Bea Johnson teljes ruhatárával és a család egyévnyi szemetével indult előadói körútra. Azoknak, akik nem ismerik a hölgyet, bizonyára abszurditásnak tűnhet ez a mondat, ha azonban eláruljuk, hogy Bea Johnson a hulladékmentes életmód legismertebb arca, teljes ruhatára egyetlen bőröndbe, a család éves szemete pedig egy befőttes üvegbe belefér, máris értelmet nyer minden.
Ma már világszerte és itthon is egyre több híve van a hulladékmentes életmódnak és az egyszerűbb életre való törekvésnek. Az irányzat egyik legismertebb alakja, Bea Johnson tavalyi látogatása után a napokban ismét Budapesten járt.
A francia származású, Kaliforniában élő Bea Johnson 2009-ben, a hulladékmentes életmód úttörőjeként indította el blogját. Ma már világszerte ismerik a kétgyermekes anyát, aki családjával egy év alatt olyan kevés szemetet termel, hogy a teljes mennyiség egyetlen kis befőttes üvegben elfér. Mostani budapesti látogatásának apropója, hogy könyve magyarul is megjelent. A Zero Waste otthon tele van remek praktikával és gyakorlati tanáccsal, melyek segítségével bárki elindulhat a hulladékmentesség felé vezető úton.
Bea természetesen most is magával hozta az emblematikus befőttes üveget, benne 2017-es szemetükkel, melynek az interjú során a mélyére is néztünk. Az üvegben olyan apróságok vannak, mint például az újrahasználható fogkefék elhasználódott, nem komposztálható sörtéje, a mosogató cserére szorult tömítőgyűrűje, néhány ruhacímke és egy gyógyszer csomagolása.
Meg kell tanulni nemet mondani
Bea Johnsont és az általa képviselt hulladékmentes életmódot már egy korábbi cikkünkben részletesen is bemutattuk. Most ahogy közel tíz év távlatából visszatekint a kezdetekre, azt mondja a legnehezebb az volt, hogy megtalálja az egyensúlyt, és egy olyan életmódot alakítson ki, amely valóban fenntartható hosszú távon is.
„Az elején a cél érdekében egészen szélsőséges módszerek irányába is elmentem. Például WC papír helyett mohát próbáltam használni, ecettel mostam hajat, elkezdtem saját vajat, sajtot és kefirt csinálni otthon, aminek az lett az eredménye, hogy a kefirgombák miatt már hosszabb időre elmenni sem tudtunk otthonról, hisz etetni kellett őket. Olyanok voltak, mint a kis háziállatok, akiket nem lehet magukra hagyni.” Egy idő után rájött, hogy ez az életmód így nem fenntartható, mert a módszerek egy része rengeteg időt vett el, ecetszagú haja pedig a férjét készítette ki. Azóta a kefirt boltban veszi, ahol a saját üvegébe mérik azt ki, a vajat sem ő köpüli már, ez egyébként az egyetlen dolog, amit csomagolva vesznek, és a hálószobájukban is helyreállt a világ rendje, miután nem próbálkozott többet ecetes hajmosással.
Számos dolgot azonban továbbra sem a boltban vásárol, hanem ő maga készíti el, a mustártól, a kenyéren át az ajakbalzsamig, és számos olyan módszert használ, amelyeket már a nagyszüleink is ismertek, csak mára már feledésbe merültek. A takarítás során a vegyszerek helyett például mosószódát vagy szódabikarbónát használ, de a sminkje is saját gyártmány, az arcpirosítót céklaléből, a púdert kukoricakeményítőből, barna szemhéjfestékjét pedig kakaóporból készíti.
Hamar rájött arra is, hogy a hulladékmentesség nem otthon, hanem a kapun kívül kezdődik, azzal, hogy már a vásárlásnál megpróbálunk csomagolásmentes termékeket választani, visszautasítjuk az ingyen kínált ajándékokat, és megkérjük a rokonokat, barátokat, hogy ne hozzanak felesleges tárgyakat, puszta kedvességből sem.
Egyszerűbb és boldogabb élet
A minimalizmusnak, az élet egyszerűsítésének már itthon is egyre több követője van. Beáék egy költözés után jöttek rá, hogy a holmijaik nagy részére semmi szükségük nincs. „Sosem voltam az a típus, aki szentimentális okokból ragaszkodik a tárgyakhoz, de korábban sok mindent megtartottam, mondván, hátha egyszer még szükségem lesz rá, vagy hátha egyszer megint divatos lesz. De rájöttem, a tárgyak pillanatok alatt eltűnnek, és minden helyettesíthető. Az egyetlen, amihez ragaszkodom, azok a családi fényképek, amelyek valóban pótolhatatlanok.”
