Élet a Kéken 5. rész - Dorogtól Visegrádig

Az Országos Kéktúra 12-16. etapja egy-egy túranap alatt bejárható szakaszokra osztja fel azt a hatalmas ómegát, amelyet az útvonal Dorog és Visegrád között tesz meg. Dorogról, a Dorogi-medencéből indulva felkapaszkodik a Pilisi-hegyek gerincének oldalába, majd leszalad Piliscsabára. Délkelet felé tartva érkezik a Budai-hegyek kistáj területére, ahol megmássza a Nagy-Szénást (550 m). Az útvonal érinti Hűvösvölgyet, majd az Árpád-kilátónál éri el az ómega csúcsát, s itt fordul vissza a Dunakanyar felé. A Hármashatár-hegy (495 m) megmászása után észak-északnyugat felé haladva keresztezi a Pilisvörösvári-árkot, így újra visszatér a Pilisbe, majd a Dobogó-kőnél éri el ezen a szakaszon a legmagasabb pontot (700 m). Dobogókő után a Visegrádi-hegységben teszi meg hátralevő útvonalát Visegrádig.

Szerző:
Horváth Béla
Fotó:
Horváth Béla
Gulyás Attila
2014. május 30.

Az Országos Kéktúra 12-16. etapja egy-egy túranap alatt bejárható szakaszokra osztja fel azt a hatalmas ómegát, amelyet az útvonal Dorog és Visegrád között tesz meg. Dorogról, a Dorogi-medencéből indulva felkapaszkodik a Pilisi-hegyek gerincének oldalába, majd leszalad Piliscsabára. Délkelet felé tartva érkezik a Budai-hegyek kistáj területére, ahol megmássza a Nagy-Szénást (550 m). Az útvonal érinti Hűvösvölgyet, majd az Árpád-kilátónál éri el az ómega csúcsát, s itt fordul vissza a Dunakanyar felé. A Hármashatár-hegy (495 m) megmászása után észak-északnyugat felé haladva keresztezi a Pilisvörösvári-árkot, így újra visszatér a Pilisbe, majd a Dobogó-kőnél éri el ezen a szakaszon a legmagasabb pontot (700 m). Dobogókő után a Visegrádi-hegységben teszi meg hátralevő útvonalát Visegrádig.

A Dorog és Visegrád közötti ómega

Ez a hatalmas, több mint száz kilométer hosszú, ómega alakú kanyarulat nem volt benne az Országos Kéktúra eredeti (1930-as években létrehozott) útvonalában. Csak a II. világháború után festették fel, hogy az útvonalat behozhassák a Budai-hegység szívébe, a hűvösvölgyi úttörővasút (ma Gyermekvasút) végállomására. Az eredeti útvonal Klastrompusztáról a Pilis-nyergen keresztül szinte egyenesen kapaszkodott fel Dobogókőre egy kevesebb mint 7 kilométer hosszú útvonalon. Ez a jelenlegi „ómegakanyar” nyaka. Jelenleg az Országos Kéktúra Klastrompuszta és Dobogókő között egy több mint 65 kilométer hosszú útvonalon kanyarog.

 

 

Kéktúra Budapesten: kilátás a belvároshoz legközelebbi pontról, az Árpád-kilátóból 

 

Ahol a felfestett kék jelzések megszakadnak
Ha valaki azt állítja magáról, hogy végigjárta az Országos Kéktúra útvonalán az Írott-kőtől Hollóházáig tartó teljes távot, ne higgyünk neki! Volt legalább egy pont, ahol valamilyen közlekedési eszközre kellett szállnia, méghozzá Visegrád és Nagymaros között. A felfestett kék sávjelzések ugyanis véget érnek Visegrádon, a kompkikötőben, hogy aztán a Duna túlsó partján, az ottani kompkikötő aszfaltos rámpáján folytatódhassanak.

