Bükki szirtek, tátrai csipkék
A Bükk hegység a Kárpátok egy itt rekedt darabja. Ilyen bővizű patakokat csak a havasok tövében találunk, ilyen szédítően magas, meredeken leszakadó sziklafalak legközelebb csupán határainkon túl vannak. Az ország legnagyobb átlagmagasságú hegységévé fennsíkja avatja, melynek kiterjedése Budapest területének alig egyharmada, mégis több mint ötven csúcsa emelkedik 900 méter fölé.
A Bükk-fennsík meredeken leszakadó peremvidékén a környezetük fölé olykor több száz méter magasan emelkedő mészkőszirtek, mint a korona gyémántjai, messziről ragyognak hófehéren csillogó sziklafalaikkal. A bükki kövek koszorúját a legendás Tar-kő, a vadvirágos Három-kő, az ördögszántásos Őr-kő, a madarak Mekkája, a védett Pes-kő, Jókai kedvence, az Örvény-kő, a vadregényes Bél-kő és még jó néhány ezekhez hasonlóan gyönyörű sziklaorom alkotja. Felkeresésük minden évszakban emlékezetes, magyar viszonylatban szinte egyedülálló élmény. Nagyszerű túrákat tehetünk itt. Mindenki megtalálja a számítását: a családos, autós kiránduló, a barátokkal túrázó és a magányos erdőjáró egyaránt.
A Garadna-patak Nagy- és Kis-fennsíkra osztja a tájat, a völgyéből induló autóút Lillafüredet köti össze az Északi-Bükk ékszerdobozkájával, Mályinkával. A mintegy 24 km hosszú, gyönyörű erdei autóúton lépésben végiggurulni önmagában is csodálatos élmény, de aki nem riad vissza némi gyaloglástól, az az út szélén, a megfelelő helyeken leparkolva negyedórás, húsz perces sétával meglátogathatja a legszebb, északi panorámát nyújtó köveket, az Örvény-kőt, a Látó-kőt, vagy akár a Garadna-völgy fölé magasodó, pazar kilátású, szinte a semmibe kiugró szirtet, a Magos-kőt is.
Ezeket egy fél nap alatt kényelmesen felkereshetjük ebben az autós-sétálós formában, nagyszerű élmény családdal is. Még azok a családtagok is fellelkesülnek a Bükk mészkőszirtjei közt, akik nem ugrálnak kifejezetten a természetjárásért, ezt tanúsíthatom.
A transzbükki autóút a Bánkúti turistaháznál éri el a csúcspontját, a 880 méteres tengerszint feletti magasságot. Az 1930-as években épült, patinás épület ma panzióként működik, az Országos Kéktúra is érinti, kiváló kiindulópont a fennsíkra tett hosszabb gyalogtúrákhoz.
A Kis-fennsík könnyedén elérhető kövei után a Nagy-fennsík őrt álló sziklaszirtjeihez picit többet kell gyalogolni. Bánkútról indulva egy 17-18 kilométeres, kényelmes, egynapos túrával egyszerre fedezhetjük fel az ország egyik legszebb körpanorámát nyújtó kilátóját, a Bálvány 956 méteres csúcsán emelkedő Petőfi-kilátót, a vadvirágos, piknikezős Három-kőt, a híresen szép Nagymezőt, és a csúcsok csúcsát, a bükki szirtek királyát, a 950 méteres magasságban méltóságteljesen terpeszkedő Tar-kőt. Egyik kedvenc bükki túrám ez, a fennsík nagyjait felkereső útvonal.
A turistaház mellett oldalazó kéktúra-ösvényen indulunk a Faktor-rét irányába, első célpont a nagyjából kétórás gyaloglásra, kb. 7 kilométerre lévő Tar-kő. Utunkat igazi, hamisítatlan töbrökkel, dolinákkal tarkított karsztvidék kíséri. Az őszi, aranyba borult erdők ölelésében meghúzódó víznyelők sorozata érdekes látvány, főleg, ha elképzeljük hozzá, hogy vajon mit is rejthet a hegység mélye ezek alatt a dolinák alatt. Feltárt, avagy feltáratlan barlangok százai húzódnak alattunk a hegy gyomrában, egyes számítások szerint ezernél is több rejtőzik belőlük a Bükk-hegység belsejében.
A Keskeny-réten megkezdjük a kapaszkodást a bükki szirtek királya, a Tar-kő felé, a lassan, de annál biztosabban emelkedő ösvény végén pedig ott vár ránk az ikonikus hegytető, páratlannak csak azért nem mondható kilátásával, mert társairól, a Három-kőről, vagy az Őr-kőről legalább ilyen szép kilátás nyílik a környező hegyekre, a Déli-Bükk vonulataira a Hór-völgyével és az Ódorvárral, a távolban kéklő Mátrára és az Alföld végeláthatatlan rónaságaira.
A Tar-kő a bükki kövek köve, a szirtek szirtje, fenségesen magasodó jellegzetes tömbjén lepihenve, a tájat szemlélve egy picit a hétköznapok minden gondja-nyűgje fölé emelkedve érezheti magát a túrázó.
A kéktúra útvonalán egy rövid szakaszon visszafelé haladva, majd a zöld háromszög jelzésre térve, alig másfél kilométerre a Tar-kőtől széles, táborozásra is alkalmas platójával kistestvére, a 906 méter magas Három-kő emelkedik. Különlegességét az adja, hogy innen nyílik a legszebb kilátás a Tar-kőre, dél felé fordulva pedig szinte ugyanaz a panoráma fogad, mint 50 méterrel magasabb bátyjáról: a Déli-Bükk a répáshutai országúttal, majd az Alföld és a Mátra vonulatai zárják a látóhatárt.
