Eltűnő madárfajok - veszélyben a vadgerle, a hóbagoly és a lunda is

A tudósok szerint az állatfajok kihalásának mértéke olyan gyors, hogy nem túlzás azt állítani, fajok tucatjai tűnnek el minden nap. Ezek közt bizonyára olyanok is vannak, melyeknek még a létezéséről sem tudunk, annak ellenére sem, hogy a tudomány szédületes fejlődésének köszönhetően soha ennyi ismeretünk nem volt még a körülöttünk lévő világról. Például a madarakról, melyek a legalaposabban tanulmányozott állatcsoportnak számítanak.

 

A BirdLife International nevű nemzetközi madárvédelmi szervezet öt évig készítette azt az átfogó jelentést, melyet a napokban tettek közzé, és amelyből kiderül, hogy a világ madarainak helyzete sajnos nem túl szívderítő. A tanulmány szerint 11 ezer madárfaj 40 %-ának létszáma csökkent, több jól ismert fajt is a kihalás veszélye fenyeget. Különösen nagy a veszélyeztetett fajok aránya például a darvak, az albatroszok, az óvilági keselyűk vagy a papagájok között, de rohamosan csökken a hóbaglyok, a vadgerlék száma, a klímaváltozás és a tengerek túlhalászata pedig a lundákat is veszélybe sodorja.

 

Azzal, hogy mindezért a helyzetért elsősorban az ember felelős, nem mondunk újat. Az 1469 globálisan veszélyeztetett madárfaj közül 1091-et érint az egyre nagyobb területeket bekebelező intenzív mezőgazdaság, de komoly veszélyeztető tényező a fakitermelés, az invazív fajok térhódítása, az illegális vadászat vagy a klímaváltozás.

 

Míg a mezőgazdasági termelés az 1700-as években a Föld felszínének 6 %-át érintette, mára ez az arány 38 %-ra növekedett, a természetes élőhelyek rovására. Különösen aggasztó ez a trópusi területeken, ahol a monokultúrás gazdálkodás, például a kakaó-, kávé- vagy a pálmaolaj-ültetvények számára hatalmas területeket égetnek fel.

 

De nemcsak az élőhelyek csökkenése, a rovaritrószerek is sok állatot veszélyeztetnek. Kimutatták például, hogy egy amerikai magevő faj, a koronás verébsármány átlagos testtömege a növényvédő szerek túlzott használata miatt negyedével csökkent, és romlott a madarak tájékozódó képessége is.

 

 Koronás verébsármány

 

A betelepített ragadozók - különösen a macskák és a patkányok - is számos madárfajt sodortak a kihalás szélére. Ilyen például a sötétfarkú viharmadár, melynek legnagyobb költőtelepei a Galapagos-szigeteken és Hawaii második legnagyobb szigetén, Mauiin vannak. A faj egyedszáma a 80-as évektől tragikus gyorsasággal kezdett csökkeni, elsősorban az élőhelyükre behurcolt macskák, patkányok és kutyák, valamint a költőhelyeket tönkretevő kecskék és marhák miatt.

 

 

Továbbra is komoly probléma az illegális vadászat, például Európa mediterrán területein, mint Olaszország vagy Málta. A BirdLife becslése szerint, Európában évente 12-38 millió egyed esik illegális vadászat és csapdázás áldozatául, főleg vonulás idején. A leginkább érintett fajok közé tartozik például a házi veréb, az erdei pinty, a barátposzáta, a fürj vagy az énekes rigó. A klímaváltozás jelenleg még csak az ötödik a legnagyobb gondot okozó tényezők sorában, de negatív hatása már most, a tanulmányozott madárfajok negyedénél kimutatható.

 

 

Az állat-és növényfajokat, valamint az élőhelyeket érintő negatív hatásokra a természetvédelem megpróbál választ találni, és számos sikertörténet is bizonyítja, hogy az erőfeszítéseknek, még ha olykor kilátástalannak tűnnek is, van értelme. Az ezredforduló óta legalább 25 madárfajt sikerült visszahozni a kihalás széléről.

 

 

Az emberi tevékenység okozta károk helyrehozatala azonban nem csak a szakemberek és a civil természetvédők feladata, mindenki tehet valamit azért, hogy a természet rohamos pusztulását megállítsuk, például azzal, hogy fenntarthatóbbá teszi életmódját, kevesebbet fogyaszt és csökkenti szén-dioxid-lábnyomát.

 

Forrás: State of the world's birds

Kapcsolódó cikkek:

Itt a madarak éve, tegyél a begyér!

Vakmerő maradak- nyernek rajta vagy belehalnak

Elkészült a Kárpát-medence első sastérképe