1 / 9

A Karancs-Medves-vidék ékkövén, Salgó várában ottjártamkor is sok a kiránduló. Gyerekek, szülők és néhány magányos túrázó jellemzően fényképezőgéppel a nyakában sétálva járja be a vár zegzugos részleteit és a vulkáni sziklákat. Nem sokat beszélgetnek, inkább csak élvezik a látványt. Aztán egyik pillanatról a másikra egy idős férfihang szól valahonnan lentről: „Ha valakit érdekel, balra fönt, ott jön a nemzetközi űrállomás.” A közeli Salgótarján főterén talán csak egyszerűen bolondnak néznének bárkit egy hasonló felhívásért, itt viszont hirtelen tucatnyi fényképezőgép fordul a jelzett irányba, miközben az emberek másik fele továbbra is úgy sétálgat fel-alá a falak közt, mintha az lenne a világ legtermészetesebb dolga, hogy mesterséges égitestek röpködnek a fejünk fölött. De hiszen az is! És most éppen javában zajlik a harmadik Medvesi Fotós Maraton: ez a jelenet is annak második napján, este 11 körül játszódik. Talán éppen ez ennek a két estének az igazi ínyencsége: a körülöttünk lévő világ látványa, a maga teljes valójában.

2 / 9

A Nemzetközi Űrállomás Salgó várának udvara fölött. Fentről „csak” ennyi látszik...

Most viszont épp nincs sok idő ezen elmélkedni, hiszen az előbb még viszonylag más témához volt a fényképező beállítva; gyors átállás, és már fel is tűnik az égen a gyorsan haladó, fényes „csillag”. A földi napnyugta után két és fél órával ugyanis az űrállomás négyszáz kilométeres magasságában még tartanak a nappal utolsó percei. A lemenő nap odafent ragyogó fehérséggel csillog az állomás közel focipálya méretű napelemtábláin, ami az éjszaka sötétjében még ekkora távolságból is jól látható. Miközben alig egy perc alatt átsuhan az égen, végre van egy kis idő körülnézni, hova is csöppentem akkor, amikor már minden „normális” kiránduló otthon készül a lefekvéshez.

3 / 9

Pihenő ötszázhetven méteren, Salgó várának felső udvarán; balra lent Salgótarján, jobbra a Karancs sötét csúcsa

Az első Medvesi Fotós Maraton 2013-ban, még kis túlzással a környéken élő tájfotósok kedvenc nyár esti túráinak nyilvános változataként indult, kiegészítve az erre az alkalomra megnyitott István-táróval, túravezetéssel és persze a maraton azóta is elmaradhatatlan látványosságával, Somoskő és Salgó várának fotósbarát éjszakai kivilágításával. A program fényes sikert aratott, így a következő évben már több önkéntes segítő és támogató bevonásával, gazdagabb programkínálattal ismétlődhetett meg a rendezvény.

4 / 9

Somoskő és Salgó vára - távolról nézve az alkalmi díszkivilágítás még késő este sem látványos, a lámpák fényét a csillagfényes fotókhoz beállított fénykepezőgépek magas fényérzéknységéhez igazítják

Idén egy év kihagyás után, harmadszorra terjedt a hír Salgótarján és környékének lakói között, hogy az éjjel érdemes felnézni a hegyekre, mert szépen ki lesz világítva a Salgó és Somoskő vára. A világítás fényerejét persze most is a csillagfényes fotókhoz beállított fénykepezőgépek magas fényérzéknységéhez igazították. Ebből messziről, a közvilágításhoz szokott szemekkel nem sokat lehett látni, viszont utólag most is több száz fotós több ezer felvételén csodálhatja meg bárki a látványt.

5 / 9

A várudvar a toronyból. A hangulatról a fotósokat nem zavaró helyeken fáklyás világítás gondoskodott

A jelentős érdeklődés persze az előrelátó szervezésnek is köszönhető: idén nem csupán éjszakai rovarcsapdázás, asztrofotózás és az elmaradhatatlan éjszakai vezetett túrák színesítették a rendezvényt, de a napfényes órák sem teltek eseménytelenül: fotótermék-forgalmazók szakmai bemutatói, modellfotós workshopok és a középkori lovagi páncélban érkező börzsönyi nehézgyalogosok hagyományőrző társasága is képviseltette magát.

6 / 9

Az alvó Salgótarján, előtérben Szabadságtelep kertvárosa

A fenti gyűjtemény csak egy néhány órás látogatás apró ízelítője volt a kétnapos rendezvényből. Szerencsére mostanra már szinte teljessé vált a rendezvény Facebook-oldalának képgyűjteménye, bár a fotópályázat eredményére még néhány napot várni kell. Az már bizonyos, hogy idén minden eddiginél többen látogattak el hazánk egyik legkevésbé ismert hegyvidékére, a szervezők pedig okkal remélhetik, hogy ez a kétnapos népszerűség egyre inkább 365 napossá válik.

Írta és fotók: Gulyás Attila