A Három-kőről továbbindulva a fennsík meredeken leszakadó déli peremén ördögszántásokkal, kidőlt fákkal tarkított, vadregényes ösvényen érjük el a Bükk-fennsík másik legendásan híres látnivalóját, a közel 900 méteres átlagos magassággal rendelkező, zárt, töbrökkel, dolinákkal tarkított, hatalmas tisztást, a közel 100 hektár kiterjedésű Nagymezőt. A Bükk-hegység szívében járunk.
A Nagymező önmagában nem olyan mellbevágó látványossága a Bükknek, mint például a Tar-kő vagy a Három-kő. Szelíd dombocskái, dolinái közt sétálva olyan érzése van az embernek, mintha az alföld homokfútta, buckás pusztáit járná. De ha belegondolunk, hogy a minket körbeölelő, tarka, őszi köpenyben pompázó buckák az ország legmagasabb csúcsai közé tartoznak, akkor érezhetjük igazán, hogy milyen különleges vidékre vetett a jó szerencsénk. Hihetetlen, de a közelben, nagyjából szemmagasságban hófehéren csillogó NATO-radar gömbje a Felső-Borovnyákon éppen ezerméteres magasságban kukucskál.
Az egykori zöld, ma zöld kereszt jelzésen, a lipicai ménes fennsíki istállóját mellőzve indulunk vissza Bánkútra. Évszázados, göcsörtös bükkösöket is magunk mögött hagyva, a turistaház mellett elhaladva egy utolsó, húszperces sétát követően a túra talán legemlékezetesebb látványt nyújtó pontja következik, a 956 méter magas Bálványon álló régi, jövőre kereken 70 éves, a közelmúltban felújított Petőfi-kilátó, mely az ország egyik legszebb körpanorámáját adja tiszta időben.
Keleten a Felső-Borovnyák emelkedik, dél felé fordulva a Bükk-fennsík tárul elénk, majd nyugati irányba tekintve a Mátrától a Karancs-vidéken át egészen a Börzsönyig szállhat a kíváncsi tekintet. Nekem ez sem volt elég, bár felhős volt az idő, de vártam, mert pontosan tudtam, hogy mire számíthatok itt, a Bükk koronájának északi peremén. Esteledett, fagypont körül járt a hőmérséklet, keleti szél fújt, és egyszer csak lassan, de annál biztosabban elkezdett feltűnni valahol messze, a látóhatáron, a lengyel határ mentén hófehér csipkéivel szikrázóan csillogón a Felvidék koronája, a még innen, légvonalban kb. 140 kilométerről is csodálatosan szép Magas-Tátra! Elképesztő látvány volt, alig tudtam szabadulni tőle, a kezem már kezdett odafagyni a kilátó vaskorlátjához, de még mindig szájtátva bámultam, még sosem láttam ilyen tisztán.
Itt említem meg, hogy ha valaki hasonló élményben szeretne részesülni, akkor a legbiztosabb, ha egy mínuszokkal tarkított téli napon, hidegfront után, lehetőleg kristálytiszta, kora reggeli, felhőmentes időben felmegy Bánkútra, majd egy húszperces sétával felkapaszkodik a Petőfi-kilátóba, akkor nagyon jó eséllyel meg fogja kapni, amiért eljött.
Szinte már teljesen besötétedett, amikor lebattyogtam a Bánkúti turistaház mellett várakozó autómhoz, majd miután a kocsi fűtésének köszönhetően kiengedtem valamelyest, elégedetten, élményekkel telve indultam haza.
Szöveg és fotók: Konfár Tibor
Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!
Teljesítménytúrázás kutyával
Négylábú túratársammal idén ősszel a 30 kilométeres Börzsöny vándortúrát, és a könnyed Téli tókerülő 15-ös távját abszolváltuk. Mostanra szokásunk lett felkerekedni és együtt teljesítménytúrázni, így kiléphetünk kicsit a komfortzónánkból. Az ilyen helyzetekben válnak szorosabbá leginkább a barátságok, s nincs ez másképp a mi kapcsolatunk esetében sem.
→ TovábbÖrményország keleten innen, nyugaton túl
„És aludni mikor fogtok?” – kérdezte Hovhannes a taxiban, aki maga sem emlékszik, hogy ő mikor aludt utoljára. Hajnali érkezésünk miatt a kérdés jogos, de aludni majd csak este fogunk, messzire kell még eljutnunk aznap. Jerevánt elhagyva kopár dombok szegélyezik az utat, markánsan más a táj, mint nálunk. Furcsán kacskaringóznak a feliratok, próbáljuk kisilabizálni az elsuhanó örmény betűket, mindhiába. Majd felbukkan a Szeván-tó kéken csillogó vize, már ránézni is frissítő.
→ TovábbEgy nap az Országos Kéktúrán, Tapolcától Tördemicig
Az alábbi túraleírásból kiderül, milyen élmény egyedül felfedezni a legismertebb túraútvonalunk egyik legkülönlegesebb szakaszát a Balaton-melléki tanúhegyeket is megmászva. Egy rövid spoilerezés: a Kéken sosincs egyedül az ember.
→ Tovább