésnek nemcsak azért volt értelme, mert most már centiméterre pontosan tudjuk, hogy a hazánkat körbeölelő kék sáv jelzéssel jelölt turistaúton pontosan 254 millió 959 ezer centimétert tesz meg, aki teljesíti az OKK-t, hanem azért is, mert a felmérési munkafolyamattal párhuzamosan az MTSZ Kéktúra Szakbizottsága is azon dolgozott, hogy az időközben járhatatlanná vált, megközelíthetetlen, magánterületekbe ütköző vagy veszélyes útszakaszokat kiiktassa, és helyükre megfelelő alternatívát találjon. A változást legjobban azzal a példával lehet illusztrálni, hogy egy erdőgazdaság korábban még elterelte területéről a turistaforgalmat, most pedig kérelmezte, hogy újra ott haladjon az útvonal, mert ők is felismerték ennek a jelentőségét, a turizmusban rejlő potenciált.
A felméréssel korántsem ért véget az MTSZ-nél a munka. Térinformatikusok és térképészek dolgozták fel a fél év alatt begyűjtött hatalmas adatmennyiséget, munkájuk nyomán elkészült az OKK hiteles, elektronikus térképe, a TTRmAPP, és számos új, a kéktúrázók életét segítő, okostelefonra telepíthető alkalmazás.
A Kék több szakaszán már láthatóak azok a színes, az időjárás viszontagságainak is ellenálló információs és irányítótáblák, amelyek a térképpel közlekedő kéktúrázók tájékozódását is segítik. Az elmúlt hónapokban a jelzésfestők szintén keményen dolgoztak. Az MTSZ által kiadott sablonok segítségével felújították a jelzéseket, felfestették a módosításokat. Több kiadvány, könyv jelent meg az elmúlt években ebben a témában, amelyek közül kiemelnénk Burger Barna Kékvándor című munkáját, illetve az Országos Kékkör térképes túrakalauzát.
Burger Barna Kékvándor c. műve és az OKK térképes túrakalauza (Fotó: Gulyás Attila)
A Turista Magazin olvasói is érzékelhették a változást az elmúlt években, hiszen mind nyomtatott, mind online tartalmainkban bőven tudósítottunk az OKK-n történt változásokról. Rengeteg túrázó küldött képeket, beszámolókat, filmeket kalandjairól a Kéken, a kéktúrázást népszerűsítő közösségi oldalainkhoz pedig tízezrek csatlakoztak.
Az Országos Kéktúra tavasszal védjegyoltalom alá került, új logókat terveztünk a megújult turistautaknak, és most örömmel fogadtuk a hírt, hogy hungarikum lesz az Országos Kékkör.
Természetesen van még tennivaló bőven, hiszen szeretnénk elérni, hogy a jövő kéktúrázói tiszta, rendezett turistaszállásokon pihenhessék ki fáradalmaikat, illetve hogy egyre több túrázó teljesítse az OKK szakaszait. Bízunk abban, hogy külföldön is növelhetjük a Kék már mérhető hírnevét és nimbuszát.
Kapcsolódó cikkeink:
Száz éve nem fejlesztettek ennyit a természetjáráson
A legjobb épület a Galya-kilátó lett a Média Építészeti Díja versenyen
A Kéktúra napján a Dunából is a Kékkör folyik
Az eső sem tántoríthatta el a természetjárókat
