Folyik, zubog, erodál, kristályosodik, szállingózik, fagy, lebeg, megtart, szállít, táplál, és még sorolhatnánk. Egy biztos, víz nélkül aligha lenne élet a Földön.
Durván kétharmad részét teszi ki a földi létnek, így nem lehet nem tudomást venni róla. A hét képei se valósulhattak volna meg a víz jelenléte nélkül, és ezen a héten valahogy majd minden fotón látható is valamilyen formában, vagy hatásában.
Hálás fotótéma a víz fagyott formája, de nem mindegy, kinek a szemén, kameráján keresztül láthatjuk a végeredményt. Egy jelentéktelennek tűnő pocsolyában fedezte fel ezt a szép látványt Körmendy Zizi. A élettelen, kiszáradt falevél jégbe fagyva kel mégis életre a retinánkon. Más nem is jut eszünkbe, csak hogy gyönyörű.
Lebegő vízcseppek, azaz felhők veszik körbe Erdélyben ezt a hegycsúcsot. A Cozia Nemzeti Parkban járunk, aminek érdekessége, hogy ezen a területen 1000 méter felett is megélnek a tölgyek. A parkban rengeteg különleges növény- és állatfaj él, de már csak a gyönyörű tájért érdemes ellátogatni ide. Ezt Stocker Walter, a kép küldője is csak javasolni tudja. A fotót egyébként a Facebook-oldalunkon ezen a héten indult „A nap fotója” felhívásunkra küldte. Ha te is szeretnéd nagy körben megosztani természetben készült fotódat, akkor küldd el nekünk a fotorovat@turistamagazin.hu címre.
Nagy összefüggő vízfelület egy mondhatni tipikus helyről, egy nem tipikus részlettel. A Dunakanyarban járunk, és sokan már talán ki is találtátok, hogy ismét a Prédikálószéken járunk. Már múlt héten is mutattunk be fotókat, de valószínű, hogy még jó sokáig sláger lesz ez a hely az új kilátóval. Kíváncsiak vagyunk, hogy az amúgy megunhatatlan panorámájú helyet milyen verziókban láthatjuk még viszont. Ezt a szép fotót Szatmári Zsoltnak köszönjük, aki ezen a héten tett többnapos túrát a környéken.
És igen, még egy fotó a helyről, bár a kilátás mondhatni a megszokott, de a megoldás mégis egyedi. És igen, a víz mindenféle formában fellelhető itt is, a képet Gulyás Attilának köszönjük, aki a következőket írta képéről:
„Bár hó még nincs, a levegő páratartalma már fehér jégkristályok formájában csapódik ki a Prédikálószék szikláin. A kilátás a talaj szintjéről még korlátozott, a közelmúltban épült kilátóból viszont már 180 fokban tekinthetünk a Dunakanyarra.”
Szatmári Zsolt és túratársai a környéken szintén népszerű Rám-szakadékot is meglátogatták. Szerencsére ebben az időszakban nincs az a népvándorlás itt, mint melegebb időben, így nyugodtan végig tudtak nézni minden kisebb-nagyobb képződményt. A képen az igencsak monumentális Emberfej-sziklát láthatjuk, amely formáját valószínű a víz eróziós hatásának köszönhetjük.
Kattints a képekre a nagyobb méretért!
Egy másik izgalmas túrát is tett nemrégiben Szatmári Zsolt, aki a Nomád, a hegyek vándora blogjával szeretné megmutatni, mennyi szép túráznivaló hely van hazánkban, és a környező országokban. Egy kis ízelítő a következő blogból, amit hamarosan nálunk is olvashattok:
„Barátainkkal november végén kirándultunk a Békés megyétől mindössze 150 km-re, a mai Romániában található Biharfüredre (Stâna de Vale). Az előző héten kemény hidegek voltak 1100 méteres magasságban, ennek nyomait még sok helyen - különösen az árnyékos részeken - láthattuk, méteres jégcsapok és persze a lejegesedett utak formájában (kép balra fent). Bejártuk a Szerenád-vízesés körútját, ahol három, jobb esetben négy vízesést is megcsodálhatunk. Fent, a jobb oldali képen a háromlépcsős, több mint 30 méter összmagasságú Fátyol-vízesés látható.”
Csendesebb vizekre evezünk, és ellátogatunk a Hámori-tóhoz, Lillafüredre. Béres Attila kedvelt helye ez, ezúttal egy szép őszies hangulatú képet kaptunk tőle.
Maradunk vízben, illetve a víz felett, hisz a múlt héten már mutattunk nektek darvakat a szegedi Fehér-tónál, akkor azt írtuk, nehéz lencsevégre kapni az itt időző tizenöt-húszezer darumadarat, de most megmutatjuk őket. A különféle sormintákat alkotó darvak behúzását látjuk, amikor is késő délután megérkeznek a tóra, és elfoglalják éjszakázó pihenőhelyüket. Fotó: Molnár Péter
Családias a hangulat ennél a „fenyőcsoportnál” a bükki Nagymező közelében. Akár a mesében, úgy talált rá erre a különleges összekapcsolódásra Tarnóczi Fédra. Egy madár hangját követve jutott el egy kis, eldugott, fenyvesekkel körbevett rét szélére, és itt éldegél ez a fenyő. Igen, mert ez a három törzs, amit látunk, egy törzsben kezdődik. A három vastag törzs ágai meg mintha átölelnék egymást, mint egy kis család. Állítólag a nyomok alapján vaddisznók aludhatnak a tövénél. Hát, igaz vagy sem, mivel ez a „mese” így kerek, ezért mi elhisszük.
