Erdőjárók tavaszi rántott levese

Ti is tudjátok, a szabadban készült ételek mennyivel jobb ízűek konyhában készült társaiknál. Persze ehhez sok türelem is szükséges, hiszen rendesen meggyújtani a tüzet, biztonságosan elhelyezni fölé az edényeket, ellenőrizni a főzési folyamatot még edzett szakácsoknak is kihívás.

Egy remek megoldás a veremkemence kürtője fölé rakott főzőedény elhelyezésére

 

Gyuricza László (Papica), a Magyar Bozótmíves Egyesület elnöke szakácsnak is tanult, de nem az lett belőle. Az ízek kinyerésének tudományát a vadonban újratanulta, a természetben élés mestereivel közösen fedezve fel őseink tudását, felelevenítve az évtizedekkel vagy évszázadokkal ezelőtt kiveszett hagyományokat. Elsőként egy finom rántott zöldséglevesre hívunk meg titeket a hazai bushcraft jeles képviselőinek szilasligeti táborába.

Papica a salátaboglárkásban

 

 

 

Igazi levest ritkán készítünk erdőben, azt is maximum porból

 

A tavaszi erdők „zöldségei” szinte mindenhol megtalálhatók a rügyfakadás beindulását követően. A tövises lepényfa hüvelyterméséből kibontott magokat főzés előtt célszerű beáztatni. A növények szedésénél használjunk kést, elkészítés előtt pedig alaposan mossuk meg őket.

 

A bozótmívesek szeretnek a természetben élni, ősi, elfeledett megoldásokat elsajátítani, használni a gyakorlatban. A partoldalba vájt veremkemence is ilyen, amelyben alul sütöttünk, a kürtőből kiáramló hőben pedig a leves készült. Bár a tapasztalt bushcraftosok kiváló szerkezetet konstruáltak, amelynek segítségével a csajkában forralt leves könnyedén elemelhető, félrehúzható volt a legforróbb pontokból, így is nehéz a felforralást követően elérni, hogy a leves tökéletesen megfőjön. Elsőként előfőztük a gledícsia magjait, amíg megpuhultak. Túlfőzni nem igazán lehet, ha már kellemesen rágós, levehetjük a tűzről.

 

 

 Ennyi bőven elég salátaboglárkából négy személyre

 

 

 

A csajka tetejében megpirítottuk a szalonnát, amit ugye nem a vadonban szedtünk, de minden erdőjárónak - a mondás szerint - van szalonnája. Miután megpirultak a szalonnadarabkák, belemetéltük a snidlinget, hogy együtt piruljanak tovább.

 

 

 

 

Tábortűznél
 

 

 

Mi találtunk egy kevés osztrák csészegombát is a tábor körül, ezeket is beledobáltuk "dísznek". A tyúkhúrral és a salátaboglárkával nem sokat vacakoltunk, felvágás nélkül kerültek párolásra a hagymás alapra. Ezt követően a gledícsiamagokról leöntöttük a barnás levet, de ha szeretjük az ízét, akár meg is tarthatjuk. Áttöltöttük a főzőedénybe a lepirított, párolt összetevőket, összerottyantottuk, végül pedig kevés rántást készítettünk, ezzel sűrítve be a levest.

 

 

A tyúkhúrról (középen) kevesen tudják, hogy nemcsak ehető, de finom és egészséges is

 

A mi levesünkben végül valóban dominált a tövises lepényfa magjainak íze, hiszen meghagytuk a levét a főzéshez, amely gyorsan lezajlott, mert a veremkemence irgalmatlan hőt termelt kifelé, komoly gondot okozva bozótmíves szakácsunknak a forrásban tartás fázisában. Bár tyúkhúrt eddig még csak díszállatoknak szedtem, emberi fogyasztásra is tökéletesen alkalmas, a salátaboglárka is finom, a snidling pedig kiváló alapot teremt a szalonnával a végül rizsliszttel behabart erdei finomsághoz, amely mindenkinek ízlett.

 

Főnek a lepényfamagok

A veremkemence alsó részében egy mátrai sütődiszkoszban készítettük el a második fogást, de hogy mit, azt csak a folytatásban áruljuk el nektek.

 

Lent sül, fent fő

 

Addig is nézzétek meg videónkat, amely a leves erdei főzésének praktikáit mutatja be részletesen.

 

Erdei rántott zöldségleves from Turista Magazin on Vimeo.