A DDK-t bemutató sorozatunk mostani részében az abaligeti vasútállomásáról folytatjuk utunkat, hogy Abaliget érintésével felkapaszkodjunk a Mecsek gerincére, ahonnan a Jakab-hegyen át Árpádtetőig vándorlunk. Célállomásunk nem DDK-pecsételőhely, innen azonban könnyedén és mindössze negyedóra alatt eljuthatunk busszal Pécsre, ahol szállást kereshetünk magunknak. Az alábbi egynapos túra sok látnivalót tartogat, ezért gazdálkodjunk okosan az idővel.
Abaliget
Tempótól függően nagyjából egy-másfél óra alatt érjük el a vasútállomásról az Abaliget határában található Csónakázótavat, majd a parti sétányon a barlang bejáratát. A földtani képződmény bejárati ürege már 1758-ban is ismert volt, akkor a falu plébánosa tartotta benne a borát, innen ered a régies „Pap lika” elnevezés. Elsőként a barlangban fakadó forrás táplálta patakra épített malom molnárja, Mattenheim József járta be, amikor a patak elapadásának okát kereste.
Fotó: Horváth Béla
A könnyebb látogathatóság miatt a barlang száját már a 19. században is többször tágították, s Chalupni János plébános 1884-ben a barlangban futó patak fölé 36 tölgyfa hidat készíttetett. 1957-re építették ki a járdákat és a korlátokat, amelyeket az ezredfordulón teljesen felújítottak. A barlang állandó, 12,6 °C-os hőmérséklete és magas, 97%-os páratartalma jó hatással van a légzőszervi megbetegedésekben szenvedőkre. A Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság által „működtetett” barlang vezetett túrákon egész évben látogatható. Érdemes megkerülni a Csónakázótavat is a parti sétányokon, s ha időnk engedi, csónakot bérelve még vízre is szállhatunk.
Fotó: Burger Barna
Babás-szerkövek
A Mecsek gerincére vezető hosszú kaptató rögtön a barlangtól való indulásnál kezdődik. Hosszú és kimerítő kapaszkodással érünk fel a Jakab-hegy lapos tetejére, a hallstatti kultúra népeinek halomsírjai közé. A fennsíkon átvágva érkezünk meg a hegy meredeken leszakadó déli peremére, ahol a kék háromszög jelzések csábítanak a Babás-szerkövekhez vezető letéréshez. Ezeket és később a piros háromszög jelzéseket követve érjük el jelentős szintvesztéssel a környezetükből kipreparálódott sziklaalakzatokat.
Ha már idáig leereszkedtünk, érdemes végigsétálnunk a piros háromszög jelzés ösvényén, egészen a Jubileumi keresztig A 220 millió éves üledékes kőzetből a környezeti hatásokra kipreparálódott szerkövektől szép kilátás nyílik a Mecsek déli lábánál fekvő településekre, Kővágószőlősre és Cserkútra. A Babás-szerkövek felkeresése (a meredek ereszkedéssel és visszakapaszkodással) nagyjából egyórás letérést jelent a kéktúra útvonaláról.
Fotó: Tóth Judit
Kilátás a Zsongor-kőről
A Jakab-hegy peremétől pár perces sétával érhetjük el - itt már ismét a kék sáv jelzéseket követve - a Zsongor-kő kilátópontjára vezető letérést. Érdemes megtennünk ezt az egészen rövid kitérőt, ugyanis a kilátópontról fejedelmi panoráma nyílik a Mecsek déli előterére és a hegység lábainál fekvő településekre. Itt ugyanazok a vöröses homokkősziklák bukkannak felszínre, mint amilyeneket korábban láttunk a szerköveknél, ám e hatalmas lépcsőket formáló sziklák között egy meredeken lejtő színházi nézőtéren érezhetjük magunkat. Már ezekre a sziklákra letelepedve is csodálatos panoráma tárul elénk, de a kevésbé szédülősek a sziklák közül szinte kiugró kilátópontra is kisétálhatnak.
Romok a Jakab-hegyen
Fotó: Horváth Béla
A Zsongor-kőtől újabb pár percnyi séta után érjük el a középkori pálos kolostor romjait. A kolostort Burgundiai Bertalan pécsi püspök alapította 1225-ben. A gótikus stílusú épületet később többször is átalakították, de több évszázados virágzás után a szerzetesek 1543-ban, feltehetően a török veszély miatt elhagyták, és évszázadokig lakatlanul állt. Csak 1736-ban költözött ismét élet a falak közé, amikor Fonyó Sándor pécsi nagyprépost felépíttette a templomot, és barokk stílusú kolostorépületet emeltetett a romokra.
A másodvirágzás nem tartott sokáig, II. József az 1780-as években több más szerzetesrenddel együtt a pálosokat is feloszlatta, így a kolostort ismét elhagyták lakói A még emeletnyi magas falakat az 1930-as években hordták el egy erdészház építéséhez. A pálosok 1947-ben ismét visszatértek ide, a Jakab-hegyre, és a tisztás másik oldalán új templom és kolostor építésébe kezdtek, de a szerzetesrendek ismételt feloszlatása miatt 1951-ben a munkálatok félbeszakadtak. A templomtoronyból körbepillanthatunk a Jakab-hegy fennsíkszerű tetején.
Jakab-hegyi földsáncok
Fotó: Burger Barna
A kolostorromoktól hamar elérjük a Jakab-hegy fennsíkjának keleti peremét, ahol keresztezzük a korai vaskorban épült földsáncokat. A 6-10 méter magas töltéseket a hallstatti kultúra népei építhették i. e. 750 körül, akiknek a halomsírjaival a fennsíkra érkezve már találkozhattunk. Később a kelták foglalták el a földvárat, akik egészen a római hódításig kitartottak itt. A sánc egy nagyjából 550 × 800 méteres ellipszist kerít körül a fennsíkon, és éppen itt a legmagasabb, ahol a menedékes keleti oldalon a legnehezebb volt védeni az erődítést. Földutunk egyenesen átvág a sáncon, itt elbontották egy pár méteres szakaszon a falakat, és feltárul annak a belseje, a kövekkel, sziklákkal megerősített magja.
Érintett szakasz: Abaliget vá. - Pécs-Árpádtető
Táv: a 2013-as kiadású igazolófüzet szerint 26,23 km
Szint: a 2013-as kiadású igazolófüzet szerint 1005 méter szintemelkedés, 780 méter lejtés
Pecsételőhelyek: Abaliget vasútállomás, Abaligeti-barlang, Büdös-kúti kulcsosház, Fehér-kúti kulcsosház
A cikk megjelent a Turista Magazin 2015 szeptemberi számában.
Még több információ a kéktúráról
