Mosolygósak, fiatalok, és tele vannak kalandvággyal. Fadgyas Enikő és Boros Balázs úgy döntött, hogy bringával elkerekeznek egészen Új-Zélandig, hogy bebizonyítsák országnak-világnak, környezetet terhelő eszközök nélkül is lehet utazni. A Turista Magazin a kontinensen átívelő túrán Iránban érte utol őket.
Idén március 21-én indultatok el Budapestről, a 0. kilométerkőtől. Mi motivált titeket arra, hogy belevágjatok a több ezer kilométeres kalandba, és miért pont bringával?
Mindkettőnknek régi álma volt eljutni Ázsiába. Arra gondoltunk, hogy még családalapítás előtt jó lenne megtenni ezt a túrát, de ha már útnak indulunk, akkor menjünk hosszabb időre. Azért esett a választásunk a kerékpárra, mert azt tartjuk a legalkalmasabb eszköznek arra, hogy több országot fedezzünk fel vele. Nem szennyezi a környezetet, elismerően mosolyognak az emberek, ha meglátnak minket, és olcsó vele utazni.
Nem mindennapi kalandra vállalkoztatok. Megosztanátok a Turista Magazin olvasóival, hogy mi a pontos útvonal, és a túra végcélja?
Magyarország-Szerbia-Bulgária-Törökország-Irán-Türkmenisztán-Üzbegisztán-Kirgizisztán-Kína-Mongólia-Tibet-Nepál-India-Banglades-Mianmar-Laosz-Vietnam-Kambodzsa-Thaiföld-Malajzia-Indonézia-Ausztrália-Új-Zéland szerepel a tervünkben. Ez természetesen egy álomútvonal, nem biztos, hogy mindenhová eljutunk, és az is lehet, hogy időközben kedvet kapunk egy listán nem szereplő országhoz. Sok minden közbejöhet, elég csak a néhány héttel ezelőtti nepáli földrengésre gondolni. A cél most egyelőre Új-Zéland, ott egy picit szeretnénk megpihenni, lehet, hogy dolgozni fogunk, és utána kitaláljuk, hogyan tovább.
Milyen elvek szerint állítottátok össze az útvonalat?
Csak nagy vonalakban terveztük meg a teljes szakaszt. A legfontosabb szempont a biztonság volt. Kitaláltuk, hogy merre mennénk egy-egy országban, de ez már Szerbiában felborult, és másfelé vettük az irányt. Van egy táblázatunk, ami alapján haladunk, és menet közben azt egészítjük ki.
Bizonyára sokan gondolják úgy, hogy egy ilyen út speciális előkészületeket kíván. Nektek hogyan telt az utazás előtti időszak?
Sok utazási blogot, fórumot olvastunk, tanácsot kértünk kerékpárosoktól. Mindketten túrázunk, nagyjából tudtuk, mire lesz szükségünk, a túrabolt, aki szponzorként mellénk állt, szakmailag is segített minket. Fizikailag a 848 km-es Alföldi Kéktúrán készültünk fel, amely Szekszárdtól Sátoraljaújhelyig tart. Télen teljesítettük, gyalog és kerékpárral jártuk végig.
Mire figyeljen az, aki a jövőben követi a példátokat, és mi a legfontosabb tapasztalatotok, ami hasznos lehet számára?
Amikor hosszú útra indul az ember, és meghatározott keretből gazdálkodik, akkor ne a szükséges felszerelésen spóroljon. Az út előtt a legjobb minőségű holmikat szerezze be. Nem túl vicces szakadó hóesésében beázott cipőben, kabátban tekerni. Várja ki az akciókat, amit lehet, vegyen meg használtan, de ne olcsó, gagyi felszereléssel keljen útra. Sok bosszúságtól megkímélheti magát. Nagyon hasznos magunkkal vinni egy kis úti szótárt, amibe házilag is össze lehet állítani a legfontosabb kifejezéseket. A mutogatás is működik - ez saját tapasztalatunk -, de színesebb a beszélgetés a helyiekkel, ha tudunk pár szót a nyelvükön, és nagyon értékelik, ha próbálkozik az ember. Szívmelengető az is, ha van nálunk néhány fénykép a családunkról, Magyarországról, amit meg lehet mutatni nekik. Egy szegény családnál például kellemetlen helyzetet teremthet, ha előkapjuk a drága laptopot vagy tabletet.
Ha most indulnátok el, mit csinálnátok másképp?
Azt valljuk, nincs szükség komolyabb kerékpáros múltra vagy edzettségi szintre ahhoz, hogy valaki útra keljen. Fel kell ülni a bringára és el kell kezdeni tekerni, az ember kondíciója alakul útközben. Ezt ma is így gondoljuk. A mi bringáink nem sokkal indulás előtt lettek készen, kevés időnk volt kipróbálni őket. Azt tanácsolnám bárkinek, aki a világba indul kerekezni, hogy mielőtt nekivág az útnak, kicsit szokjon össze a biciklijével.