 

 

Átkelés a Dunán

 

Hogy kerül Eger vára Pilisborosjenő határába?
A turistatérképet böngésző kéktúrázó Pilisborosjenő határában, a Nagy-Kevély lábainál, egy érdekes „objektumot” fedezhet fel: Eger várának romjait! A romok mellé általában ki is írják a térképeken ezt a szöveget. De hogyan kerülhet Eger vára ide, Budapest szomszédságába? A válasz egyszerű: itt forgatták 1968-ben Várkonyi Zoltán rendezésében Gárdonyi Géza Egri csillagok című regényének filmváltozatát. Az akkori idők legjobb magyar színészeit felvonultató filmben a török sereg megostromolta Eger várát, és mivel nem akarták az eredeti erősséget ilyen viszontagságoknak kitenni, megépítették ezt a díszletet Pilisborosjenő mellett, amelyet ostrom alá vettek, sőt fel is gyújtottak a forgatás alatt! A romok sokáig elfeledetten álltak a mezőn, de a vasbeton merevítéssel készített kőfalak túlságosan időtállónak bizonyultak, így aztán a kirándulók egy idő után felfedezték maguknak azokat. Jelenleg sem vezet ide felfestett turistajelzés, de megtekintése csupán pár száz méteres letérést jelent az OKT útvonaláról.

 

 

A magyar turistaság születése - Dobogókő
Dobogókőn a kéktúrázók első útja általában a gerincen álló Eötvös Loránd menedékházhoz vezet, hogy pecsételhessenek az igazolófüzeteikbe. Rendszerint észre sem veszik a turistaház mellett álló öreg faépületet, pedig a hazai természetjárás kezdeteinek tanúja ez a ház! Homlokzatára festett betűk hirdetik: Báró Eötvös Loránd Menedékház. Belsejében egy turistamúzeum működik.

 


Csodálatos kilátás a Pilisre - Zsíros-hegy
Szinte minden kéktúrázó megcsodálja az 550 méter magas Nagy-Szénásról nyíló, tényleg fantasztikus körpanorámát. Kevesen tudják viszont, hogy pár száz lépésnyi letéréssel az Országos Kéktúra útvonaláról egy talán még ennél is szebb panorámát nyújtó pontra lehet kisétálni a zsíros-hegyi tisztásról. A rétről, a turistaház romjaitól induló kék háromszögjelzés először egy pici kapaszkodással megmássza az Alsó-Zsíros-hegy csúcsát, majd kijut egy, a hegyoldalból előreugró sziklafok tetejére. Innen félköríves kilátás nyílik a medenceszerűen kiszélesedő Pilisvörösvári-árokra és a túlsó oldalán álló Pilis-gerinc szinte teljes hosszára, a Nagy-Kevélytől egészen a Kesztölc feletti Kétágú-hegyig. A kilátópont másik különlegessége az, hogy Pilisszentiván a lábunk alatt terül el, így a magasból szinte minden ház udvarára beláthatunk.

 


 

Pálos emlékhely - Klastrompuszta
A pálos rend az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrend. Boldog Özséb esztergomi kanonok alapította 1250-ben, amikor remeteként élve maga köré gyűjtötte a pilisi remetéket. Kis templomot és monostort építettek a mai Klastrompusztán a szent kereszt tiszteletére. A monostort 1526-ban az Esztergomig vonuló törökök felégették, a hely elnéptelenedett, a romokat pedig visszafoglalta a természet. A klastrompusztai maradványokat 1959 és 1961 között tárták fel, jelenleg látogathatók, de a kutatás még napjainkban is tart.

 

 

Vadregényes vidéken - A pilisszentkereszti Szurdok
A Szurdokot a Kovács-patak (más néven Dera patak) vágta útja során a Pilis kőzettömbjébe. A patak a Pilis-tető és a Dobogó-kő közötti völgyben ered. Általában kis csermelyként csobog a völgy alján, s csak hóolvadáskor és hosszabb esős időszakokban mutatja meg igazi erejét. Az Országos Kéktúra a csobánkai Szent-kút felől érkezve hirtelen ér be - egy erdei pihenő padjai és asztalai után - a meredek falú szurdokvölgybe. Utunk hol a völgy jobb, hol a bal oldalában vezet, attól függően, hogy hol van éppen talpalatnyi szélességű hely az ösvény számára. Az átjutást egyik oldalról a másikra kis fahidak biztosítják. A patakmederben megcsodálhatjuk az ember nagyságú sziklákat. Feljebb érve a szurdokvölgyben a sziklák eltűnnek, később a völgy kinyílik, majd a nemrég felavatott Fekete-hegyi turistaházhoz vezető kék négyszögjelzés elágazása után megérkezünk Pilisszentkereszt utcáira. A Szurdok szépsége csak a Pilis és a Visegrádi-hegység másik két híres szurdokvölgyéhez, a Rám-szakadékhoz és a Holdvilág-árokhoz mérhető.

