Diszeltől Balatonhenyéig

Diszelen már viszonylag korán elhagytam a szállásomat. Besétáltam a falu nem túl nagy kínálatú élelmiszerboltjába, aztán az aszfaltúton visszatértem a K jelzésre. A jelzés is ezen az aszfaltúton halad egy rövid szakaszon, majd balra lekanyarodik egy nemzeti parkos táblánál. Van rajta jelzés, de eléggé felgazosodva.

Ezután következett a túra legproblémásabb szakasza. Az egyik telektulajdonos 5-10 darab, házilag fabrikált táblán hirdeti, hogy az az út az ő magánútja, még a turistajelzéseket is - úgy, ahogy - lekapargatta. Feljebb nagyon elhanyagolt, gazos útszakasz jött rengeteg csalánnal, benőtt ösvénnyel. A jelzéseket is keresni kell, errefelé ritkábbak. De legalább a lassabb tempómban összetalálkozhattam ezzel a cuki zöld busszal.

1 / 11

Gyorsan elneveztem Hugónak, aztán mentem tovább. A hegyről azért itt-ott már irtják a gazt, ennek jele volt a fanyesedékeket rakodó gép is. A gazból kiérve egy felhagyott szőlőst kellett kerülnöm, majd hol erdősebb, hol szőlősebb, nyitottabb szakaszok jöttek. A kőkereszttől már jobb az út. A keresztet elhagyva négyfelé (!) ágazik az út, a harmadikat kell választani, amelyik a legmeredekebben indul lefelé.

Hamarosan leértem egy „betonteknős” útra, itt már jól tudtam haladni. Ez visz be Mindszentkálla legfelső házaihoz. A K jelzés viszont a temetőnél egy jobb-, majd balkanyaros cikkcakkal kerül. A falut elhagyva még egy kicsit egyenesen mentem az aszfaltúton, majd balra lekanyarodtam a lovaspóló klub felé. Oda nem mentem be, előtte jobbra elkanyarodva visz az út, a pólópályát viszont így is lehet látni. A pólópálya után egy kanyar, és már ott is vannak a szentbékkállai kőtenger csodás sziklái.

2 / 11

A sziklás gerinc túlsó végében ismét rátaláltam egy laposabb szikladarabon a jelzésre, itt kell lemenni. A sziklák lassan elmaradnak az erdőben, az út levisz egy emelkedés nélküli földútra (egy fa vadászlesnél), majd egy üres fülkés kálváriasorra kanyarodtam rá.

3 / 11

A végén egy kőkereszt felirata hirdeti: „Szerelmeseim, ha így szeretett minket az Isten, nekünk is kell egymást szeretnünk.” Beérve Szentbékkállára először kanyargós az út - régi házak között, nagyon hangulatos utcán indul, de aztán figyelnem kellett nagyon, mert több kanyar, leágazás következik a falu széle mentén.

4 / 11

A Kőtenger Panzió után még balra, aztán feljebb jobbra be a csalánosba, hogy felérjünk egy rövidebb kaptató tetején a velétei palotaromhoz.

5 / 11

A valóban romos rom után a temetőhöz értem ki, ezután a K nem megy tovább a templomhoz, hanem lejön Szentbékkálla legfelső házai közé. A templom alatt van legalább egy információs tábla egy fehérre meszelt, buszmegállóra hajazó kis építményben. A faluba leérve balra jön egy kerthelyiséges presszó, itt van a bélyegző a kút padok felőli oldalán. Itt be is ültem egy üdítőre, kicsit lepihentem.

6 / 11

A presszóban inkább csak inni lehet, de van két étterem is. Az egyik pár lépéssel lejjebb, a kereszteződésben jobbra nézve - nagyon hangulatos kerttel és kissé magas árfekvéssel. A másik a Kék mentén tovább, a falu végét jelző táblánál, az Öreg-hegy fogadó - én itt ültem le ebédelni, jót ettem egy nagyon szépen rendben tartott helyen. Továbbindulva az autóút mentén tettem egy rövid kitérőt jobbra. Csak 200 méter séta a töttöskáli rom.

7 / 11

1296-ban említették először Töttöskál falut, mint amelyben királyi udvarnokok laktak. 1531-re elnéptelenedett. A templom a 12-13. században épült. A 19. század elején még miséző helyként használták, de 1876-ban már romként írták le. Mára csak néhány falmaradványa áll, az egykori kapu helyén fa dúcolás védi a boltív maradványait a beomlástól. A romtól visszafelé sétálva szép kilátás nyílik a környező hegyekre.

Visszatérve a K jelzésre, feljebb, egy hófehérre mázolt kereszt érintése után egy kis éren átlépve, majd ettől a szürke présháztól a víz mentén felfelé haladva hamar elértem az Öreghegyi-kúthoz. Itt nem kifolyóból, hanem egy medencéből tölthettem meg a vizespalackomat, és egy picit hűsölhettem is a kőpadon, hallgatva a víz kedves csobogását, és a távolban felhangzó fűnyírók hangját. Feljebb egy nagy U alakot ír le az út, az alsó részén gyönyörűen helyreállított házakkal, a felső részén szép kilátással.

8 / 11

Ezután besűrűsödik a növényzet, így jutottam el egy egészen meghökkentő kompozícióhoz, ahol népi motívumokkal díszített, székely rovásírásos kapun buddhista imák és idézetek libegtek. Itt balra kellett fordulni, indult a nagyobb emelkedő, helyenként kőfallal megtámogatva. Ez visz fel az Eötvös Károly-kilátóhoz. Kevésbé ismert ez a kilátó, mint a Balaton partjánál állók, pedig az innen előtáruló panoráma is csodálatos. A legfelső szintről szinte az egész Káli-medence látható, tiszta időben még a Balaton is felbukkan egészen a távolban. Közelebb pedig a tanúhegyek: a Badacsony, a Gulács, a szigligeti Várhegy.

9 / 11

A kilátóból továbbindulva hamarosan egy kopárabb fennsíkra értem, ahol néhány kisebb tó is található. A K jelzés a Bika-tó mellett halad el, ezt egy kis kitérőt beiktatva körbe is sétáltam. A tó felett még folytatódott a kopárság, a délutáni fényekben nagyon szép sétát kínálva a sziklagyepes tájon, késő délutáni súrlófényben. Ennek a szakasznak a végén erősebb lejtésnek indult az út, egy mély szurdok, a Vaskapu oldalában vezetett el a falu feletti házakig. Már egészen narancsos, esti fények között értem be Balatonhenyére.