Első hó a Kis-Fátra legszebb csúcsán
Szurdokokon, vízeséseken át, az erdő titokzatos kutyájának kíséretében.
A Raxra készülődtünk egy jó lazítós, őszbúcsúztató hegyi hétvégére a Bakancs Pista facebookos túracsoporttal, de a Karl Ludwig Haus, ahol aludtunk volna, a rossz időre tekintettel bemondta az unalmast. Azaz bezárt. Ezért új helyet kellett keresnünk november közepén, olyat, ami nincs lezárva, de mégis valamennyire hozza a magashegyi érzést.
Így került képbe a Kis-Fátra és látványos és izgalmas csúcsa, az 1609 méter magas Vežký Rozsutec, azaz Nagy-Rozsutec. Azért jutott eszembe, mert jártam már itt a két kisebb fiammal, és akkor megálltunk a Diery-szurdokok után a hegycsúcs előtti nyeregben.
Amit biztosan tudtam: a Kis-Fátra nagyon látványos, a szurdokai a Szlovák Paradicsommal vetekszenek, a Nagy-Rozsutec pedig egy szép, sziklás csúcs, nem kevés - 1000 méteres - szintemelkedéssel. Azaz, tökéletes volt a mostani célunknak.
Terhelyen (Terchová) szálltunk meg, amit tulajdonképpen simán nevezhetünk a Kis-Fátra fővárosának. A városkában dúl a Jánosík-kultusz, az itt élt szlovák nemzeti betyárról neveztek el mindent, utcát, vendéglőt, apartmant, sőt még szurdokot is. Egy nagyon korrekt, osztrák színvonalat hozó vendégházban laktunk, fejenként alig 20 euróért.
Forrás: mapy.hiking.sk
Mivel szombat estére értünk le Gabival (nem kapkodtuk el az indulást), már csak a becuccolás maradt. (A többiek délután az általam már korábban megénekelt Dolné diery szurdokvölgyet járták be.) Szóval a vacsorát még el kell mondanom, aztán rátérek a túrára is, mert elég érdekes vendéglőben ettünk: a Halukáreňben.
A vendéglő a nevéből adódóan sztrapacskát kínált, mindenféle változatban. Volt káposztás (ez az amit a szlovákok strapačkynak hívnak), juhtúrós (ennek a szlovák neve már más: bryndzové haluky), baconos, füstölt, spenótos, sőt, csilisbabos is. Alapvetően a juhtúróst szeretem, de bele kellett kóstolni a csilisbe: hát, szerintem tévút. Na mindegy, egy jó mély sztrapacskás alvás után reggel megindultunk a Nagy-Rozsutecre. Ehhez be kellett autóznunk a Terhelyhez tartozó Stefanova üdülőfaluig (2-3 km), és onnan mentünk tovább gyalog.
Elég hamar bejutottunk a Podiar kunyhóig, ahol rácsatlakoztunk a felső szurdokvölgybe vezető útra. Menet közben egy kutya is mellénk szegődött.
Jött is velünk a létrákig, de megakadt az egyik közepén, és szűkölni kezdett. Ezért ölben kellett levinni, és búcsút venni tőle. A búcsú nem volt egyszerű, mert a kutya csak mászott utánunk, és félő volt, hogy valahogy lepottyan. Végül csak elszöktünk előle, és létráztunk felfelé a szurdokon. A vízesésekből bőven ömlött a víz, de szerencsére nem esett se eső, se hó.
Feljebb érve aztán elkezdett hízni a lábunk alatt a hószőnyeg, és a két csúcs közötti nyeregben (Medzirozsutce, 1200 m) már simán 5-6 centi vastag volt. Ebből a nyeregből indul balra az út a Kis-Rozsutecre (1344 m), jobbra pedig a Nagy-Rozsutecre (1609 m). Mi természetesen a nehezebb úton mentünk tovább.
A súlyos, szürke felhők elkezdtek oszladozni, ami kétszeresen is jót jelentett: nem kapunk csapadékot a nyakunkba, és talán kilátásunk is lesz.
