A következő hónapokban egyre gyakrabban lehet majd találkozni a természetben egyedül hagyott állatkölykökkel és fiókákkal. Az is előfordul, hogy ilyenkor a túrázóknak megesik a szíve az elárvultnak hitt apróságon, és jó szándékúan hazaviszik nevelgetni. Pedig általában ez a legrosszabb, amit tehetnek.
A tavasz beköszönte számos állatfajnál egyet jelent a bőséges gyermekáldással, bár az igazi „bébibumm” majd csak május, június és július havában várható. Ilyenkor gyakran láthatunk a természetben magányos állatkölyköket és fiókákat, amelyek elveszettnek, elárvultnak látszanak, pedig távolról sem azok. Tipikus fajok a mezei nyúl, az őz, a macskabagoly, az erdei fülesbagoly, illetve számos más madárfaj, mint a fekete rigó, a cinkék és a rozsdafarkúak fiataljai.
A mezei nyúl és az őz kölykei védett helyen, szőrösen és nyitott szemmel jönnek a világra, de például a gímszarvas vagy a muflon fiataljaihoz képest gyengék, és nem követik azonnal az anyjukat a táplálékszerző körutakra. Ezért az rendszeresen, hosszú órákra magukra hagyja őket, míg ő maga élelem és víz után jár. Amíg távol van, a kicsik mozdulatlanul várják, hogy visszatérjen. Ez idő alatt jól védi őket rejtőszínük, szagtalanságuk és a mozdulatlanság. Gyakran még akkor sem ugranak fel, amikor az ember egészen közel ér hozzájuk. Nagyon fontos, hogy ne zavarjuk fel az ilyen fiatalokat! Minél gyorsabban távozunk a környékről, és minél kevesebb szagot hagyunk magunk után, annál jobb.
A madarak egy része egészen más stratégiát folytat. A jelenséget részleges fészekhagyásnak hívják. A lényege, hogy a fiókák még a teljes röpképesség előtt kiugrálnak a fészekből, kiülnek a közeli bokrok, fák ágaira, és onnan hívogatják a szüleiket, akik a hang alapján találják meg és etetik őket. A módszer azért előnyös, mert ha együtt maradnának, egy ragadozó egyszerre az egész fészekaljat el tudná pusztítani. Akkor sem kell megijedni, ha egy bagolyfióka a földre kerül, hiszen ők még a fák függőleges törzsén is képesek felkapaszkodni.
Már csak azért sem érdemes hazavinni ezeket a kisállatokat, mert nevelésük, gondozásuk és visszavadításuk gyakran speciális technikákat, táplálékot, eszközöket és teljes embert igényelnek, de a siker még így sem biztos. Ha csak a megtalált állat nincs közvetlen életveszélyben (pl. az út közepén fekszik), nincs rajta látható sérülés, ne érj hozzá, és ne szakítsd el őt a szüleitől.
Kapcsolódó cikkeink:
Sakálvokál, mosómedvék és mesebeli rókák - Vadaspark-látogatás Budakeszin
Ezért is vigyázzunk a fecskékre
Vörös vércsék a zsámbéki romtemplomban
Segítség, vadállatkölyköt találtam
