Botos Ferenc tanár és a Dunazug-hegység lelkes természetjárója. Költőnek nem nevezi magát, de gyakran ír verseket, amikor megihleti a csodálatos hegyvidék.
Főként szabad versekben, haikukban, esszékben mondja el gondolatait érzéseit a Nagytétényben élő középiskolai tanár.
Egyik kedvenc célpontja a Feketehegyi turistaház, amelyet korábban a dorogi természetjárók kezeltek, felújítása ennek is nemsokára megkezdődik.
A turistaház falán található Berda József költő emléktáblája. Botos úr Berda-gyűjtő, tisztelő, és részt vett a legutóbbi gyüjteményes kötet szerkesztésében is. /Bp., 2003, Helikon K./
Gyakran kirándult a Pilistetőn át ide a Kétbükkfa-nyeregből. Egy ilyen alkalomkor született az alábbi emlékvers, amelyet ajándékként küld a szerző a Turista Magazin olvasóinak:
BOTOS FERENC:
FEKETEHEGYI EMLÉKEZÉS
In memoriam Berda József
Egy túrajelzés hoz ide
itt hirtelen
aládől a hegytető
kis tisztáson áll a ház
felhőbe, szélbe
feszül konokul
a rakott kő
a lélek csendje mindenütt
az erdő, az ég
mind körbevesz
itt költő búcsúzott
egy áldás a szélben
még most is halkan
itt neszez
Berda József: Vándorének
Nosza, lendítsd meg magad, olyan
légy, mint a csikó, s hajrá! fel,
fel a hegyekbe, mind magasabbra!
Csak addig élsz, míg bátorít barangoló
kedved, míg izmaid bírják az iramot egyre
felfelébb; megállás nélkül menni, menni,
csavarogni, hogy élj teli tűzzel s lásd
a vidám világot: csak így menekülhetsz a halál elől!
