A Budakeszi Vadasparkon nem múlik semmi, ha gyerekcsalogatásról van szó: egy komplett őshüllőparkkal bővítették a látnivalóik sorát. Gyerekekkel teszteltük le.
Hároméves Marci fiam odafelé a kocsiban némi aggodalommal a hangjában érdeklődött, hogy „szabadon lesznek-e a dinók”. Valószínűleg nem adtam számára megnyugtató választ, mert nem tűnt túl lelkesnek a programtól, viszont a hatéves bátyja majd kibújt a bőréből, és már arra készült, hogy fogakat és csontokat fog kiásni, mint tavaly nyáron a veszprémi állatkert őshüllőparkjában.
Vasárnap 11 körül hosszú sor jelezte a Budakeszi Vadaspark bejáratánál, hogy nem csak mi szereztünk tudomást a pénteken (június 16-án) átadott Dinó Parkról, amit sajnos külön nem, csak a vadasparkkal együtt lehet meglátogatni. Ez azért kár, mert kizárólag kombinált jegyet lehet venni (felnőtt 2900 forint, gyerek 1600 forint) így anyagilag kissé megterhelő a látogatás, ha csak a dinókra vagyunk kíváncsiak és a vadaspark többi részét nem szeretnénk megnézni.
Az új részleget a szomszédos erdőből kerítették le, és a táblákon kívül egy mozgó dinoszaurusz is jelzi, hogy jó irányba haladunk. A Dinó Park műanyag kapujáról messziről látszik, hogy jelen esetben is a műfaj egy nagy klasszikusa, a Jurassic Park adta az ihletet, és akárcsak a mozifilm, a budakeszi létesítmény is a tudományosság és a szórakoztatás vékony határmezsgyéjén próbál lavírozni. A bejárat mellett rögtön egy játszótér és két meglovagolható dinó fogadja a célközönséget, míg a szülők a tényleg igényesen kidolgozott, kétnyelvű információs táblák olvasásával csaphatják agyon az időt, és rettegve figyelhetik, hogy gyermekeik mikor veszik észre a stratégiai helyre telepített ajándékboltot.
A mintegy kéthektárnyi erdős területen 21 őshüllőhasonmást szórtak szét egy tanösvény mentén, fajleíró táblákkal kiegészítve. A 21 dinóból hat mozgásra és hangadásra is képes, amit mozgásérzékelőkkel és akkumulátorokkal oldottak meg. Az utolsó simítások elvégzése után vélhetően jobban eldugják majd a vezetékeket, mert egyik-másik hüllő lábánál jól láthatóan kanyargott a tápkábel. Érdekes, hogy mekkora a szórás a makettek kidolgozása között, valamelyik teljesen élethű, míg jó pár úgy néz ki, mint egy igényes játszótér díszlete. Különösen szegény mozgó Triceratops tűnt olyannak, mint egy emésztési zavarokkal küzdő, Fukushimát megjárt kaméleon.
A dinók között kanyargó ösvény játékokat is rejt, hol egy ugróiskola, hol egy teke, hol egy óriási csúzli igyekszik feldobni a hangulatot. Kár, hogy a teke habszivacsgolyóját már valakinek sikerült letépnie, viszont a „lődd le a T-Rex-et!” fantázianevű játéknak nagy sikere volt. A kijárathoz visszakanyarodva a már említett játszótér, ajándékbolt és kötelező fotókészítő helyek várják a nagyérdeműt, viszont sajnos „műásatásra” nem gondoltak, így ezúttal elmaradt a homokban való csontkeresés. Én mondjuk nem dőltem a kardomba emiatt, mert így nem kellett az autóból egy fél homokozót kiporszívózni utólag.