Van-e olyan használati tárgy, amire nagy szükségetek lenne, de nem vittétek, vagy elvittétek, és teljesen fölöslegesnek bizonyult?
Olyan, ami nagyon fontos lenne, de nem hoztuk el, nincs, hála istennek. Néhány ruhaneműt kiraktunk a barátainknál Szegeden, ők visszajutatták a szüleinkhez. Elsőre mindenki túlpakolja magát.
Mit vártok az út megtételétől?
Önmagunk és a világ megismerését. Új kultúrákkal, emberekkel szeretnénk megismerkedni. Izgalmas részesévé válni egy-egy ország vagy népcsoport mindennapjainak, meghallgatni, hogy miként gondolkodnak a világról, vagy arról a kis szegletéről, amit ismernek. Jó érzés kifürkészni, mi a fontos az életükben, és közben szájtátva csodálni a szebbnél szebb tájakat. Azt valljuk, hogy az ajtón túl van az élet. Ki kell jönni a „dobozból”.
Mi idáig a legpozitívabb, legviccesebb, legértékesebb tapasztalatotok?
A legpozitívabb élményünk idáig az, ahogy az emberek fogadnak minket. Nagy szeretettel és segítőkészséggel fordulnak felénk. A legviccesebb helyzet az első bringás világutazóval való találkozás volt: Joaqhin Chiléből repült át, és utánfutós bringájával járja Európát, amiben egy kutyakölyök csücsül. A legértékesebb tapasztalatunk pedig az, hogy minden helyzet megoldódik előbb-utóbb. Mindenkinek azt tanácsolnám, hogy ne hagyatkozzon a másoktól és médiából hallott hírekre, ítéletekre.
Mi volt a legnehezebb az eddig megtett út alatt?
A hideg időt eléggé megszenvedtük. A táskákból való folyamatos ki-be pakolás egy idő után kezd unalmassá és néha bosszantóvá válni.
Melyik ország volt a legszebb számotokra bringás szemmel, és hol voltak a legközvetlenebbek a lakók?
Nehéz rangsorolni, mert az összes ország, ahol megfordultunk idáig (Szerbia, Bulgária, Törökország), gyönyörű. Minden országban találtunk olyan szépséget, ami egyedi és mindig emlékezni fogunk rá. Törökországban a kurd emberek voltak a legkedvesebbek velünk. Pár napja Iránban vagyunk, ami híres vendégszerető lakóiról. Meglátjuk.
Találkoztatok-e olyan emberekkel, akikkel nagy élmény volt megismerkedni?
Igen, már most sok szép emlékünk van. Köztük egy szerbiai pap, akinél egy estét töltöttünk, és éjszakába nyúlóan beszélgettünk a Google Translator segítségével. Vagy említhetnénk a gyalogos, motoros, bringás utazókat, akik ugyanolyan lelkesek voltak, mint mi. Megemlítenénk azt a két török benzinkutas srácot is, akik megmentettek minket egy hóvihartól, vagy a kis kurd falut és lakóit, ahová turistaként érkeztünk és jó barátként távoztunk. Mi voltunk az első kerékpáros utazók a falu történelmében.
Milyen különleges ételt, italt fogyasztottatok az út során?
Legjobban a házi készítésű ételeket-italokat szeretjük: kecske- és birkajoghurt, ayran és sajt, kemencében sütött kenyér, sosem látott hegyi növények, lépes méz. Több családnál volt szerencsénk kipróbálni a házi kosztot.
Kaptok-e valamilyen anyagi támogatást itthonról, és hogyan tartjátok a kapcsolatot a szeretteitekkel?
A felszereléshez kaptunk hozzájárulást még az út előtt. A honlapunkon (magunkutjan.hu/hu/) lehet képeslapot kérni, és cserébe lehet minket támogatni. Ami a képeslapvásárlás és -küldés árából megmarad, azt megesszük. A közvetlen családtagokkal interneten kommunikálunk. Ha nincs rá lehetőség, akkor időnként küldünk SMS-t a szűk családnak, hogy megnyugtassuk őket, jól vagyunk.
Mikor tervezitek a visszatérést Magyarországra, és szeretnétek-e könyvet, beszámolót az útról, hogy még többen részesüljenek az élményeitekből?
Körülbelül másfél évesre terveztük az utat. Utána valószínűleg hazamegyünk. Gondolkodunk megjelenéseken, de még nem körvonalazódott semmi biztos. Majd ha újra otthon leszünk.
Itt követheted Enikőt és Balázst a Facebookon
Az interjú a Turista Magazin 2015. júniusi számában jelent meg. A világjáró pár azóta elérte Krigizisztánt, és folytatják útjukat Kína felé. További kalandjaikról a magazin szeptemberi számában olvashattok.