Az út maga egy tekergőző ösvény volt, néhány sziklásabb résszel, ahol láncok segítettek feljebb jutni. Egy ihletett pillanatban megpillantottuk startpontunkat, az üdülőfalut is.
Aztán függöny le újra.
A csúcson nagyon ráérősen eszegettünk, fotózkodtunk. Harsány ugatás kíséretében megérkezett lenti barátunk is, a kutya. Valahogy kerülőutakon vergődhetett fel.
Az biztos, hogy meghozta a jó időt, mert kezdett kisütni a nap.
Feljött utánunk vagy 30 lengyel túrázó is, kutyánk rögtön kolbászbarátságot kötött velük. A csapodár!
Nagyon jó volt fent a szikrázó napsütésben, de lassan el kellett kezdeni lefelé indulnunk.
Az ereszkedés nem volt egyszerű. Eljegesedett sziklán, lefagyott láncokba kapaszkodva másztunk lefelé. Nem a feljöveti úton mentünk, hanem egy rövidebben, egyenesen Stefanova felé, így körtúrává alakítva a túrát. (A fenti térképen a piros jelzésű út folytatása Medziholieig, ott pedig a zöldön balra.)
Visszapillantva ott magasodott fölöttünk a Nagy-Rozsutec meggyőző sziklatömbje.
Lejjebb érve elfogyott a hó, viszont a sáros latyakban óriásikat csúszkáltunk a lejtőn. A seggre esést nagy nehezen elkerültem, viszont combig összefröcsköltem magam sárral a szerencsétlen tapicskolásban.
Stefanovába érve a sár is elfogyott szerencsére. A falu három évvel ezelőtt is ki volt már kupálva, de azóta csak egyre bújtak ki a földből az újabb és újabb menő turistaházak. A szlovének után a szlovákok is kezdenek ráérezni arra, hogy a bakancsos turizmusban, túrázásban, outdoor sportokban is jó pénz van. És azt is tudják már, hogy ehhez megfelelő szolgáltatást is kell nyújtani.
Konklúzió: A Kis-Fátra nincs messze (280 km), Budapesttől 4,5 órát kell autózni Terhelyig. A hegység nagyon szép, érdekes: szurdokok, látványos hegycsúcsok sorakoznak benne. A szolgáltatás nyugati, de még mindig jóval olcsóbb. Egy laza őszi hétvégére nagyon jó választás.
Kommentelheted a posztot, ajánlhatsz más jó helyeket a Szép kilátás! blog Facebook-oldalán is, sőt lájkold a blogot, ha még nem tetted!
Az Adria tetőterasza olyan, mint egy bizarr bolygófelszín
A makarskai riviéra felett 1500 méterrel különleges formavilágú, kopár, sziklás fennsík terül el: a Biokovo. Fel lehet jutni kerékpárral és autóval is, de igazán megismerni csak túrázva lehet. Pontosan ezt tettük.
→ TovábbSivatagi túra a berber sziklavárosokból a Star Wars-univerzumba
Kicsit vakartam a fejem, amikor lehetőségünk támadt Tunéziába utazni az ország idegenforgalmi hivatalának jóvoltából. A kétségkívül olcsó, de turistákkal teli tengerpartra nem voltunk túlzottan kíváncsiak, a sivatag pedig... Hát, nem kecsegtet sok látnivalóval. Nem is tévedhettünk volna nagyobbat. Az ország belső régiójában fura elegyet alkot az ősi hagyomány és a hollywoodi sci-fi, a terület pedig 2022 óta gyalog is bejárható az ország első hosszú távú túraútvonalán.
→ TovábbBudapest rejtett ösvényein: a Sas-út
Kevesen ismerik ezt az utat, pedig van itt minden: panorámák, orom, barlang, szakadék, sőt bunker és labirintus is. A Széchenyi-hegyről induló, az Ördög-orom panorámagerincén és a Sas-hegy rezervátumán át a BAH-csomópontig tartó útvonal az egyik leglátványosabb fővárosi sétaút, ideális egy őszi napra.
→ Tovább