„Buék 20”

Túrázós jubileumi újévköszöntés a budai hegyekben szikrázó napsütéssel, farkasordító hideggel és lelkes szervezőkkel.

A Magyar Vándorok Teljesítménytúrázó Egyesülete (MVTE) 20. alkalommal rendezte meg január 7-én a már kultikusnak számító „Buék 20” teljesítménytúrát, amelyen még a rendkívüli hideg ellenére is közel 850-en vettek részt. Mi is végigjártuk a 20 km-es távot, hogy megkezdjük az idei teljesítménytúrás szezonunkat, na meg, hogy ledolgozzuk az ünnepek alatt felszedett plusz kilókat.

1 / 26

A reggeli órákban kisebb tumultus alakult ki a hűvösvölgyi Gyermekvasút állomás fogadóépületében, na de nem a vonatra várakozóktól, hanem az innen elstartoló természetjáróktól. A szervezők rutinja és profi szervezése miatt viszont nem kellet sokat várni a nevezéssel járó adminisztrációra, gyorsan és gördülékenyen ment a startoltatás. Egy kis sorban állás, és tíz perc után már mi is indulhattunk a többiek után a 20 km-es zimankóba.

2 / 26

A téli hónapokra nem jellemző kék éggel és szikrázó napsütéssel vágtunk neki a táv első kihívásának, a Hármashatár-hegy megmászásának. A ragyogó, tiszta idő ellenére nem volt érdemes sokat gyönyörködni a kilátásban, mert bár jól voltunk felöltözve, a -16 °C-ban az egy helyben állás gyorsan kihűti az embert. Ezt igazán a túra pontőrei tapasztalhatták, akik egész nap kint ácsorogtak a szabad ég alatt, és akik közt akadtak olyanok is, akik tábortűz nélkül vészelték át a fagyos órákat.

3 / 26

A hegytetőn a túra útvonalától pár méteres kitérővel tekinthettük meg a Hármashatár-hegy új kilátóját, és a pesti panorámát, amire valószínűleg a hideg miatt ottjártamkor csak én voltam kíváncsi. Az enyhe, de arcfagyasztó szélben én sem bírtam sokáig a kilátást, így pár perc után én is az ellenőrző pont felé vettem az irányt, ahol egy teljesen átfagyott pontőr remegő kézzel pecsételte le az igazolólapomat.

4 / 26

5 / 26

A Hármashatár-hegytől az országos kék jelzésen négy kilométert megtéve értünk el Budapest egyik sokkal régebbi kilátópontjához, a vár formájú Árpád-kilátóhoz. A tiszta időben innen is jól látszódtak a Dunán úszó jégtáblák, ami ilyen távolságból is érdekes látványt nyújtott, és amire már jó pár tél óta nem volt példa. De a legtöbben itt sem időztek túl sokat a panorámával, már csak azért sem, mert még volt hátra kb. 13 kilométer a távból.

6 / 26

7 / 26

Ebben a hidegben még az egy-két centis hó is csikorgott a bakancsunk alatt. Ilyen menetben értük el Buda egy másik közkedvelt kilátópontját, az Apáthy-sziklát, ami a túránk második igazolópontja volt, ha nem számoljuk a titkos csekpontokat, amiből a túra során összesen három is volt. A szervezők nem véletlenül hívták fel a figyelmet a pontos útvonalkövetésre, hiszen csak így lehetett begyűjteni az összes pecsétet, és szabályosan teljesíteni a túrát.

8 / 26

9 / 26

Az Apáthy-szikla után a nem rég megváltoztatott nyomvonalú zöld jelzést követtük némi aszfalton gyaloglással, vagy mondhatnám úgy is, hogy egy kis II. kerületi városnézéssel, hogy aztán visszatérjünk az erdőbe. Ezt követően némi kurflival és a Szépjuhászné érintésével kezdtünk meg az emelkedést a Nagy-Hárs-hegyre, túránk negyedik ellenőrző pontjához. De nemcsak az igazolópecsétért volt érdemes felkapaszkodni a Kaán Károly-kilátóhoz, hanem a pompás kilátásért is.

10 / 26

11 / 26

A kilátót a hótól csúszós és sziklás sárga jelzésű úton, a Bátori-barlang irányában hagytuk el. A barlang bejáratát egy vasajtó zárja, de a rajta lévő lyukon keresztül lassan kiáramló párafelhő olyan érzést kelt, mintha a hegy is csak a téli álmát aludná, és néma szuszogással várná a távoli tavaszt. A hűvösvölgyi cél innen már nem volt messze, csak egy kis kitérőt kellett még tenni a Nagy-rétre, hogy aztán a sétányon érjünk be a Gyermekvasút végállomásához, és egyben túránk végpontjához.

12 / 26

A megszokott jelvény és oklevél mellett idén a szervezők jubileumi díjazással is készültek, és aki a túra során megéhezett vagy kicsit átfagyott, azok meleg virslivel és forró teával regenerálódhattak. A kemény mínuszok ellenére kiváló túra volt a szombati, ami nemcsak a tiszta és szép időnek, hanem a kitűnő szervezésnek is volt köszönhető. Remélhetőleg ezt a népszerű és kényelmes túrát a következő években is megrendezik, hiszen nem csupán évindításról, hanem egy tradicionálisnak mondható teljesítménytúráról van szó, ami 20 éve egyik biztos pontja a túranaptárnak.