Az azért vicces, amikor a gyorsított személy indul késve - gondoltam magamban a vonaton. Dorogon a vasútállomás aluljárójából felérve jobbra fordultam, és már indultam is a szép napsütésben túrázni. Az üzletsornál kell balra letérni, majd egy kis parkocskában Petőfi szobra mellett elhaladni, aztán a kápolnánál jobbra térni. A városból kiérve át egy fahídon, majd a kis szántóföld felső oldalán, az akácosban vezet tovább az út. Az enyhe emelkedő tetején pár lépést balra kitérve az egykori lencsehegyi bányaüzem felé lehet elnézni.

1 / 13

Az emelkedés tetejénél elértem a 117-es utat. Pár lépés balra, majd az út túloldalán az autókat kitiltó korláton átlépve visz tovább az út. Itt már be is értem Kesztölcre. Kétszintes házak között visz a jelzés az utcákon át. A falu felsőbb részén van egy árnyas, pados sarok, ha szeretnél leülni, itt kellemesen megteheted. A térképemen még jelzett büfé (na jó, kábé kocsma) már megszűnt, úgyhogy vendéglátás, bolt csak a falu közepén lehet, a kék vonalán már nincs. Kesztölc után szőlőskertek között emelkedik az út, visszanézve szép kilátás nyílik (már innen is) a településre. Feljebb érve pedig egyszer csak felbukkan az Öreg-szirt.

2 / 13

Elértem a villanypásztort, majd az a sarkon jobbra kanyarodik - itt megy el a kék jelzés is jobbra. Érdemes még 50 métert egyenesen továbbmenni a zöldön, magasabbra érve ugyanis szépen belátható az egész Kesztölci-medence.

3 / 13

A zöldtől elköszönve a hegy szirtjei alatt, a villanypásztor mentén haladt tovább az utam. Innen szépen végig lehet nézni a sziklafalat, amelynek tetejéről siklóernyősök rajtoltak ottjártamkor. A hegy szirtjei alatti vízszintes rész végén erdőbe értem - egész eddig többnyire a napon jártam, kellett is a naptej. Az erdős részen már inkább lejt az út, amíg egy sorompónál ki nem értem az aszfaltútra. Elég gyér a forgalom, így nem jelent gondot ezen besétálni Klastrompusztára.

4 / 13

Itt remek büfé-étterem van, meleg ebéddel, kávéval, innivalókkal, minden jóval. A kerítés sarkán található a bélyegző, ne feledkezz meg róla. A büfével szemben van egy nagy tisztás is. Feljebb sétálva pár nyaralóház következett, aztán egy kék kút, ha vizespalackot szeretnél tölteni. Itt találkoztam össze egy nagyon félős kutyával - valószínűleg egyszer igencsak elbánhattak vele, mert láthatóan félt az emberektől. Kapott egy szelet husit, azzal boldogan eliszkolt. Aztán ebből a kereszteződésből már látszottak az egykori pálos kolostor romjai. (Bélyegző itt is található.)

5 / 13

A kolostor megtekintése után továbbindulva a kéken szinte csak pár lépés, és felbukkan balra egy kék barlang jelzés. Itt érdemes kitérni, egy pár száz méteres út visz fel a Legény- és a Leány-barlanghoz. Eleinte enyhébben emelkedik az út, a barlangok előtti 100 méter viszont meredek kaptató felfelé. A kék barlanghoz becsatlakozik a piros barlang jelzés is, feljebb pedig szét is válnak. Először a kék barlang jelzésen mentem fel.

6 / 13

7 / 13

Utána a piros barlang jelzést is kipróbáltam. Összetalálkoztam egy bácsival, aki éppen az üreg mélyéről hordott fel köveket, törmeléket. Egy másnapi barlangbejárásra készítette elő a terepet. Ha beljebb mész, látni fogod, hogy ennek a barlangnak van felfelé egy kürtője is, ki lehet látni.

8 / 13

A barlangok után visszatértem a kék jelzésre, és széles földúton mentem tovább az erdőben. Az utolsó, jókora fák után egy tisztás tetejéhez értem. Innen egyenesen, enyhén ereszkedve haladtam tovább. Egy idő után a fák, bokrok túloldalán lesz egy kis ösvény, arra visz tovább a jelzés. Itt már csak szépen ereszkedni kell végig lefelé, amíg a földek, fák mentén be nem érsz Piliscsévre. Én tettem még egy kitérőt, a kék kör jelzésen kisétáltam a pincesorra, majd visszafelé a tóhoz is.

9 / 13

10 / 13

A pincéhez vezető úton nem kell az autóúton mászkálnod, mellette, a kis töltésen vezet egy klassz kis ösvény. A visszaúton elnéztem egy kicsit a tó felé is, bár nem mentem be, mivel az egész körbe van kerítve. A faluban a templomba érdemes bekukucskálni, szép a berendezése.

11 / 13

De hogy a templom után megpillantott dolog mégis mi lehetett, arról fogalmam sincs. Rettenetes fejű asszonyok ülnek egy nádfalú szobában egy terített asztal körül, elöl vasrács, az asztalon szódás palackok. Vajon ez melyik kultúrkörhöz tartozhat?

12 / 13

A falun úgyis végig kell sétálni, tehát mehetsz is bátran tovább. Találtam egy tájházat vagy helytörténeti gyűjteményt is, de az nem volt nyitva. Az egyik épületen, egy emléktáblán „elvtársi szeretettel” emlékeznek Jurkovics Bélára, az 1956-os ellenforradalom hősére - hogy ez a tábla hogyan élte túl a rendszerváltás óta eltelt évtizedeket, azt nem tudom. Lejjebb először egy egyszerűbb kocsmát értem el, itt ittam is egy sört, de lehet, hogy érdemes lett volna még lejjebb menni, és az 51A szám alatti Müllner pubba térni be, az valahogy színvonalasabbnak tűnt.

Az út lenti végétől kell jobban figyelni a jelzéseket. A szovjet emlékmű és katonai temető előtt kell balra fordulni a Temető utcába, majd feljebb erről is letérni balra, a Szilvás utcába. Ez visz ki Piliscsévről, a végén be az erdőbe, a fenyők közé.

A túra Piliscsabáig csak egy pontot említ még, a kék kör jelzés becsatlakozásánál egy Wass Albert-fát. A kereszteződésben tényleg áll egy nagyobb fa, de semmi nem utalt Wass Albertre. Vagy rossz fát néztem, vagy nincs is mit nézni, nem tudom.

13 / 13

A széles, de elég homokos, laza talajú úton fenyők állnak, majd a végénél már inkább akácos részen vitt le az út Piliscsabára. Itt még a földút mellett is gyönyörű házak sorakoztak, elég gazdag településnek tűnt. A jelzés a vasútállomáshoz visz, az utolsó szakasznál, a Wesselényi utca alsó végénél egy villanyoszlopon van a bélyegző. A vasútállomás egészen rendezett, de az esti órákban már nem volt nyitva a pénztár. Kalauz meg nem jött a vonaton Újpestig se, úgyhogy ingyen jöttem haza.

Képek és szöveg: Papp Géza - kektura.blog.hu

Az előző szakaszról itt olvashatsz.