A Raxra készülődtünk egy jó lazítós, őszbúcsúztató hegyi hétvégére a Bakancs Pista facebookos túracsoporttal, de a Karl Ludwig Haus, ahol aludtunk volna, a rossz időre tekintettel bemondta az unalmast. Azaz bezárt. Ezért új helyet kellett keresnünk november közepén, olyat, ami nincs lezárva, de mégis valamennyire hozza a magashegyi érzést.

1 / 16

Így került képbe a Kis-Fátra és látványos és izgalmas csúcsa, az 1609 méter magas Vežký Rozsutec, azaz Nagy-Rozsutec. Azért jutott eszembe, mert jártam már itt a két kisebb fiammal, és akkor megálltunk a Diery-szurdokok után a hegycsúcs előtti nyeregben.

Amit biztosan tudtam: a Kis-Fátra nagyon látványos, a szurdokai a Szlovák Paradicsommal vetekszenek, a Nagy-Rozsutec pedig egy szép, sziklás csúcs, nem kevés - 1000 méteres - szintemelkedéssel. Azaz, tökéletes volt a mostani célunknak.

Terhelyen (Terchová) szálltunk meg, amit tulajdonképpen simán nevezhetünk a Kis-Fátra fővárosának. A városkában dúl a Jánosík-kultusz, az itt élt szlovák nemzeti betyárról neveztek el mindent, utcát, vendéglőt, apartmant, sőt még szurdokot is. Egy nagyon korrekt, osztrák színvonalat hozó vendégházban laktunk, fejenként alig 20 euróért.

2 / 16

Mivel szombat estére értünk le Gabival (nem kapkodtuk el az indulást), már csak a becuccolás maradt. (A többiek délután az általam már korábban megénekelt Dolné diery szurdokvölgyet járták be.) Szóval a vacsorát még el kell mondanom, aztán rátérek a túrára is, mert elég érdekes vendéglőben ettünk: a Haluškáreňben.

A vendéglő a nevéből adódóan sztrapacskát kínált, mindenféle változatban. Volt káposztás (ez az amit a szlovákok strapačkynak hívnak), juhtúrós (ennek a szlovák neve már más: bryndzové halušky), baconos, füstölt, spenótos, sőt, csilisbabos is. Alapvetően a juhtúróst szeretem, de bele kellett kóstolni a csilisbe: hát, szerintem tévút. Na mindegy, egy jó mély sztrapacskás alvás után reggel megindultunk a Nagy-Rozsutecre. Ehhez be kellett autóznunk a Terhelyhez tartozó Stefanova üdülőfaluig (2-3 km), és onnan mentünk tovább gyalog.

3 / 16

Elég hamar bejutottunk a Podžiar kunyhóig, ahol rácsatlakoztunk a felső szurdokvölgybe vezető útra. Menet közben egy kutya is mellénk szegődött.

4 / 16

Jött is velünk a létrákig, de megakadt az egyik közepén, és szűkölni kezdett. Ezért ölben kellett levinni, és búcsút venni tőle. A búcsú nem volt egyszerű, mert a kutya csak mászott utánunk, és félő volt, hogy valahogy lepottyan. Végül csak elszöktünk előle, és létráztunk felfelé a szurdokon. A vízesésekből bőven ömlött a víz, de szerencsére nem esett se eső, se hó.

5 / 16

Feljebb érve aztán elkezdett hízni a lábunk alatt a hószőnyeg, és a két csúcs közötti nyeregben (Medzirozsutce, 1200 m) már simán 5-6 centi vastag volt. Ebből a nyeregből indul balra az út a Kis-Rozsutecre (1344 m), jobbra pedig a Nagy-Rozsutecre (1609 m). Mi természetesen a nehezebb úton mentünk tovább.

6 / 16

A súlyos, szürke felhők elkezdtek oszladozni, ami kétszeresen is jót jelentett: nem kapunk csapadékot a nyakunkba, és talán kilátásunk is lesz.

7 / 16

Az út maga egy tekergőző ösvény volt, néhány sziklásabb résszel, ahol láncok segítettek feljebb jutni. Egy ihletett pillanatban megpillantottuk startpontunkat, az üdülőfalut is.

8 / 16

Aztán függöny le újra.

9 / 16

A csúcson nagyon ráérősen eszegettünk, fotózkodtunk. Harsány ugatás kíséretében megérkezett lenti barátunk is, a kutya. Valahogy kerülőutakon vergődhetett fel.

10 / 16

Az biztos, hogy meghozta a jó időt, mert kezdett kisütni a nap.

11 / 16

Feljött utánunk vagy 30 lengyel túrázó is, kutyánk rögtön kolbászbarátságot kötött velük. A csapodár!

12 / 16

Nagyon jó volt fent a szikrázó napsütésben, de lassan el kellett kezdeni lefelé indulnunk.

13 / 16

Az ereszkedés nem volt egyszerű. Eljegesedett sziklán, lefagyott láncokba kapaszkodva másztunk lefelé. Nem a feljöveti úton mentünk, hanem egy rövidebben, egyenesen Stefanova felé, így körtúrává alakítva a túrát. (A fenti térképen a piros jelzésű út folytatása Medziholieig, ott pedig a zöldön balra.)

14 / 16

Visszapillantva ott magasodott fölöttünk a Nagy-Rozsutec meggyőző sziklatömbje.

15 / 16

Lejjebb érve elfogyott a hó, viszont a sáros latyakban óriásikat csúszkáltunk a lejtőn. A seggre esést nagy nehezen elkerültem, viszont combig összefröcsköltem magam sárral a szerencsétlen tapicskolásban.

16 / 16

Stefanovába érve a sár is elfogyott szerencsére. A falu három évvel ezelőtt is ki volt már kupálva, de azóta csak egyre bújtak ki a földből az újabb és újabb menő turistaházak. A szlovének után a szlovákok is kezdenek ráérezni arra, hogy a bakancsos turizmusban, túrázásban, outdoor sportokban is jó pénz van. És azt is tudják már, hogy ehhez megfelelő szolgáltatást is kell nyújtani.

Konklúzió: A Kis-Fátra nincs messze (280 km), Budapesttől 4,5 órát kell autózni Terhelyig. A hegység nagyon szép, érdekes: szurdokok, látványos hegycsúcsok sorakoznak benne. A szolgáltatás nyugati, de még mindig jóval olcsóbb. Egy laza őszi hétvégére nagyon jó választás.

Kommentelheted a posztot, ajánlhatsz más jó helyeket a Szép kilátás! blog Facebook-oldalán is, sőt lájkold a blogot, ha még nem tetted!