 


Velünk élő történelem - Visegrád
A fellegvártól egy meredek ösvényen jutunk le Visegrádra. A kéktúra útvonala meglehetősen röviden vág át a településen a kompkikötőhöz. Ha szeretnénk megtekinteni Mátyás király reneszánsz palotáját és a Salamon-tornyot, akkor a mindkettőt érintő K+ jelzésen tehetjük meg ezt. A kompkikötő rámpájának alján, a Duna hullámainál fejezzük be az Országos Kéktúra dunántúli felét, hogy aztán a túlsó parton, az Északi-középhegységben folytassuk utunkat.

 

 

Kaland a Kéken - Mozgalmas éjszaka a Szurdoknál
Már sokszor kísértem csoportokat az Országos Kéktúra útvonalán - nemcsak magyarokat, külföldieket is. 2007 szeptemberében három izraeli egyetemistával hozott össze a sors, akik öt napot szántak arra, hogy sátorral járják végig a Visegrádi-hegységet és a Börzsönyt. A túrázásban jártas csoportokat általában egy-két napon keresztül szoktam elkísérni. Ilyenkor megmutatom nekik a térképolvasás és a jelzéskeresés fortélyait, aztán elválnak útjaink: ők indulnak tovább, én pedig hazatérek. Így tettem ezzel a csoporttal is.
 
Délután indultunk helyközi autóbusszal az Árpád hídnál lévő buszállomásról. Naplemente táján érkeztünk meg a Nagykovácsi puszta (Pilisszentkereszt) nevű megállóba, ahonnan néhány perc alatt leballagtunk a Szurdok alsó végén lévő mezőre, a közismert piknikezőhelyre. Sátorállítás után még sokáig fennmaradtunk, tüzet gyújtottunk az egyik tűzrakóhelyen, s angolul beszélgettünk mindenféléről. Valamikor tíz óra után kergetett csak a hálózsákjainkba minket az egyre jobban lehűlő levegő.
 
Szeptember vége lévén, már jócskán benne jártunk az őszi vadászidényben. Ilyenkor óvatosan kell sátorhelyet választani - jobb települések, utak, turistaházak közelében maradni. Így terveztem meg én is túrát. Miután bevackoltam magamat a hálózsákomban, már éppen elnyomott volna az álom, amikor járkálásra lettem figyelmes a sátrunk környékén. Lépések jöttek-mentek, halk beszélgetés nesze és zseblámpák fénye szűrődött be a sátramba. Ennek már a fele sem tréfa! Kibújtam a jó meleg hálózsákból, magamra kaptam a ruhámat, és előbújtam a sátorból. Óriási volt a sürgölődés a Szurdok alsó végén lévő réten, a sátortáborunkban, de nem felnőttek, vadászok mászkáltak a környéken, hanem kisebb csoportokban, rajokban gyerekek! Mint kiderült, éjszakai tájékozódási versenyt tartanak az erdőben, és többen úgy gondolták, a mi táborunk is egy ellenőrzőpont a kijelölt pályán.
 
Egy pillanat alatt elröppent az álom a szememből. Úgy láttam, a túratársaim is felébredtek, mert lámpafény szűrődött elő a sátrukból. Röviden elmondtam nekik, mi a helyzet, és mivel arra az álláspontra jutottunk, hogy amíg a gyerekek itt vannak, úgysem lesz alvás, felélesztettük a sátrak mellett a tüzet, majd újra kiültünk beszélgetni. Csak jóval éjfél után nyugodott meg a helyzet, és mentek fel a gyerekek a településre, a szállásukra. Másnap persze kissé álmosan indult a reggel: csak kilenc felé indultunk az utunkra. A következő estét a Pap-réten töltöttük az erdei pihenő padjai, asztalai mellett, száz lépésre az erdészház kapujától. A második túranapunk késő délutánján búcsúztam el a fiataloktól, amikor ők Nagymaroson elindultak a kempingbe, én pedig a vasútállomás felé vettem az irányt.
 
Velük kapcsolatban egyetlen érzés maradt meg bennem a mai napig - a csodálat, hogy olyan áhítattal járták az erdőket, mintha templomban lennének. Sivatagos hazájukhoz szokva (ahol minden növényt öntözni kell, hogy megmaradjon) el sem akarták hinni nekem, hogy nálunk az erdő csak úgy nő magától, anélkül hogy bárki különösebben törődne vele. Azt hiszem, sok embertársunkból ez a fajta áhítat hiányzik az erdőket járva, hiszen megszokták: van, létezik, úgyhogy nem kell becsülniük, törődniük vele.
 

 

 

 

 

 


 

Cikkajánló