Emlékek, kalandozások, elődeink életének pislákoló jelei Veszprém megye egykor szebb napokat látott műkincsei között.
A Sümeget Devecserrel összekötő országút mentén fekvő Gyepükajánba beérkezve oda-vissza végigautóztuk a nem túl nagy települést, amíg végre megkaptuk az eligazítást. A falu közepén kihelyezett tájékoztató tábla csupán apró pöttyként jelöli a nagykeszi templomromot, amelynek közepéből az idők során öles fa nőtt ki. A feltételezések szerint a 12. vagy a 13. században kezdhették el építeni ezt a templomot, amely jelenleg egy mező közepén, mindentől távol emelkedik, így az ide ellátogatónak van egy olyan érzése, hogy teljesen kiszakadt a 21. századi világból. Itt nem pittyeg a telefon (alig van térerő), nem jönnek az ímélek, senki sem zavar bennünket.
A romos templomnak és a belőle kinőtt, zöldellő fának az összképe romantikát sugároz. A templom és a közeli Nagykeszi település elpusztult ugyan, de az élet nem, hiszen a fa megléte mutatja azt, hogy ezen a vidéken is vannak olyan dolgok, amelyeket nem lehetett megsemmisíteni. A modern kor egyetlen jelképe az a 2000. június 4-én felállított emléktábla, amelyen megemlékeznek a török korban elpusztított Nagykesziről. Mindazok, akik kíváncsiak erre a csodára, jó időben autóval is eljuthatnak a templomrom közelébe. Ám eső után senkinek sem ajánlom ezt, mert a gépkocsi könyörtelenül elsüllyedhet a felázott földúton. Egy-egy napfelkelte vagy naplemente itteni megtekintése azonban örök emlék maradhat mindenki számára. A templomrom környéke télen is gyönyörű, főleg akkor, ha hó borítja a tájat. Ekkor mindenképpen érdemes visszatérni ide.
Az ódörögdi romot benőtte az erdő
Az viszont, hogy másfél órával később megtaláltuk az erdőben rejtőzködő ódörögdi templomromot, csakis a véletlennek és feleségem jó megérzésének köszönhettem. Már Ódörögd megközelítése sem volt egyszerű, de a térkép alapos tanulmányozása után ezt a feladatot sikerült teljesíteni. A pici faluban - amely közigazgatásilag Zalahaláp külterülete - egyetlen ember forgolódott, ő is a füvet nyírta. Kissé bizonytalanul mutatott a közeli erdő felé, szerinte arra kell keresnünk a romot. Később egy kutyáját sétáltató német nő jött velünk szembe, de érdemi információval ő sem szolgált. Végül amolyan minden mindegy alapon, „erdőiránt” indultunk el. Jó negyedórája haladtunk, de sem romnak, sem egyéb építménynek még az árnyékát sem láttuk.
Aztán egyszer csak jobbra tőlünk, a fák mögött, mintha egy tisztás körvonalai bukkantak volna elő. Letértünk az útról, meneteltünk még másfél percet, majd a fák közül előbukkant az ódörögdi templomrom. Ez a rom maga a teljes titokzatosság. Egyes feljegyzések szerint az utolsó misét 1958-ban tartotta itt egy pap. Ennek idén van 58 éve. Szinte hihetetlen, ha ránézünk a romra. Mármint az, hogy hat évtizeddel ezelőtt itt még lehetett misét tartani. Az egykori templomhoz tartozó kriptát Ódörögd egykoron leggazdagabb családja építtette. A dongaboltozat beszakadt, majd az egész torony pusztulásnak indult. Nincs, aki megállítsa. És ezt roppant szomorúan írom le. Egyszerűen felfoghatatlan, hogy miért hagyjuk tönkremenni egykori templomainkat, műemlékeinket. Ha ez így megy tovább, az ódörögdi romot unokáink egészen biztosan nem fogják látni.
Elénk tárult a Balaton-felvidék legszebb panorámája
Szerencsére nem mindenhol ennyire tragikus a helyzet. A Szentantalfa felett emelkedő hegyen lévő Szent Balázs-templom maga a mese. Szentantalfán már csak néhány iránymutató tábla hiányzik a turisták teljes boldogságához. Ha Tagyon, vagyis a Káli-medence felől érkezünk, akkor Szentantalfa közepén kell jobbra fordulni. Egy kezdetben bitumenes, később kavicsos út vezet fel a hegyre, ahol pár perces vezetés után szintén a jobb oldalon bukkan fel a Szent Balázs-templom. Másfél kilométerre vagyunk a falutól, körülöttünk mindenütt szőlők és présházak díszelegnek. A templomtól a kilátás egészen lenyűgöző. Nemcsak az alant elterülő Káli-medence, hanem a szintén közeli Balaton látványa ad szenzációs összképet.
Maga a templom is remekmű, hiszen az álló tornya szinte teljes épségben maradt ránk, s a falak is sokkal jobb állapotban voltak, mint akár Ódörögdön, akár Gyepükajánon. Az Árpád-korban létező Szentbalázs település utolsó épített tanúja előtt álltunk. Egy 1958-ban megjelent könyv nagyon érdekes epizódot említ meg a Szent Balázs-templommal kapcsolatban. 1930-ban az egész templomot megvásárolta egy bizonyos Lancz György, aki kisebb átalakítások után berendezkedett benne. Csakhogy a történet nem ennyire egyszerű. Későbbi kutatások arról adtak hírt, hogy a romot nem 1930-ban, hanem 1926-ban vették meg, és nem Lancz György volt a vásárló, hanem az osztrák Jörg Adolf Lanz von Liebenfels báró. Ő volt az, aki Lancz György álnéven egészen 1945-ig a templomban lakott. Majd a szovjet hadsereg megérkezésekor szőrén-szálán eltűnt a hegyről, soha többet nem hallott róla senki. Egyszer majd biztosan kiderül a teljes igazság ezzel a történettel kapcsolatban.
Dörgicsén tobzódhatunk a templomromokban
Túránk utolsó etapjaként a Szentantalfától nem túl távoli Dörgicsére kellett átautóznunk. Dörgicse három romtemplommal is büszkélkedhet. A kisdörgicsei mellett a felső-, valamint az alsódörgicsei templomrom is csodálatos látvánnyal szolgál. Mindhármat a 11-12. században építették. A látogatókra a legnagyobb hatást mindenképpen az alsódörgicsei Boldogasszony-templom gyakorolja. 22 méter magas oromfala egyszerűen káprázatos. A fal messziről uralja a tájat. Első írásos említése 1268-ból származik. Érdekesség, hogy egy 1816-os feljegyzésben már romtemplomként említik meg. Később csak a rendszeres felújítás és a folyamatos restaurálás mentette meg a teljes pusztulástól. Ma ez a Balaton-felvidék egyik legimpozánsabb romtemploma. A környezete is teljesen rendben van, hiszen körülötte rendszeresen nyírják a gyepet, és nagyszerű pihenőhelyeket is kialakítottak.
A cikk megjelent a Turista Magazin 2016. októberi számában.
Kapcsolódó cikkünk:
Öt kolostorrom, amit vétek lenne kihagyni
Aszfaltkoptató bringatúra a Balaton-felvidéken
