Feltéve persze, ha az ember nem mindenképpen felvonózni és élményparkba akar menni a hegyek között, ami egy másik történet. Kirándulásunk a Veporba úgy kezdődött, hogy kitaláltuk, menjünk fel egy igazi menedékházba. Nem is olyan egyszerű feladvány ez gyerekekkel, főleg kisebbekkel, hiszen fontos kritérium a távolság és a szintemelkedés, hogy bírják a túrát a gyereklábak is.

 

 

Másik fontos szempont, hogy lehetőleg csak mi legyünk ott, vagy legyen megfelelő, különálló szoba, a konfliktusokat elkerülendő. Hiszen ha valamelyik kisebb gyerek nem alszik éjjel, akkor annak a túrázók nem örülnek, viszont ha ők hangoskodnak, ami meglehetősen rendben való egy kiváló túranap és pár sör után, akkor esetleg a gyerekek nem alszanak. Nem utolsósorban pedig legyen konyha, hogy az ételt ne kelljen felcipelni.

 

Egy korábbi Polyána-gerinctúra során néztem ki magamnak a szomszédos Veport, és mind a Polyánáról való látvány, mind a térképes kutakodás alapján gyorsan nagy lett a szerelem, különösen, mert itt egy helyen több, gyerekszemnek is érdekes látványosság akad.

 

Így fedeztem fel a Chlpavice-nyeregben található kis menedékházat is, ami minden tekintetben ajánlható gyerekes társaságoknak (a házban 15 férőhely van közös szobában, de lehet sátrazni is és van egy kisebb kunyhó). Mind a Zbojská (Betyár) hágóból, mind Feketebalog felől könnyű feljutni ide, gyalog 5,6 km a legrövidebb út a Diel-nyergen át, ez 390 m emelkedést és 235 m lejtést jelent. A környék kifejezetten népszerű a hegyi kerékpárosok körében, úgyhogy biciklivel is próbálkozhatunk, ha bírják a nagyobb gyerekek, vagy mi az utánfutóval az emelkedőt.

 

 

Feketebalogból végig jelzett bringaút vezet a hágóig, nagy részén lezárt, erdészeti aszfaltúton, a másik irányból pedig Pohronská Polhora (Erdőköz) széléről, a Svetlá völgyében vezet erdészeti aszfaltút a Diel nyeregig, onnan pedig jelzett földút. A házban megszállókat felengedik autóval is egyébként. A szállás olcsó, 12€ ágynemű-használattal, saját hálózsákkal pedig 6€, remek konyha van, és a ház körül kutyusok, kecskék rohangálnak a gyerekek legnagyobb örömére. A hágóban a gyerekeket szabadon lehet engedni, van trambulin és a kaszálórétekkel, egykori pásztorszállásokkal övezett festői környék tele van érdekes felfedeznivalóval. A gyerekeknek pedig minden bizonnyal a nyílt tűzön való kürtőskalács-sütés koronázta meg a kirándulást.

 

Nem is beszélve arról, hogy a Zbojská-hágó önmagában is nagy látványosság: legelésző állatok, családbarát étterem, és ha szerencsénk van, mint ahogy nekünk volt is, történelmi gőzmozdonnyal kapaszkodhatunk fel a hágóba, hiszen itt közlekedik Európa egyik utolsó, normál nyomtávú fogaskerekű gőzmozdonya. A helyi Zubačka (Fogaskerekű) egyesület pedig gyakran szervez nosztalgiavonatokat.

 

 

A háztól kiváló, egész Szlovákia szintjén egyedülálló programlehetőségek adódnak. A hegység fő csúcsa, a Klenóci-Vepor (1338 m) megmászása a menedékházból nagyobb feladat, térképidő szerint 2 óra 40 perc a táv, de ezt gyerekekkel aligha tudjuk tartani, úgyhogy készüljünk egész napos túrára, ha belevágunk.

 

Mindenesetre nem pusztán a kilátásért érdemes felkapaszkodni ide, hanem mert a meredek, sziklás hegyoldalaknak köszönhetően a Klenóci-Vepor tanúhegyeket idéző platója egy tekintélyes méretű őserdőnek, azaz erdőrezervátumnak ad otthont, ahol a természetes erdei folyamatok jól megfigyelhetők, hiszen ide a fűrész talán soha nem jutott el. A hegy állítólag egy vaddisznóra hasonlít egyébként, s bár mi ezt nem láttuk bele messziről sem, mindenesetre remek mese kerekedett belőle.

 

 

Bár a ház környékén könnyű szemlélődni akár egy egész napon át is, kiváló célpont a völgyben fekvő Feketebalog (Čierny Balog), amely egykor partizánok búvóhelyeként vált ismertté. Manapság inkább népművészete és Szlovákia legismertebb, a környéken kanyargó Fekete-Garam-völgyi vasúthálózat vonzza a látogatókat. A faluból kisvasúttal utazhatunk el a fenyvesek által övezett festői Vidra-völgybe, ahol a szlovák erdészet szabadtéri múzeuma működik, s ahol az erdészet mesterségéhez kapcsolódó megannyi tárgyat, szokást és tudást ismerhetjük meg a különböző tanösvényeket követve.

 

 

 

Sőt, az amúgy szigorúan őrzött, elzárt Dobrocsi Őserdőbe (Dobročský prales) is itt kérhetünk szakmai vezetést (ez a Felvidék egyik legrégebbi természetvédelmi - 1913 óta védett - területe), ha mindenképpen őserdőre vágyunk, de a főcsúcsot túl nagy kihívásnak találjuk. Érdemes még a Vepor déli oldalára is átnézni, itt ugyanis hatalmas kaszálórétek és szórványtelepülések váltják fel a sűrű erdőket, ahol legelésző birkanyájakba is könnyen belefuthatunk a festői tájban (mi Darabos-Drabsko településen meg is szálltunk). Egy szó, mint száz: nekünk annyira tetszett az érintetlen Vepor, hogy biztos visszatérünk még ide!

Szöveg és fotók: Szigeti-Böröcz Ferenc