Itt a nyár és vele együtt a strandszezon. Nem mindenki szeret azonban reggeltől estig a víz mellett heverészni. Nekik ajánlunk most egy rövid túrát Csopak környékén. Strandolás előtt, után vagy helyett.
Bár szeretjük a vizet, a napestig tartó fürdés, napozás, lazulás nem a mi formánk. Ha nyaralni megyünk, általában olyan helyet választunk, ahol a strandoláson kívül túrázni is jókat lehet. Csopak pont ilyen hely.
Pelék és ammoniteszek
Csopaki túránkat érdemes a rögtön a tűzközelben kezdeni, vagyis a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság központjában, melynek parkjában alakították ki a Pele-körutat. A sétaút 2014-ben az Év tanösvénye lett, bejáráshoz munkanapokon szakvezetést is igényelhetünk, melynek részeként akár a parkban csobogó kis patakot is megvizsgálhatjuk tudományos alapossággal. A gyerekek számára is számos érdekességet rejtő, interaktív tanösvény jelképe az ember közvetlen lakókörnyezetében is előforduló nagy pele.
A séta során elsősorban olyan állatokról olvashatunk, melyek a névadóhoz hasonlóan köztünk élnek, bár legtöbbjük jelenlétéről leginkább csak az ott hagyott ilyen-olyan nyomok árulkodnak. Az állatok mellett több tucat növénnyel és a Balaton-felvidék földtörténeti múltjával is megismerkedhetünk. Az igazgatóság központja mellett a parkban egy másik szép épület is áll, mely ma szálláshelyként funkcionál. A 19-20. század fordulójáról származó szép épületekbe egyébként egykor az Angolkisasszonyok apácarend tagjai jártak nyaralni.
A park feltűnő eleme egy különleges faépítmény, melynek neve Ammoniterasz, készítői pedig a Budapesti Műszaki Egyetem nyári csopaki alkotófesztiváljának résztvevői. Az alkotást a puhatestűek közé tartozó ammoniteszek ihlették, melyek nemcsak a testfelépítésükben rejlő kreatív lehetőségek miatt lettek modellek, a nemzeti park területén ugyanis számos helyen találkozhatunk a földtörténeti középkorban élt lábasfejűek meszes vázának kővé vált maradványaival.
Mindent az olaszrizlingről
Csopak neve összeforrott az olaszrizlinggel, amit a filoxéravész után, a 19. század végén honosítottak itt meg, és azóta is meghatározó szőlőfajta errefelé. A környék messzire tekintő borászati múltját római korból származó leletek és középkori oklevelek is bizonyítják. A falu központjából induló és a szomszédos Paloznakig haladó, 1,5 kilométer hosszú Olaszrizling tanösvény a szőlőültetvények között kanyarogva mesél a szőlőről, a borvidék múltjáról és a szőlőművelés jelenéről. Az olaszrizling számára kifejezetten kedvező az itteni, a csopaki dombok és a tó közötti keskeny sávban kialakult szubmediterrán jellegű klíma és a tó által visszatükrözött extra fénymennyiség.
A tanösvény nagy erénye, hogy végig meseszép a kilátás nyílik a Balatonra, Paloznakra és a Tihanyi-félszigetre. Arra azonban érdemes felkészülni, hogy a szőlőtőkék közt bizony nem sok árnyékra számíthatunk. A kellemes hangulatú Paloznak hagyományos faluképének megőrzéséért már Hild-díjat is kapott. A faluban tett séta során érdemes megnézni többek között a kálváriát, az Árpád-kori templomot, a Diószegi-háznak is nevezett tájházat.
A faluban egy, az 1700-as években épült, barokk kastély is áll, saját kápolnával, titkos lépcsővel és lovagteremmel. A szépen helyreállított kúria azonban magánkézben van, így nem látogatható. Bár jelenleg árulják, így az érdeklődők persze megnézhetik és nem kevesebb, mint 350 millió forintért meg is vehetik.
Mi a tanösvényről a Kéken haladtunk tovább a Csopaktól északra emelkedő Csákány-hegyre, melynek tetején áll az Endrődi Sándor-kilátó. A kilátó veszprémi születésű névadója költő, műfordító, neves Petőfi-kutató volt. A zöldre festett kilátóból gyönyörű a panoráma a Balaton medencéjére, a Balaton-felvidékre és az erdővel borított Veszprémi-fennsíkra.
A vízimolnárok faluja
A hegyről szintén a kék jelzés vezet vissza Csopakra. A falu emblematikus épületét, a Csonkatornyot most végre egész közelről is megnéztük. A torony egy 13. században épült és a 19. században egy villámcsapás miatt leégett templomból maradt meg. A régi épületek kedvelőinek jó hír, hogy a közeli utcában egy másik 13. századi templomromot is találhatunk. A település helyén egyébként hajdan három falu volt, a Nosztori-völgy északi részén Nosztre, tőle délre Csopak és Kövesd feküdt.
A Csonaktoronyhoz közel, az út túloldalán is egy régi épület kelti fel a turisták figyelmét. Egy szépen helyreállított vízimalom. A Nosztori-forrásokból eredő Csopaki séd (Nosztori-patak) mentén egykor hat malom is működött, még Somogyból is hoztak ide dereglyékkel a tavon át gabonát őrölni. Három egykori malomépület ma is áll, bár eredeti funkciójában csak egy, a Plul-féle malom látható. A Plul család a 18. században települt Csopakra, a molnárdinasztia több vízimalmot is működtetett a faluban.
Ezen a helyen korábban is állt egy kisebb malom, a most látható épületet 1910-ben építették, bár a hangulata valahogy sokkal korábbi időket idéz. A malmot az 1950-es években államosították, a bérlők még egy ideig malomként, majd takarmányboltként használták. Az épületet 2010-ben felújították, akkor készült el az új, működő malomkerék is. Az épületben meg lehet nézni egy kis kiállítást, ahol a molnárok egykori gépei, munkaeszközei is láthatók.
A Plul-féle malomtól a patak mentén haladva, egy kis ösvényen araszoltunk északnak, hogy egy újabb régi malmot látogassunk meg. Ezúttal azonban már más céllal, ugyanis a malomban ma már csárda működik. Az 1800-as évek elejéről származó épületben 1956-ig őröltek. A túrát olaszrizlinggel kezdtük, hát azzal is fejeztük be, de most már nem csak olvastunk róla, hanem meg is kóstoltuk azt.
Kapcsolódó cikkek:
A szigligeti strandtól a Balaton váráig
Azt hiszed, mindent tudsz a Balatonról?-kvíz
A Badacsony fentről is gyönyörű