Beának két fia van, akik ma már 16 és 18 évesek. Az emberben felmerül, két fiatal fiú nem biztos, hogy örömmel fogadja az ilyen drasztikusnak tűnő életmódbeli változásokat, Bea azonban másképp látja. „Gondoljunk bele, mi az, amire egy tinédzsernek szüksége van? Egy számítógép és egy okostelefon, és ez az ő életükből sem hiányzik. Ráadásul ők maguk építették saját számítógépeiket, így ha valami elromlik, meg is tudják azt javítani, az okostelefonokat pedig használtan vettük nekik. A ruháikat is használtan vesszük, de ez nem okoz problémát számukra, de az tény, hogy sokkal kevesebb ruhájuk van, mint a többi gyereknek, pólóból például összesen hét, hosszú nadrágból pedig három van nekik.”
Bea teljes gardróbja is elfér egyetlen bőröndben, így nem okoz gondot számára, hogy mit pakoljon el egy utazásra, hisz jöhet vele az egész ruhatár. Azt azonban nem tagadja, egy tartalmas, sokoldalú ruhásszekrény összeállítása időigényes, Beának két évre volt szüksége a saját ruhatára kialakításához.
Csomagolásmentes üzenet
Az utóbbi években az emberek egyre környezettudatosabbak, de vajon mit ér ez, ha közben a nagyvállalatok nem tesznek meg minden tőlük telhetőt? „A változás a vásárlók kezében van. A cégek csak azt gyártják, amit a vásárlók megvesznek. Épp ezért mondom, nem dőlhetünk hátra és nem mondhatjuk azt, hogy ez nem a mi felelősségünk. Minden egyes alkalommal, amikor egy túlcsomagolt árut megveszünk, azt üzenjük a gyártóknak, hogy mi imádjuk azt, hogy agyoncsomagoljátok az áruitokat, folytassátok csak így tovább! A pénzünkkel támogatjuk őket és a módszereiket.”
Bea világszerte számos példát lát arra, hogy a nagy szupermarketek is bevezetnek csomagolásmentes árukat, mert látják, hogy igény van rá, ahogy világszerte sorra nyílnak már a csomagolásmentes üzletek is. Vannak például olyan nagy vállalatok is, amelyek észreveszik azt az egyre szélesebb réteget, amely számára fontos a környezettudatos életmód, és az, hogy egyre kevesebb hulladékot termeljenek. Nemrég Beát például az egyik világhírű bútorgyártó cég kereste meg, hogy kikérje a véleményét azzal kapcsolatban, hogy a hozzá hasonló elveket valló emberek számára milyen termékek, milyen alapanyagok lennének hasznosak és megfelelők.
Bea időről-időre nyakába veszi a világot, hogy előadásokat tartson. Azt mondja a hulladékmentes életmód felé vezető úton egyértelműen Európa jár az élen, ezen belül is elsősorban a francia nyelvű területek, például Franciaország, Svájc és Belgium francia ajkú országrészei. Bea szerint ennek egyik oka az, hogy itt egész más az emberek ételekhez fűződő viszonya. „Európában fantasztikus termelői piacok vannak. Most jártam például a macedón fővárosban, Skopjéban, ahol elámultam, mi minden van a piacon. Az USA-ban sajnos nincsenek ilyenek. Próbaképpen egyszer Franciaországban megcsináltam a heti bevásárlásunkat, a család számára szükséges élelmiszerek 99 %-át meg tudtam venni a piacon. A termelői piac nemcsak azért jó, mert személyes kapcsolatod van a termelővel, de a saját tárolóedényeket, zacskókat is szívesebben fogadják, hisz ezekkel nekik is pénzt spórolsz.”
Bea évek óta járja a világot, hogy minél több emberrel megismertesse a hulladékmentes életmódot, és eloszlassa az ezzel kapcsolatos tévhiteket. Szeretne minél több olyan helyre eljutni, ahol még nem hallottak erről, ahol még szükség van arra, hogy kis helyi közösségek szerveződjenek, akik később helyben tudnak majd dolgozni azon, egyre népszerűbbé tegyék ezt az életmódot.
A hulladékmentes életmód hazai képviselőjével, Kump Edinával a Turista Magazin 2017. novemberi számában beszélgettünk.
Kapcsolódó cikkek:
A család, amely nem termel szemetet
Gilisztakomposztáló a konyhában
Hegyi tavaktól az óceánokig, a mikroműanyagok már mindenütt ott vannak