„Ugatnak” a sasok a tiszaalpári tavaknál. Kisebb ramazúri alakult ki az egyik zsákmányhal körül. Az egyik fiatal rétisas nem sokáig büszkélkedhetett fogásával, hisz azon nyomban ott termett egy másik, aki jobbnak találta elvenni másét, ahelyett, hogy fogott volna magának egyet. Erre még büszke is lett, amit hangos ugatással meg is erősített. No de a másik se hagyhatta ezt szó nélkül, így Molnár Péter egy izgalmas sas „kakaskodásnak” lett szem- és fültanúja. Már csak az a kérdés, mi lett a hallal?
Kicsit nyugodtabb hangulatban folytatjuk, gyönyörű reggeli kép az Upponyi-szorosnál, amin szépen látszik a ködhatár is. Tudjátok, hiába vagyunk a hegyekben, a legizgalmasabb látványt mégis ezek a vízből lett képződmények adják a tájnak. Fotó: Gyárfás-Tóth Gábor
A nap fotója felhívásunkra érkezett ez a Bükkben készült napfelkeltés kép is. A Három-kőről elkattintott felvételen még az éjszakából visszamaradt fogyó holdsarló is látszik. Köszönjük a fotót Szerencsi Gábornak!
Kicsit visszatérünk a civilizációba, igaz, még csak messziről szemléljük. Budapest környékén is rengeteg lehetőség van kiszakadni, akár csak pár órára is a nyüzsgő városból. Gulyás Attila, magazinunk fotósa se ragaszkodik mindig a hajnalkelős hosszú túrákhoz:
„Néhány friss lélegzet Budapest délnyugati sarka fölött, majd vissza a városba... a Budaörs fölötti Odvas-hegy közel van, mégis elég magasan ahhoz, hogy kiemelkedjen a szennyezettebb levegőből, a meredek csúcsra vezető rövid gerinctúra pedig nyomokban igazi alpesi élményeket tartalmazhat.”
Nem valószínű, hogy őskori leletre bukkant Béres Attila a Köpüs-kőn. Viszont az biztos, hogy más is szívesen időzik ezen a mászók által is kedvelt bükki helyen. A fokozottan védett területre nem lehet az év minden időszakában felmászni, így érdemes ennek utánanézni, és érdeklődni a Bükki Nemzeti Parknál. Ha a terület mászható, és épp jó erőben vagytok, akkor egy kis vacsoráhozvalót is dobjatok a hátizsákba, a bográcsot meg rögzítsétek a zsákra, és itt akár egy jó kis naplementés eszegetéshez is megfőzhetitek a menüt.
Fokozottan védett a bükki Kőrös-barlang is, ami Magyarország legmagasabban fekvő barlangja. Egészen pontosan tengerszint felett 932 méter magasan található, szabadon látogatható, de a felfedezéséhez azért egy lámpát érdemes magunkkal vinni. Fotó: Béres Attila
Kakukktojásból, akarom mondani pelikántojásból keltek ki ezek a borzos madarak. A szótévesztés nem véletlen, mivel a kép nem idén készült. Ezeket a didergő pelikánokat az észak-görögországi Kerkini-tóban fotózta Molnár Péter, és meglátva, nem tudtuk kihagyni mostani vacogós-vizes összeállításunkból.
Hogy a végére kicsit felolvasszuk a kedélyeket, előbb egy őszies színekben pompázó, festői hangulatú képet mutatunk. A fotó a Miskolctól 30 kilométerre található Varbói-tónál készült. Tarnóczi Fédra rendszeresen jár ide kikapcsolódni, lazítani, hisz nagyon nyugodt környék ez. Sok kacsa úszkál a horgásztóban, no meg a legenda szerint a Varbói-tó szörnye. Már fesztiválja is van a különös lénynek, aki állítólag ezen a napon biztosan felbukkan. Persze még nem sikerült senkinek se lencsevégre kapnia, csak a horgászok számolnak be időnkénti felbukkanásáról. Mindenesetre ügyes indok egy kis nyári bulizáshoz.
Körmendy Zizi képével kezdtük, és az ő fotójával zárjuk mai összeállításunkat. Izzó, vörös színnel festi be a tájat a lemenő nap sugara a Csereháton található Rakaca-tónál. Kacsák itt is szép számmal úsznak a vízen, ha tehetitek, menjetek ki ti is egy közeli tó partjára, és hallgassátok a víz csobogását és a természet hangjait, amit magával hoz.
Kapcsolódó cikkek:
Nyüzsgő november - A hét képei
Búcsú a mesés októbertől - A hét képei
Végre, itt az ősz! - A hét képei
