Egerszalók, a „magyar Pamukkale”
A képeket látva azt hihetnénk, hogy valóban a híres törökországi Pamukkaléban járunk. A fotók viszont nem ott, hanem a Heves megyei Egerszalók mellett készültek.
1961-ben a község mellett a geológusok olaj és gáz után kutattak, amikor is a szénhidrogének helyett a 405-410 méter közötti vízadóból 65 °C-os termálvizet kezdett termelni a kút. A kutat később lezárták, viszont a hibás kútfejszerelvény és egyéb emberi „mulasztások” miatt a kút „ereszteni” kezdett.
A felszínre új, kisebb nyomású és hőmérsékletű körülmények közé érkező termálvízből fokozatosan elkezdődött az addig oldott meszes anyag kicsapódása. Az oldott kalcium-karbonát kiválása miatt egy különleges formájú és fehér színű mésztufából álló domb születése kezdődött el, amelynek képződése még napjainkban is tart (kb. 1200 m²). A mélyben egy eocén korú meszes összletből oldja ki a forró víz a karbonátot, és hozza magával a felszín felé, napjainkban 2350 liter/perces vízhozammal.
Egy érdekes adat, hogy izotópos vizsgálatok alapján megállapították, hogy a mélyből feltörő víz 18 000-20 000 éves, azaz ennyi ideje cirkulál a mélyben, ennyi idővel ezelőtt esett le csapadékként, és szivárgott le a földkéreg különböző mélységű zónáiba.
1987-ben egy második kutat is fúrtak még (426 méterről 68 °C-os termálvíz), amelyre a másik kúttal együtt egy kis fürdőtelep épült ki. A gyógyvíz közepes oldottanyag-tartalmú, kalcium-nátrium-hidrogénkarbonátos jellegű kemény, fluoridos, kénes termálvíz. A víz 30 nyomelemet tartalmaz: 12 biológiailag nélkülözhetetlen, 7 általánosan kedvező hatású és 11 ismeretlen hatású. A romantikus kis hangulatú fürdőtelep helyére több mint 10 évvel ezelőtt egy wellness-szálloda épült, amely teljesen felülírta a terület eredeti állapotát.
A fentiekből is láthatjuk, hogy az egerszalóki, napjainkban már védett „sódomb” nem létezne, ha nem kutattak volna a szakemberek annak idején nyersanyag után Egerszalók mellett. Ezek alapján viszont kijelenthetjük, hogy a „magyar Pamukkale” valóban idézőjeles elnevezés, hisz a törökországi megfelelője természetes földtani képződmény.
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
Forrás: akovekmeselnek.hu
A cikk először 2019 februárjában jelent meg nálunk.
Kővé vált élőlények nyomában
2025.02.11.Az üledékes kőzetek terepi tanulmányozása közben gyakran megakadhat a tekintetünk korábban élt növények és állatok maradványain. A különféle típusú ősmaradványok (kövületek vagy fosszíliák) a földtörténet irdatlan hosszának egy viszonylag jól behatárolható szakaszát képviselhetik, és vizsgálatukkal nem csak az adott kőzet kora, hanem a lerakódás őskörnyezete is rekonstruálható. Írásunkban természetesen nem tudjuk az összes egykoron élt élőlény maradványát lajstromba venni, de az ősmaradvánnyá válás (fosszilizáció) alapvető típusait szívesen olvasóink elé tárjuk.
→ Tovább
Az Országos Kéktúra legnagyobb szurdoka, az Upponyi-szoros
2024.03.28.Bizonyára sokan hallottak már az Tordai-hasadékról vagy a Békás-szorosról Erdélyben, de ha választ kéne adni arra, hogy melyik hazánk legnagyobb szurdoka, nem biztos, hogy mindenki tudná a megoldást. Ahhoz, hogy láthassuk ezt a fenséges csodát, a Bükk „árnyékában” elhelyezkedő Upponyi-hegységbe kell elzarándokolnunk.
→ Tovább
A Szomolyai-kaptárkövek rejtelmei
2024.01.04.Bemutatjuk hazánk legtöbb – összesen 117 – fülkével rendelkező kaptárkőcsoportját.
→ Tovább
Az erdélyi Kárpátok könnyen elérhető "sűrítménye" a Pádis-fennsík.
Hallottál már a déli határ mellett húzódó magyar Maginot-vonalról?
Szigetvárat nem csak egyszer ostromolták meg, de csak egyszer sikerült bevenni.
