A Magyar Természetjáró Szövetség mély szomorúsággal fogadta a hírt, hogy Kőrösi Zoltán író, a Kékvándor című könyv szövegének gondozója, Burger Barna barátja és alkotótársa február ötödikén elhagyta a földi turistautakat.
Kőrösi Zoltán író, Burger Barna fotográfus és Győri Tamás József az MTSZ igazgatója a Kékvándor budapesti bemutatóján
Nem is olyan rég még az Országos Kéktúrán, dunántúli túrájára kísérte el a fotográfust. A Kékvándor képanyagának válogatása közben jegyezte le Barna élményeit és öntötte formába azt. Kőrösi Zoltán nem csak szerkesztője, hanem társszerzője is volt a különleges könyvnek, melyet azóta német és angol nyelven is kiadott a Magyar Természetjáró Szövetség. A Kékvándor hazai és berlini bemutatóján, a Petőfi Irodalmi Múzeum Művészbarátságok című sorozatán is lelkesen beszélt a túrákon szerzett élményeiről.
Burger Barna, Christina Kuncze műfordító és Kőrösi Zoltán a Kékvándor berlini bemutatóján
“ Szerettem volna, ha Zoli velem tart az Országos Kéktúrán - meséli Burger Barna - de sokáig ellenállt. Amikor a felsőörsi házuk mellett mentem el a kék jelzésen, és meglátogattam, akkor mégis úgy döntött, velem jön. Napokig tapostuk az ösvényeket együtt a Balaton-felvidéken. Mindig felemelő érzés volt a társaságában lenni. 53 évesen is rendkívül bölcs volt, minden tettének volt célja és értelme. Lassan élt, szerette az életet, nagyon pontosan és tisztán látott mindent. Zoli nagyon sok időt töltött a felsőörsi házában. Legalább fél évet lakott ott tavaly, márciustól októberig. Egy falubéli kutya naponta meglátogatta, és szép lassan barátok lettek. Csoki kutya végül Budapestre költözött új gazdájával, akit ő választott magának. Zoli pedig mindenhova magával vitte új barátját, elválaszthatatlanok lettek. Csoki kutya az utolsó sétáinkra is elkísért minket a Pilisben. Ma itt gyújtottunk gyertyát Zoliért a feleségemmel. Kőrösi Zoltán kiváló ember volt, és Magyarország szerelmese. Minden írása hazánkról szólt. Tanárom volt és nem csak abban, amire én magam is csak az Országos Kéktúra végigjárása során jöttem rá: hogy ez az ország egy gyönyörű hely. Úgy, ahogy van, mindennel és mindennek ellenére, csak szeretni lehet! Négy könyvet készítettünk közösen, számomra hatalmas élmény volt vele a munka. Nem tudok elég hálás lenni a sorsnak, hogy ez megadatott.”
Kőrösi Zoltán: Avar (részlet)
Nézze meg, én nagyon is szeretek az avarban sétálni, nem érdekel a vizes cipő, de még a sár se, nincs annál jobb, mint túrni a leveleket és közben érezni a szagukat, a föld szaga és a rothadás szaga, ami előjön belőlük, főleg így, a sok eső után, mindig arra gondolok, olyan ez, mint körülöttünk annyi más, fényes sárgának mutatja magát, de ha feltúrod, előtűnik alóla az elmúlás, a lehullott levél, amiből trágya lesz.
A Magyar Természetjáró Szövetség, mint a Kékvándor kiadója, ezzel a néhány képpel tiszteleg Kőrösi Zoltán előtt.
Kőrösi Zoltán a Kéken (fotó: Burger Barna)
Burger Barna és Kőrösi Zoltán árnyéka a Kéken (fotó: Burger Barna)
Az alkotók egyik kedvenc képe a Kékvándorból (fotó: Burger Barna)
